A másik tunikám

Végre eszembejutott lefényképeztetni magam:) Nagyon rég várakozik már a szekrényben, de most felkerült a boltom polcára, itt láthatod.

Játék!

Rég játszottunk már, ideje újra versenybe szállni. És érdemes is lesz, mert aki nem nyer, az is kaphat útravalót...:)

 Nem szimpla megjegyzéshagyósra gondoltam, hanem rejtvényes-megoldósra. Egy kérdésre kéne válaszolni, és akik jól válaszolnak, azok közt sorsolunk ki egy meglepicsomagot. Azért meglepi, mert a játékhoz is köze van, de nem árulkodhatok...

A válaszokat ennél a postnál hagyott megjegyzésben kérem, a határidő január 6. éjfél.

Ha más oldalakon is megosztod a játékot, megköszönöm, izgibb is lesz többen játszani, de természetesen ez nem feltétele a részvételnek:)

7-én sorsolunk, és persze közzétesszük a helyes megfejtést.

És a kérdés:

MI LEHET AZ A TÁRGY, AMIBŐL MINDEN HÉTEN MINIMUM 24 DARAB HALMOZÓDIK FEL NEM KIS CSALÁDOM HÁZTARTÁSÁBAN?

Segítség: fogyóeszköz maradványa, mely szemétben is végezhetné, de nálunk aztán nem:)

Remélem, érthető... de az biztos, hogy a fantáziátokat beindította, igaz?:) Na rajta!

Amikor...

... még mindenki alszik, mert téliszünetben nem illik koránkelni, főleg nem esti családi kártyaparti után, és különben is, megspórolunk egy reggelit...
... anya akkor is felkel és megpróbál csendben tenni-venni. Negyvenkilenc négyzetméteren ez teljesen mindegy, a teáskanál csörrenését is hallani minden zugban, de igaziból nekik is mindegy, úgy alaszanak, mint a bunda... legalábbis úgy tesznek.
És ilyenkor anya nemcsak a házimunka apró örömeinek hódol, hanem egyéb hasznos tetteket hajt végre: szappant főz! Jó is így, mert nincs senki láb alatt, és a reggeli szellőztetéssel egy szusszra kimegy a lúg gőze is. Lehet gondolkodni, számolni, tervezni, álmodozni... és kivitelezni.
Ma reggeli ügyködésem eredménye egy nagyon szép, ígéretes szappan lett:

Erős teát főztem körömvirágból és kamillából, ez lett az alapja. Körömvirág-macerátum is került bele a finom olajok mellé, és egy kis termelői méhviasz. Geránium illó adja finom illatát, és apró kamillavirágok csücsülnek a tetején. Nagyon várom már, hogy felvághassam! Gyönyörű színe lett a teától...

A szélhámos zsaroló és a hercegnő levelezése – avagy komédia egy tizednyi felvonásban

Ne valami angolszász irodalmi remekműre számítson az, aki betekint ebbe a felettébb érdekes levelezésbe. De tanulságul mindenkinek szolgálhat, kicsinynek és nagynak, tapasztalatlannak és tisztes ősznek egyaránt. Mert veszélyes kór az, ami rágja ma az ember szívét... ennek gyökere a butaság, gőgben szökken szárba, virága a mérgező indulatokkal teli gyűlölködés...

A szélhámos:

"Kedves ...!

Igazából reggel, mikor a leveled olvastam, köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Szívesen jótékonykodok, mindig szoktunk, bár mi is rászorulnánk öt gyerekkel, de tudod te is, hogy mindig az ad szívesebben, aki maga is átérzi, milyen nélkülözni...
Ha ez volt a terved a mamusszal, nem került volna semmibe megkérdezni engem, mit szólok az ötlethez. És lehet, hogy igent mondok.
Bár lehet az is, hogy elkerülte a figyelmed, hogy a mamusz árát és a te postaköltséged már rég visszautaltam, és azt hitted, a saját mamuszoddal jótékonykodsz.
Ám így valóban mellbevágó volt az élmény... hetekig rendezkedtél, milyen legyen, mekkora, hogyan jusson el, én próbáltam alkalmazkodni, segíteni minden kívánalmadon, szervezkedtem én is, bár pl. a leírásban ott van a meskán, hogy személyes átvétel Nagykőrösön lehetséges... Mindennek ellenére türelemmel és mosolyogva próbáltam kezelni furcsa stílusod, bár néha bevallom, elgondolkodtam, mit gondolhatsz rólam és úgy általában a kézművesekről...
Rosszul esik, hogy ennyi ráfordított idő és energia után azt kapom, hogy a munkám gyakorlatilag egy gyűjtőbe kerül, az én akaratomon kívül. Úgy lett volna becsületes részedről, ha megkérdezel, nem egy mondatban közlöd, hogy már tárgytalan a dolog, nem fogom visszakapni azt, ami az enyém. A meska szabályzata sem így szól, és semmilyen adásvétel esetében nincs szó arról, hogy a vevő rendelkezik a visszafizetett termékkel.
Így arra kérlek, utald vissza a mamusz árát. Ha már a mamuszt nem kaphatom vissza... "

A hercegnő:

"Kedves Erika,

Nem ijesztettel meg a "jogi zsarolassal" ugyanis semmi alapja!

...

Nem ijedtem meg. Nem csialtam semmi torvenyelleneset. Nem loptam, nem hazudtam. EGesz egyszeruen vasaroltam egy alkalmatlan termeket, amiert visszakaptam a penzt, es en visszakuldtem az arut.

Az elado trehanysaga, hogy keptelen visszavenni a termeket, nem az en hibam.

Most jut eszembe hogy meg nem adtam le az ertekelesed a Meskan. Ha tovabb zaklatnal, nagyon szivesen figyelmeztetem a tobbi esetleges vasarlot hogy nehogy beleessenek ugyanabba a hibaba mint en. Ugyanugy a Meska szerkesztetoit is figyelmeztetem az egyik eladojuk szelhamos-zsarolo hozzaallasarol.

Valaszthatsz!

Udv es "kellemes unnepeket" Neked is!"

 

A szélhámos:

"Olvasd végig a levelezésünket, kedves, te magad kértél személyes átvételt annak ellenére, hogy írtam, Nagykőrösön lakom. A Nyugatiban azért nem akartad átvenni a csomagot, mert neked nem volt jó az időpont, öcsémet meg mégsem ugráltathatom hétköznap (ahogy te kérted)... stb, stb, a levelezésből sokmindenre fény derül. De ezek a tények teljesen lényegtelenek abból a szempontból, hogy se a mamuszomat, se a pénzemet nem kaptam meg.
Zsarolásról szó nem volt, legalábbis az én levelemben, ellenben te fenyegetőzöl sőt választás elé állítasz. Inkább nekem kéne figyelmeztetnem a többi kézművest...
Írtam a meskásoknak, egyikük már válaszolt is. Ha neked úgy jó, írj rólam negatív értékelést, nem hinném, hogy visszariasztana bárkit, szemben a sok pozitív értékeléssel, ellenben te nem fogsz jól kijönni belőle sehogy. A meska nem az a felület, ahol ezt a stílust folytathatod. A törvény az törvény, ha nem ismered, akkor is, vagy ha azt gondolod, rád nem vonatkozik, akkor is.
Kérlek, nézz utána a jogszabályoknak.
Én sem követtem el semmit, nem vagyok "haszonleső", ahogy írod, hisz a mamuszon semmi hasznom nem is volt, gyerekáron kaptál egy felnőtt méretet, aminek az árát is visszakaptad végül, igaz? Nem vagyok zsaroló sem, hisz nem állítottalak választás elé, ahogy te tetted velem, megfenyegetve a hitelrontásommal. Lépj egyet hátra, és próbáld meg tárgyilagosan, kívülről nézni ezt az egészet: fordított helyzetben pl. te jogosnak éreznéd, hogy se mamusz, se pénz?:) Ha te kifizeted nekem a mamuszt, én elküldöm, de visszakerül, mert te nem tudod átvenni, 2 hét múlva rendelkezhetek úgy, hogy másnak adom és a pénzt is megtartom? te is beláthatod, hogy ez nem így van..."

 

Álljon hát ez itt okulásul minden kézművesnek és művésznek, és mindenkinek, ki a két kezével keresi kenyerét... Mert  ne higgye senki, hogy felcseréltem a szereplőket... neeem, a világ cseréli fel, kérem... Ki eddig nyílt és egyenes volt, azt mondják ma bűnösnek, és ki téves úton jár, az az igaz ember.

Egy mamusz története

Volt egyszer, holnemvolt, egy hölgyemény, aki gondolt egyet, és rendelt egy mamuszt. Olyat, mint a képen, de gyerekláb helyett az ő 42-es lábikójára. És a szalag is legyen más színű, mert tetszett ugyan a kék, de mégiscsak. Ki tudja, milyen volna amúgy...? Ki kell próbálni... Ja, és ugyan 110 km-re lakik, de személyesen kéne átvenni.
És akkor a varrónő nekiállt, és készített egy 42-es szabásmintát. Nem kis munka volt, mire minden a helyére került, méghozzá úgy, hogy arányos és szép legyen a leendő lábbeli. Természetesen ugyanazon az áron.
Közben sürgető levelet kapott, fázik a rendelő lába, ajjaj... bele kell húzni!
És mikor elkészült a mamusz, képeket küldött szalagokról, vajh melyik illik hozzá? Kedves rendelőnk kiválasztotta és érdeklődött, hol veheti át? Varrónő öccse épp tudta volna kézbesíteni, de az időpont nem volt megfelelő. A hölgyemény kérte, másik napon találkozhasson vele, ám a varrónő (talán rugalmatlanul) javasolta, ezt inkább az öccsel beszélje meg... aki reggeltől estélig dolgozik.
Mamusz maradt. Majd egy utazás alkalmával már közel járt a megrendelőhöz, aki viszont egy szem gyermekével nem találta jó ötletnek a BKV igénybevételét, ám feltételezte, a varrónőnek könnyebb öt gyerekkel utazgatni... neki a belváros a jó. A mamusz újfent maradt, jöhet a posta.
Postázás után pár nappal ingerült telefon, még ingerültebb levél... "Megkaptam a mamuszt.
Nagyon torz a szabasa, es egyaltalan nem kenyelmes. Minosegileg elfogadhatatlan.
Kerlek szepen utald vissza a penzt, az egyszeri postakoltseggel, es en visszakuldom neked a mamuszt, ami szamomra sajnos hasznalhatatlan. Kar mert azt terveztem hogy a tobbi noi csaladtagnak ilyet rendelek karacsonyra..
Nagyon csalodott vagyok :("
Mindeközben egy másik megrendelő hajszálra ugyanilyet kapott, azt írja, nagyon szereti és a kollégiumi szobatársa is ilyet akar:)
...
Mamusz visszajött egyszer, ám varrónő nem tudta átvenni, így visszakerült a megrendelőhöz.  Mire varrónő újra utalta volna a postaköltséget, hogy visszakapja munkáját, ezt a választ kapta:

"Kerlek ne utalj - ha eddig nem tetted vola meg (lehet hogy en lattam rosszul hogy mar utaltal)

Odaadtam a magyar Voroskeresztnek. Remelem hogy ha nem is kenyelmes, valakinek a labat melegiti a telen."

Erre csak ezt tudta írni, leforrázva: "Rendben, minden jót nektek!"

Most komolyan, az ilyen emberek mit gondolnak magukról?  Ők valójában valami hercegnők, akik körül forog a világ, mi meg a kiszolgálószemélyzet? Nem térek magamhoz... Annyi problémázás meg huzavona után tulajdonképpen varrtam egy mamuszt jótékonyságból? Szívből remélem, hogy akihez kerül, értékelni fogja... ha mást nem, legalább a melegét...

Cs..ssssss...

D(T)éligyümölcs télire

Nagyon rosszul indult a napom, semmi nem úgy sikerült, ahogy terveztük, összevesztem egy ismeretlen nőszeméllyel (ééén.... egy hülye parkolás miatt, máskor legyintek és otthagyom, de tegnap... úúúgy szégyellem is magam), hiába várakoztam valakire -5 fokban, gyerekestül, szétfagytak a lábujjaim, kicsúsztam az időből és nem tudtunk elintézni semmit, még bőgtem is...
De tudom: "Jobb egy dolognak a vége, mint a kezdete"(Prédikátor 7:8) Hát igyekeztem szebbé tenni a napom...

A minap olcsón jutottam hozzá nem túl szép narancshoz, gondoltam, itt az ideje kipróbálni a narancsdzsemet.
Először gondosan átmostam, átsikáltam a narancsokat meleg, mosogatószeres vízzel.
Majd almaecetes vízben áztattam bő félórát.
Tudom, ez sem az igazi.... akinek fenntartásai vannak (nekem is van sok sokmindennel), lassan már nem is ehet semmit.... de most nem akartam kihagyni a narancshéjat a dzsemből, szeretem a kissé fanyar, kesernyés ízét.

A recept szerint jártam el, bár csak pár narancs héját szeleteltem fel, nem voltak túl szépek. Ja, és a citromot kihagytam, de nem is hiányzott belőle.
Teatojásban raktam hozzá szegfűszeget, löttyintettem bele rumaromát, és hagytam, hogy másfél órán át beillatozza a lakást... nagyon ígéretes volt, féltem is a csalódástól....:)
A végén még kapott egy kis fahéjat és gyömbért, aztán gyorsan üvegekbe zártam, egy kis adag pedig tálkában várta a vacsorát. Illetve mi vártuk a vacsorát... közben gyönyörűen megdermedt a dzsem, gyönyörű lett!

Nem kellett csalódnunk, pont olyan kellemesen fanyar és kellően édes lett, amit nem tudsz abbahagyni.... és a házi teljeskiőrlésű kenyerünkkel olyan, mint egy sütemény...

Társasjátékok...

...eladók!

A lakásunkat egyre kisebbnek érezzük, ahogy nőnek a gyerekek, a selejtezés, válogatás lassan folyamatos elfoglaltsággá válik. Kinőtt rucik, játékok, mesekönyvek, és mindenféle holmik kerülnek a padlásra, rokonokhoz, barátokhoz, és a teszveszre.
Most pár társas keres gazdát, itt jobban megnézheted, hátha találsz kedvedre valót, van bibliai és ovisoknak való is!
Hamarosan töltök fel mesekönyveket, ismeretterjesztő könyveket is, mert van, amiből az évek során kettő is lett... és van, amit nem szerettek meg a gyerekek, sőt, amit szerintem nem is láttak...

Macit varrtam....

.... végre, újra... Már hiányzott. A rohanós élet nem nekem való, a picibaba mellett nem jutott idő feltöltődni... kicsit ki is buktam múlthéten, a kézműves vásár így egy kis terápia lett számomra: csak magammal foglalkoztam egész nap:) és persze egy édes kis mackóval:

Lumi lett a neve, ami azt jelenti finnül: "hó"... Simulós, puha kis jószág, itt jobban megismerheted.

A nosztalgikus romantika jegyében pedig egy igazi kis hölgy született a minap, íme Cilike:

Ő itt keres társat a merengéshez...

Képek szöveg nélkül...

Érdekes...

... tapasztalatokat gyűjtöttem a hétvégi vásáron. Reggel, induláskor villant a fejembe, hogy tulajdonképpen ez az első igazi kézműves vásárom, ide direkt ezért jönnek az emberek. Hanna mondta is, reméli, hazafelé nem kell már cipekednünk:) Textiljátékokat, macikat, bárányokat és szappant vittem csak, a táskák és egyebek maradtak, azt gondoltam, jöjjenek csak a különlegesebb dolgok, feleslegesen nem cipekedek.
És jó is, mert semmi nem történt. Sem nem találkoztam kedves, értékelő pillantásokkal, sem nem volt forgalmam... egész nap egy mackó-szabásmintát és egy darab szappant adtam el.
Ketten árusítottunk unokanővéremmel, ő takarókat és táskákat készít, és egy halom textiljáték is volt nála, amiket valamikor még én varrtam a boltjába:) Ő egy vöröshajú babámat adta el, akit mi csak Anne Shirleynek hívtunk:)
Az egy szem asztalon, amit kaptunk nehéz volt elrendezni a sok szépséget, rossz irányba állították be, nem változtathattunk, és a vevők így alig láttak valamit... De amúgyis, az emberek is olyan nyúzottak, szürkék és érdektelenek voltak, mi van velük?! Fura volt, na...
De mi jókedvűek voltunk, szétvihogtuk magunkat és rongyosra beszéltük a szánkat, anyukámat is kicsábítottuk, képzelhetitek, mit művelt együtt 3 nő és egy kamaszlány...:) Varrogattunk is, magunknak, egymásnak, és készítettem egy pici macit, holnap mutatom. Pihentünk, nem kellett gyerekeket etetnünk, nevelnünk, nem kellett főzni, takarítani, csak ülni és trécselni... köszönet a férjeknek!:)
Azért fura ez az egész: amikor vásárba mentem, mindig mindenki azt mondta, azért nem megy jól a biznisz, mert nem jó helyen vagyok, lovas rendezvény, stb, nem pedig kifejezetten kézműves vásár. De mindig megkerestem a helypénzt és az utiköltséget, néha még pluszt is. Ezen a vásáron csak költöttem... Most akkor hogy is van ez? Még az időpont is jó lehetne, ilyentájt szívesen vesznek ajándékot az emberek... nem értem... Nektek mi a tapasztalatotok?

Indulhat a licitálás!

Mai naptól december 2-ig lehet a Szegedi Koraszülött Mentő javára felajánlott tárgyakra licitálni.
A résztvevők és a felajánlott kézműves remekek, finomságok és szépségek itt tekinthetők meg:
a Facebookon
és ezen a blogon

Hálás lehetek Istennek, hogy ötször is egészséges bébit hoztam világra, egészséges módon, de nagyon sok, egyre több baba és anya kénytelen szenvedni ettől a sátáni világtól. Hiszem, és tudom, hogy megoldást csakis odafentről várhatunk, hamarosan közbelép Isten és megszünteti a fájdalmakat... de hiszem és tudom, hogy mindannyian tehetünk egymásért is! Aki a szegénynek ad, Jehovának ad – ezt írja a bölcs Salamon király, és mi igazán nap mint nap tapasztaljuk az életünkben, hogy minden apró segítséget százszorosan kapunk vissza Tőle!:)

A mostani gyűjtéshez egy fiús babacsomagocskával csatlakozom:

Puha textiljátékok (egy kisautó és egy elefánt, teljesen bababiztos mindkettő) és 2 db büfikendő (pamutból, kétoldalú) keresi gazdáját, a kikiáltási ár 3000.-
Rajta, kicsi fiúk, nyúzzátok anyát, nagyit, nagynénit!

Licitálni december2., vasárnap 24 óráig lehet.
Ha megtetszett a csomag, hagyj megjegyzést a neveddel és a felajánlott összeggel ennél a bejegyzésnél, vagy ha nem tudsz (bár a névtelen megjegyzések is engedélyezve vannak), írj e-mailt a radics.erika76@gmail.com címre és beírom helyetted!:)

Találkozunk?:)

Hétvégén lesz XVII. Kézműves és Kreatív Kiállítás és Vásár a Petőfi Csarnokban.

 Én ott leszek Hannámmal. Ha szeretnél macit varrni vagy kipróbálni sok más érdekes dolgot, szeretettel várunk!:)

Éjjeli baglyok

Amikor hétvége van és végre nem kell korán kelni, képtelen vagyok időben ágybazavarni a gyerekeket. Jó együttlenni... együtt vihogni egy tévéműsoron, vagy zenét hallgatni, közben tenni-venni.
Ma például varrogattunk, még Samu is. És még mindig varrogatunk...
Sári kitalálta, hogy a minap zsákmányolt baglyas anyagból hogyan kell apró baglyacskákat készíteni, aztán szinte tökélyre fejlesztettük a módszert és lelkes sorozatgyártásba kezdtek.
Azt ugyan nem tudom, mi lesz a sorsa ennek a sok madárkának... de sokszor nem is a cél számít, hanem az odavezető út...:)
A képek a jelent ábrázolják, fél tíz körül készültek. Mikor lesz itt ma alvás?!

Neeem, Hanna nem álmos, csak elbújt...
Na, Samu elment aludni...:) Jóéjt nektek is!

3. jótékonysági árverés a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára

Az előző árverés sikerén felbuzdulva, november 26. és december 2. között ismét jótékonysági licitálást szervezünk a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára.

A licitálás szabályai nem változtak, vagyis a licittárgyakat mindenki a saját blogján hirdeti meg (ha nincs blogja, azt is megoldjuk),
licitálni a bejegyzésnél, kommentben lehet.
Az előző árveréseknél technikai okokból magánszámlára kellett utalni a felajánlott összeget, onnét került át az alapítványhoz.
A bizalom erősítése érdekében ezen most változtattunk, és közvetlenül az alapítvány számlaszámára lehet a pénzt eljuttatni.

Csatlakozási szándékodat november 25-ig Süli Mónikánál jelezheted a
sulimonika@gmail.com emailcímen.

Ha nem áll módodban részt venni az árverésen,
de felhívod olvasóid figyelmét a csatlakozási lehetőségre,
azt is nagyon szépen megköszönjük. http://www.ujszulottmentokszeged.com/alapitvanyunkrol
OTP 11735067-20036634

Bohó vagy hobó?:)

Nyár óta dédelgetett álmaim öltöttek most végre testet, íme az első:

Szeretem az ilyen lenge, bodros, nőies, régies, bohókás ruhákat... Ha te is, a boltomban megtalálod.
Hamarosan mutatom a többit!

Most valójában...

... azért ültem ide, mert kihasználva a baba alvását, két mamuszt kéne varrnom, rendelésre, a méreteket kezdtem keresni... Ám Juhizs bejegyzése nem hagy nyugodni...:) A Vasarely Múzeumról írt pár hete, kamaszkorom kedvenc búvóhelyéről, és sok emléket hozott elő. Szerettem a csendjét, a kedves néniket (akkor is tündérek voltak, és Juhizs szerint most is csupa kedvesség mindegyikük), a kertjét... Furcsa volt, ahogy feltörtek az emlékek, mert egy ideje rengeteget felejtek. 10 éve ramaty állapotban a van a pajzsmirigyem, ami miatt (legalábbis erre fogom, nem az öregségre, hehe...) sok-sok sztori eltűnt a fejemből. Nem emlékszem az udvarlási időszakra, csak foszlányokra, nem emlékszem gyerekkori, kamaszkori esetekre, amiken pedig a család jókat mulat, és még sok-sok dologra... A rövidtávú memóriám még csak-csak működik, ám a hosszútávú...! De néha, egy illat vagy egy kép előhoz valamit, kezd derengeni... aztán megint semmi. Kerek történetek nincsenek, inkább benyomások, szagok, ízek, egy mozdulat... Így jártam Emőke írásával is az ódon Óbudáról, feltörtek, felbuzogtak az érzések, pityeregtem is egyet, jó volt na. Talán jobb is, hogy oly sok dolgot elfelejtettem, jobban fájna minden emlék... Milyen jó, hogy van Valaki, aki pontosabban emlékszik mindenre és mindenkire, mint mi:)

Kép innen

 "Akkor a Jehovát félők beszélgettek egymással, mindegyik a maga társával; Jehova pedig figyelt és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és azokról, akik gondolnak az ő nevére.
^'Enyéim lesznek — mondja a seregek Jehovája — azon a napon, amelyen különleges tulajdont hozok létre. Könyörületes leszek hozzájuk, mint ahogyan könyörületes a férfi a fiához, aki szolgálja őt.Ti pedig újra látni fogjátok a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt.' ” (Malakiás 3.)

Anya csak egy van?!:)

A kis kínai vendégünk teljesen beépült a mindennapjainkba: már ismerem a sírását, mikor miért kezd fészkelődni, hogyan szeret enni, mi kacagtatja meg, hol vannak a csikis pontok...:) Ő pedig remekül alszik 3 órát a fiúk játéka közben és a porszívózajban is, mosolyogva üdvözli a gyerekeket, és az egyetlen személy, aki nevet Samu viccein és előadásán... Csudahelyes kis emberke, hozzánknőtt, a szívünkbe.

Fura dolog, hogy van egy baba a karodban, az egész napod a dajkálásával telik és hogy kedvére tégy, ő cserébe szeretettel telve néz a szemedbe és bújik hozzád, aztán este jön az édesanyja és elviszi... Van is meg nincs is. A barátnőm szerint milyen jó, hogy babázhatok, de éjjel nem kell ringatnom és nem kell szoptatnom. Igen, lényegesen kényelmesebb, és minden éjjel úgy alszom, mint akit fejbevágtak, nem szórakoznak velem a hormonjaim és nem fárad el a testem az édes anyatej termelésében. Ez tény.
De hétvégén, amikor nincs velünk... minden nyikkra ugrunk a gyerekekkel, hátha ő az... hiányérzetem van...
Fura dolog, mondom...

Ma...

 

... babáztunk.  Egy kedves barátunk picurija vendégeskedett nálunk, 大卫, vagyis Dávid, mindenki nagy örömére.

Jó volt ilyen apróságot ölelgetni, de a vigasztalhatatlan sírástól megszakad a szívem... olyan tehetetlennek éreztem magam. Hiába no, anya csak egy van ;-)

Furulyapihenő

Néha a furulyának is szüksége van egy kis nyugalomra. Ilyenkor szereti a puha, kényelmes fekhelyet, ami persze legyen szép is...

Kettő készült, kívánságra, az egyikük elkelt (persze fotózni elfelejtettem...), ez pedig még várakozik...

Levendula-nyugalom...

Levendula... még a neve is megnyugtat, elringat, dallamos, dúdolós...
Legkedvesebb illatom, gyógyír és életerő lelkemnek és testemnek.
Tisztaságot és egészséget sugároz, lila romantikával és cseppnyi szentimentalizmussal...

Keresztury Dezső: Levendula

 

Levendula, levendula,

fanyarédes animula,

lettél lila lángfurulya,

mert perzsel vad kánikula.

 

Kék a lába, zöld a szárnya,

a madár beh gyöngyön járja:

vele hívó szép dalára

vén szívem is lépne párba.

 

Fenn az égen sűrű csillag,

lenn fekete falu falvak:

éj ködében tarló, parlag,

jobb ki békén hazaballag.

 

Levendulaillat illan,

az a madár meg se cikkan,

de ami volt mégis itt van

híven őrzött álmaimban.

 

Talán csak egy pillantásra

megéled az éj varázsa:

virággal telik a váz, ha

szívós élet lobban lángra.

 

Villik tánca hív már útra,

s valami megárad újra:

telt szívem veled virulna

                                                           levendula, levendula.

És ti szeretitek a levendulát?

Kukurikúúúú!

Kaptunk egy kiskakast. Fekete, fehér búbbal, és még fiatalka, 4 hónapos. Úgyhogy a fenti kukurikút még nem hallottuk tőle...
A társai folyton bántották, mikor csibe volt, megtépázták szegényt, ám a gazdija (övé Rozi, a kecske) bevitte a lakásba, ott nevelgette, dédelgette. Szó szerint..:) Meg is lett az eredménye: a kiskakas nemcsak szépen összeszedte magát, de olyan szelíd és kezes, mint egy kiskutyus:)) Világéletemben féltem a baromfitól, sose nyúltam hozzá egy élő csirkéhez se, nemhogy kakashoz, ám ez a drága kis jószág a kedvencem lett. Szinte kiprovokálja magának a simogatást, ölbe vehetjük, szeretgethetjük...

Egyelőre még nincs kész a helye, ezért pár napig bent lakott a lakásban, nagyon élvezte szerintem:) Csendben kapirgálja a láda alján fekvő újságpapírt, halkan csipereg, és eszébe se jut kiszökni a helyéről. Közben folyton szeretgetik a gyerekek, nem tudnak elmenni mellette úgy, hogy meg ne simogassák... Tenyerükből eszik, ők meg még szöcskét is fognak neki:)

Nappalra elkerítettünk neki egy kis helyet a kertben, hadd kapirgáljon, de természetesen ez csak átmeneti. Vettem egy kidobásra szánt régi szekrényt, az lesz az ól, kerítünk neki tetőt is, hogy ne ázzon, na és valószínű, hogy a lányok nem hagyják színtelenül se... És ha minden megvan, jöhet a hárem!:)

Élménybeszámoló

Talán annak köszönhető, hogy semmire nem számítottam és semmit nem vártam ettől a hétvégétől. Vagy csak a napsütésnek. De az is lehet, hogy jó helyünk volt. A tény, hogy csupa jó élményeket gyűjthettünk be:)

Együtt árusítottunk a Kőrösi Műhely Egyesületből Dér András mesterrel, aki népi játékokat és hangszereket készít, fa- és csonteszközöket, fűszertartókat és mindenféle ékszereket. Régi olvasóim még emlékezhetnek rá...

Nagyjából mindent kivittem, ami fellelhető volt itthon, gondoltam, legalább levegőzünk egyet. Ám csodák csodájára sok holmim gazdára lelt:)
Egy macim édes kis törékeny fiúcskát fog oviba kísérni reggelente, neszesszerek rejtenek majd apróságokat, ékszerek ékesítenek és szappanok mosdatnak... És sok kedves megjegyzést, mosolyt kaptam, nagyon kellett ez már a pangó meskapiac mellé:) Megrendelések, telefonszámok is lapulnak a tarsolyomban, és remélem, hamarosan érkeznek a visszajelzések is a postafiókomba.
Jakab bagolyserege is sok dícséretet zsebelt be, de ez érthető, mi is beleszerettünk mindbe:

 Én, aki nem vagyok egy vásározós típus, jobban szeretek otthon ülni, egészen megszerettem ezt a módit:) Lehet, hogy lesz folytatás?