Tegnap hiába írtam, nem volt elérhető a blogger, nem tudtam közzétenni, el is szállt az egész irományom. Néha van ilyen... Hát most pótlom.
A baba, aminek a pólyát varrtam, csak hétfőn érkezett meg (csütörtöki feladással, köszönjük, kedves posta!), így rohamtempóban álltam neki varrni még két ruhácskát és két kezeslábast. A kezeslábast nem igazán értettem, milyen legyen, overáll vagy rugi, hát ez olyan rugis lett inkább. Sapi is kellett volna, de könyörgöm, milyen sapkát lehet erre a hatalmas frizurára kreálni?! Hm? Ötlet? Gondoltam, kivágok lukat a copfoknak, de akkor az egész sapka két luk lenne... És két ünneplő ruha hiányzik még a lista szerint, amolyan csilivili valami, hát ebben meg nem vagyok otthon... vagy csak még nem próbáltam beleköltözni...
Sokan érdeklődtök, mi újság a pocakommal. Jelentem, nő és dagad, és aki benne van, egyre virgoncabb. Az ultrahangot mindig tologatja a doktorbácsi, így lassan kihullik a hajam az izgalom miatt, vajon Jancsink vagy Juliskánk lesz-e. Nem, nem ez lesz a neve, nyugi! Még nincs neve... nagyon nehéz négy ilyen jólsikerült név után kitalálni még egyet, főleg, hogy még a nemét sem tudjuk ennek a kis gézengúznak. Pedig már a terhesség felén túlvagyok, fogy az idő... Annakidején hosszú listát írtunk Jánosommal, és szépen lassan húzigáltuk ki a nem esélyes neveket, így fogyatkoztak és a maradékokból kellett csak válogatni. Nem mindegy nekem, mit jelent a név. Nem akarom, hogy a gyerekem harcos vagy Baál isten imádója legyen, legyen pozitív személy. A második név mindig valami régi magyar eredetű, ez is legyen tiszta és kedves. Hát ezért nincs könnyű dolgunk, mert így megnehezítjük magunknak, hihi!
Amúgy a közérzetem jó, néha tele vagyok energiával, néha álmos és lusta vagyok, a derekem tropa már most, nem híztam még egy kilót se, nem készítettem még semmit a bébinek, de vettem pár textilpellust meg egy mellszívót, néha megijedek, milyen keveset mozog, aztán rájövök, még korai ezen izgulni, néha nagyon örülök neki, néha meg csak a neheze jut eszembe, a szüléstől nem félek, a haskeményedésektől már annál inkább és nem is alaptalanul, mert már most állandóan fáj, kitaláltam, hogy fog elférni 49 négyzetméteren még egy kiságy is de egy évig még úgyse kell, ÉS NAGYON SZERETNÉM MÁR LÁTNI VÉGRE, HOGY VAN-E FÜTYIJE VAGY NINCS!
Ja, egyébként ma kaptam meg az Afp-eredményt, ami meg se lepett, megint alacsony. Sárával és Samuval is az volt, mentünk genetikára, ahol semmi nem történt (szerencsére), és aztán makkegészséges bébik születtek. Persze, azért ott motoszkál, hogy mi van, ha mégis gond van... de akkor majd ráérünk
akkor aggódni és cselekedni... amúgyis ad az ember egy esélyt az életnek, nem? Én biztosan...
És most mutatok egy képet, milyen jó helyre került egy varrományom! A Meskán ezt az értékelést kaptam érte:
Eri nagyon ügyes, gyors, rugalmas és igényes eladó, a kosarakat pedig egyszerűen imádom. Különösen ajánlom panelban lakóknak, helyhiánnyal küszködőknek, persze nem csupán nekik, de a régi típusú fürdőszobában (is) remekül odaférnek a radiátorra:-) , így kiválóan el lehet bújtatni a hajvasalót, a fésűket, a hajpántokat stb, s végre nem szanaszét hevernek, ráadásul egyedi, esztétikus tárolókról van szó, nem tömegcuccokról. Maximálisan ++++++++++++++++++++++++++++++++
Olyan jólesik az ilyen... milyen jó lenne, ha mindig kapna az ember képet az otthonralelt alkotásairól! Láthatnánk a macikat, babákat kis vagy nagy gazdijukkal, a táskákat telepakolva illatos nőcis dolgokkal, takarókat szobákban, és hozzá a mosolyokat, elégedett arcokat... Jó lenne, ellensúlyozná azt a néhány negatív tapasztalatot... most nagyon benne vagyok egyben, nyakig. Én megértem, ha valaki nem tud azonnal fizetni, meg is előlegezem neki (én hülye!), de hogy négy hónap eltelik... ez már sok(k)! És nem párezer forintról van szó, pár tízről... Ez van. Tanultam belőle, az biztos.
(Hú, ennyit szerintem még sose írtam! Mi van velem? Úgy látszik, nagyon be vagyok ide zárkózva...:))
