Nem...

... tétlenkedtem az elmúlt napokban sem. Nekem arra sajnos sosincs időm... a kertet próbáltuk Jánosommal rendbetenni, ültettünk és pakoltunk. A gyerekekkel is sok idő megy el, hiába no, négy gyerek az négy gyerek, valaki mindig beteg, valakit mindig kísérni kell valahova, és a többi és a többi – és így csúszik a varrás. Vagy nem alszom.

No de ezek születtek:
Sapi Hannának (a tavalyi már nagyon bolyhos):

Egy kinőtt szoknya meghosszabbítása (a szükség sokszor kényszerít átalakításokra, de nagyon élvezem, Jakabnak is volt gatyája apa kifordított farmerjéből...):

És két szárny rendelésre... bár a díszítés rám lett bízva. Érdekes ez a lila, nagyon nem tetszett először, olyan fura volt, és fekete gyöngyöt kért hozzá Hajni... egész idegen volt számomra. Aztán eszembejutott, hogy hát nekem is van lila pólóm, ami a kedvencem, mit magyarázok itt, hogy nem szeretem a lilát?! Sőt, múltkor anyukám adott egy gyönyörű lenes zakót meg egy kockás szoknyát – lilát. Szóval hallgassak. És aztán előkerültek a gyöngyök és kezdték betölteni a szárnyat... aztán a flitterek... és olyan dögös lett! nagyon tetszik! Kifejezetten mérges lettem, mikor Jakab és János azt mondták, hogy olyan diszkós... Ugye, nem? Hajninak tetszik és ez a lényeg!

A fehér meg igazán tündéres lett...

És végre a macik! Amikor elfogyott a maciszőröm, kordból kezdtem varrni őket, aztán rájöttem, hogy nem is rossz. Olyan puritánabbak így, countrysabbak.

És nagyon lassan tudok macit varrni... csak szívvel lehet! Amikor először varrtam pár éve, aki átadta a stafétabotot, azt mondta, nem szereti csinálni, mert nincs szíve megválni tőlük. Ó, gondoltam, én egy szívtelen dög vagyok, ide a szabásmintát, hadd dőljön a pénz! Aztán ahogy alakult a maci pofija, valami fura érzés fogott el... és ahogy rámnézett! Jaj, nem akarom odaadni! És kívánkozott rá egy kötött sapi, és sál a nyakába... nagyon édes lett és neve is volt és eljött az idő, oda kellett adnom... és aztán sorra születtek még, igazi egyéniség mind, de nevet már nem mindig adok, kemény üzletasszonynak kell maradnom.

De nézzétek azt a kis édes pofijukat! Mind más lett, és még az is látszik, melyik lány...
És ők most nagyon messzire kerülnek, egy német boltba, ahonnan német otthonokban találnak új gazdikra.

Azért még megölelgetem őket előtte...

Utóhang: a szőrös kismacik mindössze 12 cm-esek, azért tűnhetnek olyan kis csáléarcúnak... de szoktam még kisebbet is! A legkisebbnek akkora a pocija, mint egy babszem...

Ismeritek...

...ezt a mesét? Nálunk mindenki gurul a nevetéstől, ha ez megy. És rájöttünk, honnan olyan ismerős George makogása...



Samu így beszél... és mikor fog rendesen beszélni, nem tudjuk. Néha már komolyan idegesítő tud lenni, pl. még azt se mondja, hogy "kaki", és ha nem időben jövünk rá, mit akar, hát nem túl jó.

Azért egyvalami jó ebben a nembeszélésben: egyelőre csak három gyereket kell végighallgatni... bár nagyon kíváncsi lennék, mi van a kis fejében.

Játék újra!

Úgy látszik, minden napra jut egy játék...
Most Ginánál lehet játékba szállni ezért a szép szettért:

Logo

  Kitaláltam végre a logomat!!! Nagyon remélem, nincs ilyenje senkinek...

És mivel a mi gépünk nem kompatibilis semmivel és képtelen vagyok magam megszerkeszteni, holnap a helyi fénymásológárda segít nekem a kivitelezésben.

 Éljen! Holnaptól lesz címke a varrományaimban!

JÁTÉK!

Elég ritkán kötök, és nehezen is tanultam meg annakidején(kb. kilencévesen), pedig anyukám gyönyörűen tud! Egy film és közben már kész is a bébisapi kardigánnal...
De most gyönyörű készletet láttam Gabellánál, és játékba szálltam érte!
A határidő május 3., éjfél.
Hajrá!

Tegnap...

... Jakab második lett a városi mesemondó versenyen! És már megint nem voltunk ott vele... apa dolgozott, én meg lázas és hasmenős gyermekeket ápoltam(ez is megint). Olyan fura, hogy ilyen nagyfiú! Anyukám tegnap azt mondta, jövőre felsős lesz, és tényleg...!

Adós vagyok még egy pár képpel! Egy hete a postásunk két pufiborítékot hozott jellegzetes nyulakkal a sarkában(mármint nem a postás sarkában loholtak a nyulak, hanem a borítékon integettek a fülükkel), és a boríték gondosan össze is volt varrva ...
Egyik személyesen Jakabnak címezve, ezt ki sem bonthattam, míg iskolában volt... és ő lapult benne, csendesen, hiába próbálkozott, mi nem féltünk tőle, ő Gumpa:

A másik boríték nagy volt, hatalmas, és mindenkinek névreszóló ajándékot rejtett. Mostanra sikerült összecsődítenem a társaságot, mert azóta, hogy megérkeztek, nem lehet elkapni egy fotó erejéig se őket...
Samu egy édes kutyusos vállfát kapott, amiről a kutyát sikeresen leoperálta, a vállfával meg egész nap orrot túrt, mesét nézett, és úgy általában mindenre használta(nemhiába hívjuk őt a családban ősembernek), a kutya meg a polcra menekült előle... azért néha eltűnik onnan, gyanítom, a fiammal játszik...

Hanna egy pár csatot kapott, és hogy ne tévessze el az irányokat, Fércjutka "jobb" és "bal" felirattal látta el őket, mintha ismerné az én balkezes lánykámat, aki naponta meg szokta kérdezni: "Ez a bal kezem???" De még az alapvető anatómiával sincs tisztában, ő a billentyűivel kopog az ajtón, a csücske fájdul meg a cipőben, és a kötényét veri be az ajtófélfába... (ezek sorrndben a következők: ujj, sarok, könyök, és még nem is teljes az anatómiaszótár...) Viszont elég ügyesen varrt egy kis szütyőt az új szerzeményeknek:

Sára volt a legboldogabb! Pont nagyon legyengülve aludt egy kimerítő hasmenés után, és amikor felébredt, elszállt minden fájdalma: egy édes sünilány fogadta! Onnantól egész nap a nevén agyalt, babusgatta, és rohamosan gyógyult. Süngyűjteménye külön bejegyzést érdemel, most egy alvóhelyet mutatok, ott szunyál Almasüni:


Hát ilyen kedves ez a Fércjutka, nem is tudom, mivel viszonozzam... Köszönjük!

Hétvégén...

... sokminden történt.
Sógornőm, aki Kínában töltött egy hónapot, pénteken meglátogatott minket és egy halom szuvenírt hozott meg képeket és élményeket. A kép nem teljes, a gyerekek már eltették a saját evőpálcikájukat, Hanna néha a hajában hordja... És a repülőn kapott fogkefék, füldugók, matricák és egyebek is náluk kötöttek ki.

Aztán szombaton vonatoztunk! Lejárt az autónk műszakija, utazni meg muszáj volt, hát ezt a romantikus módját választottuk. A gyerekek ezeréve könyörögtek, h vonatozzunk, de hát egyszerűbb és olcsóbb az autó ekkora családnak. Ne éljen tévedésben senki, nem a Máv árai magasak, hiszen 90%-os kedvezményt kapunk nagycsaládosként, így oda-vissza 1200 ft volt apa, anya és két iskolás jegye. Ám a BKV! Azt hiszem, remekül tükrözi az ország mentalitását... Kinéztük a netről, hogy van családi jegy 2100 ft-ért, és nem kell egy vagyont költeni a Nyugatitól Békásmegyerig(24 db jegy lenne!!!). A pénztár azonban technikai szünetet tartott a Nyugati-aluljáróban... szuper! A jegykiadó automata nem fogad el papírpénzt... szuper! De aprót se kell beledobálni(családomban nem egy BKV-s dolgozik). Apa körbekeringett pénzt váltani, ami eleve elveszett ügy... sikerült 1000 ftot összeszednie! Aztán sógornőm elrobogott inkább egy másik pénztárhoz, és mire visszaért, ki is nyitott a szünetelő pénztár... hurrá!
Hozzá kell tennem, a gyerekeim fuldokoltak a dohányfüsttől(már a vonaton is összekaptam egy fiatal nővel, aki a nemdohányzó kocsiban a gyerekeimre fújta a füstöt), a szmogtól, elképedtek a hajléktalanoktól és a részegektől(délelőtt 10-kor), és minduntalan mászkálni akartak és nézelődni, én meg görcsösen szorítottam a kezüket... nagyon vidékiek vagyunk, és nem is akarok városi lenni. Budapesten nőttem fel, de nem vágyok vissza, nem bírnám már. Férjem szerint antiszociális lettem... nem bírom a tömeget, nem merek kapaszkodni a villamoson, félek az emberektől és a baciktól, tényleg jobb a saját kis autónkban.

De mivel anyumékhoz mentünk sütögetni, megérte az utazás! Aki ismeri Békásmegyer-Ófalut, tudja, miről beszélek. Kicsikoromban laktam ott, aztán a lakótelepen, de még az is egy természetközeli élőhely... Aztán amikor Jakab született, anyuéknak sikerült a faluban vásárolni egy parasztházat, és mivel folyton-folyvást szépítgetik, hát egyre szebb.
Most egy családi kertipartit rendezett anyukám, a szűk családnak, így is 15-en ettünk a finomságokból...

Apukám akitákat tenyészt, most három édes kis gombócka is van, egy még gazdira vár!


Táskákat is vittem unokanővéremnek a boltba, remélem, ők is gazdára lelnek. Ez a tarisznyaszerű táska az egyik kedvencem, valahol láttam hasonlót, aztán ez lett a próbálkozás eredménye. Nagy sikere van, évek óta gyártom mindenféle anyagból és mindenféle díszítéssel. És nagyon trükkösen kell varrni, ezáltal három rekesze lesz belül, és jó széles pántja. Most azért ilyen "natúrak", mert egy hölgy kifejezetten barnásat kért, hát most válogathat.
A két virágos, ruhafazonú pedig megrendelés.


Vasárnap este fáradtan vonatoztunk haza, és alaposan megfürödtünk... úgy éreztem, mintha mindenem ragadna a vonattól... fúj! A héten hátha kész lesz az autónk.

Jakab...

... 3-án a megyei angol versmondón negyedik lett. Amilyen szerény, alázatos gyerek, annyira más a színpadon: kinyílik, lubickol, semmi lámpaláz, hihetetlen! Én, az anyja, értetlenül állok a dolog előtt, mintha nem ő lenne...

Hétfőn újra mesét mond a városi mesemondón, mégpedig egyik kedvencemet:

Lázár Ervin: A lyukas zokni

Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk. Amolyan pöffeszkedő, cafrangos szegélyű. Bent laktak egy rozoga szekrény legrozogább fiókjának legalján.
– Azért én szebb vagyok nálad – mondta a lyuk a zokninak.
– Mi – csodálkozott a zokni –, még hogy szebb?! Mitől vagy szebb?
– Mert átlátni rajtam – mondta a lyuk.
– Ugyan – oktatta a zokni –, rajtam éppen az a szép, hogy nem vagyok átlátszó, s nézd meg a gyönyörűséges kék mintáimat!
– És piszkos is vagy – folytatta a lyuk, fittyet hányva az oktatásra –, én bezzeg sohasem piszkolódom be.
Ezen a zokni elgondolkodott.
– Na ugye! – hangoskodott a lyuk. – Te is belátod. Nem is méltányos, hogy én ilyen kicsi vagyok, te meg ilyen nagy.
Fogta magát, nőtt egyet. Most már alig maradt valami a zokniból. Nagyobb volt a lyuk, mint a maradék zokni.
– Teljesen tönkreteszel – siránkozott a zokni.
– Örülj, hogy ilyen gyönyörű lyukkal lakhatsz együtt – fölényeskedett a lyuk, és még nagyobbra nőtt.
– Jaj, megölsz! – kiáltott a zokni, és akkor a lyuk nagy pöffeszkedve akkorára nőtt, hogy a zokniból nem maradt semmi. De ahogy eltűnt a zokni, úgy eltűnt a lyuk is. Mert ha zokni nincs, lyuk sincs.
Így aztán a nem létező lyuk most siránkozhat a nem létező zokni után.

Szerintem ez is elgondolkodtató ebben a felfuvalkodott világban, nekünk "alkotóknak"...

Begubózik a mákgubó...?

Érdekes vita indult a mákgubón, aminek az lett a következménye, hogy panyizsuzsi megszünteti.
Értetlenül állunk előtte...
Én ezt írtam:
"Nem tudom, hova tartozom, másolók vagy nem másolók közé, de mindig rájövök, hasonlóan másokhoz, hogy amit én kitaláltam, már valahol létezik… Tedd a szívedre a kezed: mindegyik ékszered formája, mintája teljesen saját ötlet? Ültél bezárkózva egymagadban és hopp!– kipattant? Mindenkire az van hatással, amit lát, tapasztal és ezt formálja saját képére, ízlésére. Fél éve, amikor még nem volt netem, azt hittem, baromi nagy fantáziám van… aztán szembetalálkoztam egy halom dologgal, ami az én ötletem volt – odáig azt hittem.
Belőlem ez a másolósdi pont azt váltotta ki, hogy nem akarok önző lenni(a blogomban is ezt írtam), hanem segítsük egymást, hamár ilyen hülye közegben próbálkozunk megélni. A vevők úgyis látják, kié szebb kivitelű, igényesebb munka, és remélhetőleg azt veszik meg, és igen, büszke leszek, ha valaki másolásra méltónak találja kezem munkáját! Nem hiszem, hogy ezzel elősegíteném a kleptokreativizmust… gátolni meg semmivel nem lehet, szerintem. Még a jog sem segít, mindig vannak kiskapuk, ahol kibújhatnak a következmények alól a másolók.
PONT EZÉRT kéne segíteni EGYMÁST nem irígykedve a másikra… mindenesetre én ezt teszem, akárhová sorolsz."

Tulipánok

Szombaton csomagot vittem egy kedves megrendelőmnek, "tulipánfestő"-nek. Gyönyörű helyen lakik kis családjával, igazi hegyoldalban, kacskaringós utcák közt... olyan jó volt ott a légkör, a hangulat, hogy kicsit tovább is időztem nála Sárával, mint terveztem.
Csudaszép képeslapokat, meghívókat, ajándékkísérőket készít, én is kaptam egyet, bibibí!
De ilyen környezetben nem is lehet nem alkotni...
Nézzetek be hozzá és gyönyörködjetek, amúgyis közelegnek az évzárók oviban, bölcsiben, no meg a ballagások, én biztos ilyen szép, egyedi kártyát adnék a virág mellé... de még önállóan is megállja a helyét!

Ma...

...kirándulni voltunk, vagyis inkább piknikezni. Nekem, aki Budán nőttem fel és minden hétvégén kirándultunk a környéken, nagyon furi volt először ez a sík vidék. De itt ez a közeli erdő, a Pálfája, ami valamennyire kárpótol, és elég gyakran ki tudunk jönni a gyerekekkel, mert közel is van.
A gyülekezetből jópár családdal kimentünk ma, főzni szerettünk volna, de tűzgyújtási tilalom van...
Maradt a szendvics, kolbász, lilahagyma, szalonna, ropi.
Apa gitározott, furulyaszó is szólt, énekeltünk is, és jókat beszélgettünk. Persze a foci se maradhatott el...
A gyerekek most zabpelyhet esznek, legyen bennük valami meleg étel, aztán biztosan hamar beájulnak az ágyba... én is.


A blogom azért változott meg, mert tavasz van és mert megtaláltam, hogyan lehet változtatni és nem tudtam dönteni... ígyhát lehet, hogy ez sem a végleges háttér, nem tudom abbahagyni a válogatást...

Már...

... megint egy téma, amitől össze kéne tojnunk magunkat.... a lopás. Miért nem lehet nyugiban alkotni saját örömünkre? Mindenkit inspirál egy másik alkotás, egy ötlet. Miért nem lehet két hasonló termék a meskán, etsyn, a világon??? Először persze nekem is rosszulesett, hogy valaki olyan dolgot készített, amit én, máshogy, más áron, és még el is adta, én meg nem. De nem a vevőnek kell választania? Ő dönti el, melyik tetszik, melyiket akarja kifizetni, akár olcsót, akár drágát, akár vacakot, akár profit.

Én speciel úgy jártam, hogy internetezésem kezdetén ráakadtam Colette-re és leesett az állam: pont olyan babát varrt, mint én szoktam(és még árulom is). És az ő neve Rozi, enyém meg Róza. (javítok: az eredetit hívta Rozinak, a hasonló babája Tündér Ilona) Most akkor ki lopott? Ilyen akkor eszembe sem jutott, hanem írtam egy levelet Colette-nek, milyen vicces, hogy az ország másik felében van valaki, akivel egy rugóra jár az agyunk...



És pont Colette volt olyan kedves, hogy elárulta nekem, hol veszi az anyagokat, nem titkolózott, attól félve, hogy én is olyan táskát vagy ruhát varrok majd, mint ő... Pedig évek óta próbáltam nyomozni aprómintás kord után, és hány ember nem árulta el! Köszönöm, Colette! Nagyon szuper helyre irányítottál!

Ezúton szeretném tudatni, hogy az oldalamon látható varrományokat bárki lemásolhatja, utánozhatja, segítek is szívesen szabásmintával, ötlettel, leírással, ingyen és bérmentve!
Szívesen adok lelőhelyeket is, tippeket, forrásokat, írjatok bátran! Inkább tartsunk össze ebben a nem embernek való világban, és ne hagyjuk, hogy elvegyék az alkotásban az örömünket!

"Ne váljunk önhitté, vetélkedést szítva egymás között, irigykedve egymásra"(Gal. 5:26)

"Ezentúl ezt cselekedjétek"

Jézus a halála előtti éjszakán elfogyasztotta utolsó vacsoráját az apostolaival. Zsidó ünnep volt ez, a pászkaünnep, melyen az egyiptomi kivonulásra emlékeztek, Nizán hónap 14-én. De Jézus egy új, egyszerű ünnepet vezetett be: "És vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: 'Ez jelenti a testemet, amely értetek adatik. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.' Ugyanígy a poharat is, miután megvacsoráztak, ezt mondva: 'Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek.'"(Lukács 22:19,20)

Tegnap, naplemente után volt ennek 1976 éve.


Maimoni dohogása nagyon tetszett...

Elkészültem!

Végre kész a mesélő szőnyeg(ahogy Sára hívja). Sokkal hamarabb kész lenne, ha nem találom ki, hogy a rétegeket összetartandó kukacolni fogok. De a jó öreg gépem minduntalan szaggatta a cérnát, így tegnap egész nap csak varrtam meg bontottam... mert ha már elkezdtem, akkor csakazértis! A kék égre már nem futotta a türelmemből, így csak a rét és a bokor és a fa lett "kukacos", és nem is túl szépen kanyarognak rajta a vonalak.
Viszont nagyon cukik lettek a bábocskák, bár néha fejtörést okoztak, hogyan is legyen a sorrend, hogy még tépőzár is legyen rajta meg ujjbábként is használható legyen. De megérte ezeket is néha kétszer varrni, nagyon aranyosak lettek.
Persze én elfogult vagyok...
Ma a kertben fejeztem be a szőnyeg összeállítását, mert a kerti asztalunk a legnagyobb felület jelenleg és mert sütött a nap és a Samu nem akart bent játszani és mert teljesen igaza van... minek gubbasztok én napok óta a szobában, míg ők kint élik világukat??? Kivittem egy hosszabbítót és kihurcolkodtam. A szomszédok nem kis ámulatára, nagyon tudnak amúgyis ámulni... de legalább reklámot is csinálok magamnak.
Na de a képek! Miért vagyok ilyen kicsi? Nem tudok felülnézetből fényképezni... és megint nem látszanak a színek. Múltkor a tanárnő, aki rendelte, lilának és kéknek látta ami égszínkék és zöld. Nem csodálom, ilyen vacak géppel!
Na most jöhet a következő projekt, egy halom táskát meg szoknyát kéne vinnem hétvégén egy boltba... meg egy tulipánmanócskát is rendelt tőlem kedves visszatérő vásárlóm,Tulipánfestő. Nézzétek meg a boltját, nagyon szépeket alkot!
Szóval a varrógép marad az udvaron én meg hajtom ezerrel!

Megnyílt...

... janucbajusz boltja!!! Megújult képekkel, bizony! Köszönet érte Teremtőnknek, aki a finom napsütést adta az elmúlt napokban...

Ma...

...megérkezett a társaság!!! Ez több, mint amit vártunk! Köszönjük, Vera!
A gyerekek mohón vetették rá magukat, én csak egy délelőtt erejéig élvezhettem közelségüket, pedig nagyon sokat segítettek a varrásban. Hiába, Kisvakond már tudja, hogyan készül egy nadrág...!
Szóval megosztoztak, de egy balerinát muszáj lesz összehoznom valamikor. Jakab sokat hezitált a pulcsis maci és a "kupakosfejű"maci között, végül a kupakos győzött. Sárié a balerina, Hanna delfint szelídít, Samu egyelőre nem mutatott érdeklődést a kis csodák iránt. De a lényeg, hogy a Kisvakondot megtarthattam!!! Hurrá! Felültetem egy kispolcra és mindenki gyönyörködhet benne.
Mégegyszer köszönjük a kedvességed, Vera!

Különbség...?

Hajtogatós...

... táskát varrtam egyik este, ki kellett próbálnom.
Férjem szerint ez egy mongol fejfedő inkább...
De azt nem értem, hogy belül csak összeöltöm a sarkait és kész? Nem kell levarrni az oldalait?

Ezen...

...dolgozom most napok óta és még napokig. A régi hegedűtanárnénink kérte zeneoviba és -bölcsibe. Egy szőnyeg lesz, amiről levehetők a kellékek a dalocskákhoz és még bábozni is lehet velük. Mindegyik hátán ezért tépőzár és egy bújtató van az ujjacskáknak. Készül még bárány, cica, meg mindenféle, amiről dalolnak a kicsik. Majd megmutatom, ha elkészültem vele.

JÁTÉK!

Ezekért a szépségekért lehet jelentkezni Lilangnál! Határidő április 8.