Csinos kulacsok

... a lányaimnak. Már rég terveztem, hogy felöltöztetem az útravaló itókákat, folyton vita megy arról, melyik üveg éppen kié... A lányok letudva, fiúk majd varrottat kapnak, vagy talán megpróbálkozom csíkossal, az nem annyira lányos, nem? a horgolás valahogy mindig nőiesnek tűnik... nektek nem?

Sára kedvence a sárga, Hannáé a zöld... a középső lehet akár a tiéd is:)

Barátnőm pedig rámparancsolt (bizony, ilyen őrmester ő...), hogy tegyek a Meskára is, hát este összerittyentettem még egyet. Lesz még folytatás, varrógép híján amúgyse nagyon tudok mást alkotni... pedig már kaptam egy kedves felajánlást, de elmenni egyszerűen nem tudok érte... az ujjaim pedig folyton bizseregnek:)

Ajándékot adni mindig jó...

Péntek délután mécsest gyújtottunk, körülültük és... és nem elcsendesedtünk, hanem lázas alkotásba kezdtünk! Előkerült egy kevés anyag, a gyöngyösdoboz, tű és cérna... Virágos kitűzőket készítettünk mamának, nagynéniknek, magunknak. Még Samu is varrt egy keveset! és segített a megfelelő gyöngyök kiválasztásában.

Megmutatom egy régen készült ajándékomat is, mama kulcsait őrzi pár hónapja:

"Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul." (Lukács 6:38)

És egy szolgálati közlemény: a Meskán újra vannak villa-karkötők, és hamarosan lesz medál is!

Ezt se eszünk ezentúl...

 Kányádi Sándor: Krumplis mese

Volt egy szegényember

meg a felesége.

Krumplit ettek minden

áldott nap ebédre.

 

Ebédre még hagyján,

reggelre se volt más.

Hogy még a tövét is

járná meg a rontás.

 

De bizony ne járja,

vette védelmébe

a krumplit a szegény

ember felesége.

 

Ha krumpli se volna,

fölkopna az állunk.

Így hát, édes uram,

krumplit vacsorázunk.

 

Okos egy menyecske

volt a szegényasszony,

tudta az urára

hogy s miképpen hasson.

 

Nem árt, édes uram,

kendnek is azt tudni,

hogy Burgundiából

jött hozzánk a krumpli.

 

Hát ezért legalább

ünnep- és vasárnap

nevezzük illendőn

mi is burgonyának.

 

Hétköznap, amikor

sok az ember dolga,

akkor kérdezheti:

kész-e a pityóka.

 

Nyár elején a még

zsenge-friss gumókat

becézte az asszony

földimogyorónak.

 

Nemcsak eszes asszony,

ügyes is a lelkem,

minden étkezéskor

mással traktál engem.

 

Ha nem tudnám, észre

se venném, hogy krumpli:

nem tudnám a főztjét

sohase megunni.

 

Levesnek, tokánynak,

sültnek, körítésnek,

ahogy ő készíti,

meg nem enni vétek.

 

Így beszélt az ura,

az egész környéken

nincsen olyan asszony,

mint a feleségem.

 

Kivált a paprikást

ahogyan csinálja,

arra még a síri

holt is hazajárna.

 

A harangozónak

sincs minálunk dolga:

az illattól kondul

a harang is szóra.

 

Egyszer a király is,

akinek szakácsa

beteg volt, megjelent

krumplipaprikásra.

 

Megnyalta az ujját

őfelsége, s nyomba

ültette az asszonyt

urastól hintóba.

 

Azóta a király

s az udvari népek

burgonyát, pityókát,

          krumplit pecsenyéznek.

Egyik kedvenc ételem a krumpli, mint a versben, mindenféle módon. Mi is ettük édesen, sósan, feltétnek, egytálételnek, és még sorolhatnám, de közben öszefut a nyál a számban...:)Aztán tavaly tavasszal, miután elfogyott a zsákos krumplink a kamrából, sokalltam az újkrumpli árát. És vártam... és vártam... na néha azért megkívántam és vettem, de egy konkrét dátumra emlékszem, mikor ettünk a nyári időszakban utoljára: az iskolai évzáró napján, sült pipivel... 
Egész nyáron nem vettem, mindig vártam, hogy menjen lefelé az ára, gondoltam, ez az újkrumpli ára még mindig, majdcsak lesz már rendes, nagyranőtt burgonya és burganyó... Merthogy nekünk egy paprikás krumpli induló adagja 3 kg, ez 150 ft/kg áron nem túl olcsó. 
És már majdnem végetért a nyár, mikor barátnőm felvilágosított, hiába várok, csak drágább lesz... hát nagyon szomorú voltam... És az még jobban elkeserített, milyen silány, selejtes krumplit lehet venni mindenfelé, szétrohadt az esős nyáron az egész termés. Zöldségesünk óva intett attól, hogy szokás szerint bespájzoljunk belőle, mivel hamarosan csak tönkremegy... Valóban, ősszel egy zsáknyit úgy ettünk meg, hogy a vége már szinte használhatatlan volt, belülről, alattomosan bomlasztotta szét a víz. A krumpli, ami alapétel és filléres mentőövként mindig itt csücsült a kamrában, így vált luxuscikké... 
Egy látomás jut eszembe róla, amit János apostol látott:
És láttam, és íme, egy fekete ló; és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hangot hallottam, mely mintha a négy élő teremtmény közül, középről szólt volna: „Egy liter búza egy dénár, és három liter árpa egy dénár, de az olívaolajat és a bort ne bántsd.”(Jelenések 6:5,6) 
Ez a fekete ló a világméretű éhínséget jelképezi, amit szerintem nem kell részleteznem. A legutóbbi esőzések miatt úgy becsülik, legalább 80 országban fognak éhezni az emberek, és van, ahol már a segélyszállítmányokat is leállították... 

A búza és az árpa a bibliai időkben alapvető élelmiszer volt, egy liter búza egy katona napi fejadagjának felelt meg, melyet egy teljes napi bérből vehetett meg egy akkori ember. És ha valakinek a családjáról kellett gondoskodnia? Vehetett ugyanennyiért 3 liter árpát, amit nem tartottak minőségi ételnek és csak egy kicsike családnak lett volna elég.  
És mit jelent az, hogy 'az olajat és a bort ne bántsd'? A Közel-Keleten ezek is alapvető élelmiszerek voltak, nem luxuscikkek, orvosi célokra is használták mindkettőt, és a legszegényebb embereknek is mindig volt otthon belőle valamennyi. Ez a parancs tehát egy jótanács, hogy ne használják fel túl hamar ezeket az alapvető élelmiszereket, hanem bánjanak velük takarékosan, különben elfogynak, mielőtt az éhínség végetér... 

Akárcsak ma a krumpli... 
Milyen jó tudni, hogy Istenünk megállítja ezt a lovast és szeretettel fog gondoskodni bőséges élelemről mindenkinek:
 "Mert megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, 
Az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője. 
Megszánja az alacsony sorút és a szegényt,

A szegények lelkét megmenti ő. 

Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket,
És drága lesz vérük a szemében.

Bőven lesz gabona a földön, 
A hegyek tetejét is bőség árasztja el. 
Olyan lesz az ő termése, akár a Libanoné, 
És kivirágzik a város népe, mint a föld növényzete." (Zsoltárok 72:12-16)

Csak hogy lássátok, élünk:)

Reklamáló telefont kaptunk, miszerint nem tudják, mi van velünk, mert nem írok mostanság...:)
Nos: nagyjából minden rendben,
a betegségek az utóbbi időben elkerülnek minket,
sokat tanulunk a fenyegető félév miatt,
az ovisokkal itthon tanulunk (ez egy másik bejegyzést kíván),
kézzel varrogatok (de nem sokáig),
apának volt egy lumbágója,
én folyton álmos vagyok,
Barnabás szorgalmasan szopizik, de enni nem akar,
aggódunk a belvíz miatt,
fáj látnunk a rohamosan romló állapotokat a világban, ugyanakkor örömmel tölt el a tudat, hogy nemsokára vége,
szeretjük a csokit és a fini teákat,
hétvégén találkoztunk pár barátunkkal,
ma kaptunk egy csudajó csomagot Fércjutkától,
holnap bábszínházba megyünk,
sikerült egy dalt meg-gitárosítanunk apával, amit a hétvégi esküvőn szeretnénk eljátszani,
és sok puszit küldünk mindenkinek!:)
Órákig tudnék még mesélni... de mennem kell!!!

Barnabás ébredezik Hanna ágyában (kakukkfióka)

Vonatozunk...

...

Barnabás nem értékelte a jelmezes játékunkat...

Apa bálványokat zúz

Sári gyurmadara:)

A babosfoglalkozós-napunkon Barnabás is kapott babszemeket