Na mi készül itt?:)

De pssszt! Titok...

Az első vásárom....

... ahol semmit nem adtam el...:) A folyamatosan zuhogó esőben alig láttunk embert, aki idetévedt. Mi is hazavágytunk, fáztunk és reménykedtünk, majdcsak abbahagyja és kisüt a nap, előbújnak a családok és beindul a buli... De nem. Olyan kitartóan zuhogott, hogy százszor meggondoltuk, kibújjunk-e a sátor alól, hogy meglátogassuk az illemhelyet:)

Az áru nagy részét ki se pakoltuk, az a kevéske, amit elővettünk, az is ázott itt-ott. Foglalkozásra persze nem volt mód, pedig készültünk, nagyon vártuk a gyerekeket...
Sebaj, mi remekül elszórakoztattuk egymást, legalább meg tudtunk beszélni pár fontos dolgot, bár jobban esett volna mindezt meleg szobában, teát kortyolgatva...
Hazafelé még jól eláztattam és összesaraztam a fiúkat, miközben kitolták az agyagos földbe beragadt autót... Igazán megérdemeltünk volna egy szaunát...

Vasárnap, vásárnap

"Sikaső, sikaső,

Mindig esik az eső......"

Ez lehetett volna a mottónk a tegnapi vásárban.

De jókedvünk és bizakodásunk megtörhetetlen volt, így inkább ezt dudorásztam:

"Esik az eső, szakad,

Iszik a dinnye, dagad"

Ez be is vonzott valakit... Na kitaláljátok-e, ki mosolyog nekünk, velünk? :)

Spirulina

Szappan spirulina algaval es citrommal. Sajnos a zöld szín nem látszik jól, olyasmi, mint a mellette levő zöld fonal...

Készülődés

Vasárnap vásár-nap:) info itt!

Akácillat

Múlt pénteken elbarangoltunk az erdőbe, kosarakkal, tervekkel, sok gyerekkel. Madarakat nem láttunk, elmenekült minden kis lakó a nagy hangunk elől... De mi ugyis akacviragra vadasztunk, esetleg bodzara.
Ám minden akácfa mintha tudna, mire készül az ember, olyan magasan novesztette virágait, hogy nem értük el... Sebaj, nagyfiam es barátja felmásztak egy ilyen nyurga akác melletti kiszáradt fara, hogy ok majd atmasznak es megszerzik a zsákmányt. Míg a mutatványok szórakoztatták a kicsiket meg engem, Hanna csendben atballagott egy pár méterre, lehúzott egy viragtol roskadozo ágat es elkezdte szedni a kosárba...:)
Hiába no, nőből van. Egyszerűen, logikusan lat es gondolkodik. Vagy nem ilyenek vagyunk?:)

A kosárra való akácvirágot aztán beaztattam citromkarikakkal egy nagy vödör vízbe, es a hűtőben érleltem. Ma finom szorpot főztem belőle, jól jön a nagy melegben... Vagy a zord télben felidézni azt az erdei sétát... Ha marad addig.

Van-e olyan...

... alkalmazás ipadre, hogy ebédet főzz, behozd a tojásokat vagy esetleg pisilni menj???
Talán reggelig megtalálom...:)

Játék! -- avagy élet a blogokon:)

Az utóbbi időben nagyon megcsappant a blogolókedv... akik egykor nagy életet éltek ezen a felületen, már rég a Facebookon posztolnak, játszanak. Pedig milyen jó volt régen itt is! Jókat beszélgettünk, nevettünk együtt, gyönyörködtünk egymás munkájában, büszkélkedtünk a sajátunkkal, és jólesett bezsebelni a sok kedves szót, dícséretet, még a kritikát is. Virtuális barátságok szövődtek, szinte ismertük egymás gyerekeit is, aggódtunk, ha csend volt, aztán szorítottunk vizsgáért, jó egészségért, születésekért...

De ezek az idők elmúlóban vannak... bár blogolunk, valahogy kevesebbet kommentelünk, egyre kevesebbet figyelünk egymásra. És persze sokan átpártoltak a FB-ra... a  miérteket most nem firtatom, nem is ítélem el, meg is értem, és tudom, hogy ami elmúlt, elmúlt...
Ám Kaoka kicsit megidézte a régi hangulatot, játékot hirdetett, amolyan klasszikus blog-játékot:) A részleteket nála olvasd, és ha van kedved, csatlakozz, szítsuk fel kicsit ezt a szunnyadozó blogvilágot!

A mi kis tyúkudvarunk

Bevallom, beleszerettem a csirkékbe... már nem csak sütve érdekelnek, hanem tollasan, borzasan, kárálva, barnán, feketén, midenféle baromfira vevő vagyok. A mieinket néha megabajgatom, megölelgetem, szegények csendben tűrik, de tuti dilisnek néznek... Szeretem nézni őket, néha odaülök hozzájuk, úgy figyelem, mivel foglalatoskodnak, ők meg viccesen forgatják a fejüket, és azt figyelik, én mivel foglalatoskodok...:)

Egyik kedvenc blogom lett a Tyúkudvar, nemcsak hasznos, tele jó és okos tanácsokkal, intelmekkel, de humoros és olvasmányos is. Éva játékot is hirdetett, ki-ki mutassa meg tyúkudvarát, ólját, hátha kedvet kapnak mások is a pipikhez, és én is merészkedtem elküldeni szedett-vetett csibefarmunkat... Itt olvashattok rólam, de érdemes megnézni a többi versenyzőt is, a szép és romantikus érzeteket kiváltó régi ólaktól a hűtőládáig (!) mindenféle udvarral találkozhattok. És ki tudja, nem-e ezek hatására kezdesz te is tyúkot tartani...?:)

Egyesültem:)

Semmi transzcendentális fordulatra ne gondoljatok, csupán csatlakoztam egy nagykőrösi kézműves csapathoz, együtt hátha könnyebb lesz.
2009 óta működnek, döcögősen, mert ez a világ nem kedvez az ilyen jellegű megmozdulásoknak, és mert ők sem tolják magukat előre. Pedig kellene, a mai világban az, aki nincs fenn a világhálón, mintha nem is létezne...
Most ennek segítésére létrehoztunk egy blogot és egy facebook-oldalt, hogy minél többen megismerjenek minket, a munkáinkat, és minél többen alkossanak velünk műhelyekben, iskolákban és táborokban.
Olvassatok minket és osszátok meg másokkal is, ha érdemesnek találjátok!:)

Szép ígéret...

"Szemléltetésként pedig tanuljátok meg a fügefától a következőt: mihelyt fiatal ága zsendül, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok mindezeket, tudjátok meg, hogy ő közel van, az ajtóknál."(Máté 24)