Tegnap...
...éjjel jót szórakoztunk Jánossal, miközben a legfrissebb táskát próbáltuk fényképezni. Ennek a gépnek lelke van, és valószínűleg szerelmes a férjembe, ugyanis a táskára fókuszálás nála azt jelentette, hogy elhomályosítja a képet, Jánosról viszont remek képek készültek. Megtaláltam a színt, a távolságot, a fények jók voltak, és amikor elkattintottam, jött a homály. János felé fordulva kattintok: éles, jó minőségű kép. 20 percet szórakoztunk így, aztán egyszercsak sikerült egy viszonylag jó képet összehozni, de szétvihogtuk magunkat. A megoldás pedig ez lett: János a kezébe vette a táskát(előtte próbáltuk ráaggatni, de nagyon furán mutatott női táskával...)
És a színek nem is látszanak, pedig gyönyörű ez az anyag. Ma varrtam belőle egy szoknyát is, Hanna pózolt hozzá nem túl nagy kedvvel.
Itt talán jobbak a színek, de az apró aranyfuttatások nem látszódnak. És persze nem süt a nap, amikor kimegyek fényképezni, sose süt. És el kell mondjam, hogy a géphez akksi sincsen, tehát egy csinos narancssárga hosszabbítót vonszolok magammal, ha fényképezni szeretnék. És majdnem tízéves gép a drága, külön művészet beállítani a fényeket, színeket, ezer dolgot, hiába digitális.Ezek szolgáljanak mentségül a Meskán is...
2 megjegyzés:
Szép lett a szoknya és a táska is- ez a bordó nagyon jól passzol hozzá.. :) A gépeknek meg, mint tudjuk, lelkük van- lehet, az imádottjának hagyta volna, hogy jobb fotókat készítsen.. .) Nekem türelmem sem nagyon akad a jó fotók készítéséhez - már amikor csinálok egyáltalán, de napfény híján, este 2 db íróasztali lámpával, amiben átmenetileg 100-asra cseréled az égőt, már elég jókat lehet fotózni. (Most a profik biztosan sikoltozva fogják a fejüket.. :D)
Próbálta párom is... nem ment, a gép csak a látványát szereti, plátói szerelem...
A lámpás ötlet jó, köszi! Kipróbálom, hadd sikoltozzanak:)
Megjegyzés küldése