Samu egyik nap úgy döntött, muffint süt:

Az uzsonnáját darabolta bele a polcon porosodó formába. Enyhe célzás lenne, hogy csinálnom kéne már valami sütit?

Csütörtökön egyébként elszállítottam az összes gyereket nagymamázni(ilyen nem volt még!), és a hétvégét kettesben töltjük párommal. Na nem ám romantikázva... Ikea-bútort szerelve! Jó, bizonyos szemszögből ez is romantikus, ketten csavarozunk meg tiplizünk... néha kételkedünk egymás józan eszében... aztán szétszedjük és újrakezdjük... de a házasságunk nem ment tönkre, bár sokak szerint az Ikea lapos csomagolásai miatt már sok házasság bomlott szét. Mi megoldottuk! Íme a gardróbunk! és még egy magas gardrób! mert mi kettő szekrényt is összeraktunk ám!

Már időszerű volt egy normális szekrény, előtte függönnyel eltakart polcokon sorakoztak a ruhák, ami néha elég trehány benyomást keltett. A fehér szekrény a piciké lesz, már be is pakoltam pár bébiruhát, takarót.

Pl. ezt az extramini rugit:

Nem tudom, mivel tudnám megmutatni, mekkora... ez nem 56-os, hanem 50-es. De még ettől kisebbek is léteznek ám! találtam egy blogot, ahol icipici babaruhák cserélnek gazdát, vándorolnak újabb és újabb koraszülöttekhez vagy ikrekhez. Annyira kedves kezdeményezés!

Én el se tudom képzelni, mekkorák lesznek a babáim... fura belegondolni, hogy minden ruha lötyög majd rajtuk, hogy kisebbek, mint amit elképzel az ember... Sára volt annyira kicsi, hogy a legkisebb rugik is lógtak rajta, szörnyen nézett ki szegénykém!

Nyavalygok

Ma elmentem a háziorvoshoz. Azt mondta, az Achilles-ínnal van baj, az a sarokcsonton tapad és a rossz cipőtől begyulladt. Felírt egy gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapítót, amit alig vártam, hogy végre bevehessem. Hát persze gondosan olvasgatom a leírását és mit látok? Két helyen is határozottan azt írja, terhesség alatt NEM alkalmazható, még terhesség gyanúja esetén se! Felhívtam a dokit, az asszisztense vette fel és bocsánatkérés után azt mondta, nyugodtan szedjem, nincsenek róla igazán adatok, miket okozna... Mi?! Hát mondtam neki, hogy inkább nem szedem be, veszek be paracetamolt és kész. Nem hiszem egyébként, hogy nem tudna olyat keresni, amit szedhetek. Holnap viszem vissza a gyogyót, hátha kicserélik valami homeopátiásra...

Hát marad a fekvés és sírás. Naggggyon tud fájni egy kevés mászkálás után is. Jánosnak már biztos kikészítettem az idegeit.... nem elég, hogy tehetetlenül nézheti, ahogy szenvedek, még belekötök a házimunkavégzésbe is... olyan szörnyű, hogy nem tudok SEMMIT se csinálni!

És ha ez nem lenne elég, ma elromlott a mosógépünk... kereshetek valakit, aki nem 5000 ftért néz rá(és ez csak a kiszállási díj).

Végreeeee...

Újra megnyugodtam! Egy kedves valaki(bocsánat, most nem tudom, ki volt) küldött egy oldalt, ahol ikresek fórumoznak vagy mi. Gyorsan regisztráltam és beszálltam egy topicba, és rengeteg megnyugvás árad belőle, a kismamákból, a már ikreket nevelőkből! Éljen! Nem kell rettegnem! Nem is értem, miért kell így elkedvetleníteni az embert?! Miért kezelik a sima terhességet is betegségként?! Hát még az ikreseket!

Igaz, ezt a fórumosdit nem értem még igazán, szokni kell. És azt veszem észre, hogy blogos stílusban írok oda is: túl sokat szövegelek...:) Na majd belejövök!

Bekerültem egy táblázatba is, ahol látszik, ki mennyi idős terhes és hogy milyen nemű bébiket várnak. Nagyon izgi!

Neeem, még mindig nem varrtam... egyelőre ülni is alig tudok, valami nyavalya miatt nem tudok a jobb talpamra ráállni, és ha kicsit is mászkálok(pl. pisilni megyek), úgy elkezd sajogni, hogy sírni tudnék. Ez megy péntek délután óta... tudoooom, orvos! Ma délután rendel a háziorvos, ortopédiát meg se merem kérdezni, decemberre kapnék időpontot. Vettem addig is egy lúdtalpbetétet, amivel tényleg nem fáj annyira a lábam, meg fekszem és pihenek.

Úgy látszik, a kreatív blogomból kisbabás blog lesz... vagy nyavalygó.

Köszönöm a jókívánságokat, izgulásokat és örömködéseket! A vihogás, jelentem alássan, elmúlt, helyette jött a nemalszomésjárazagyam. Persze lógok a neten és infot gyűjtök, de bár ne tettem volna! Találtatok már pozitív cikket vagy leírást az ikerterhességről? Mert én nem. Az orvostudomány egyértelműen betegségként, abnormitásként kezeli, merthogy nem arra van a méhünk, hogy egynél több bébi növekedjen benne. Ezért kezdettől fogva agyonvizsgálgatják és idegesítik a kismamát, minden rezdülése baljós előjel, és valahol igazolódni is látszik ez a tény: sokkal szövődményesebb és kockázattelibb egy ikerterhesség, mint egy "sima". Mert nekem a sima sem sima. Nem szeretek terhes lenni. Inkább szülnék... az jó. Na most kétszer is szülhetek! ha hagynak persze. Merthogy ez se biztos, alapból császárt javasolnak. Már ha eljutok odáig, mert az ikrek koraszülöttek. Ha megmaradnak, mert a terhesség elején nagyon sokszor egyik baba felszívódik. Vagy egyikük a másik rovására növekszik. Én meg cukorbeteg, toxémiás és visszeres leszek. Lehet, hogy én is felszívódok...?

Na jó, félre a fekete gondolatokkal! Már különben is beszéltem a két delikvenssel(A magzat és B magzat), hogy szedjék össze magukat és semmi rosszalkodás! Ha már így együtt kell lenniük összezárva, segítsék és támogassák egymást, semmi egymásratehénkedés meg fültépés meg boksz meg rugdosódás meg versengés! Csak szépen, lassan... Mindennap itt vagyok, úgyhogy nem tudnak kijátszani! Szóval velük kell beszélni, aztán jön csak az orvos. Ő remélem, nem túl parás, nem úgy ismerem. Mindig megdícsérte nem túl kecses alkatom, szerinte ilyen egy jól szülő nő... hátha most is így lesz. Egyelőre csak annyit mondott, minden rendben, majd 2-3 hét múlva találkozunk. Nagyon várom már...

Jelenleg 10 és 8 mm-esek a kicsik, elképesztő aprók. Kb. harmadakkorák, mint kortársaik. És sejtem, hogy egy fiú, egy lány, annyira váltakozó tüneteim vannak. Lányokkal állandó hányinger és undor, fiúkkal édességvágy. Jakab ki is találta, mivel lehetne a kedvemre tenni: kovászos uborka csokiöntettel!
Azért ebből nem kérnék, ha nem baj...

És mi lesz a kreatív oldalammal?! Hát az most pihen. Képtelen vagyok varrni, tervezgetni. Pedig végre meglett az adószámom, számlaképes vagyok, és várják a dolgaimat nem egy helyen. Meg a pénz is jól jönne... és ilyenkor nem tudok varrni. Borzasztó! Akinek a horgolt blúzt ígértem, kérem, extra türelem!!! Készülnek a blokkok, de lassan... bocsiiii! Most is megyek aludni...

Felköthetem a gatyám

Kép forrása: Nagy Hajni

Az ember lánya még fel sem ocsúdik a babavárás gondolatából, újabb meglepetés éri: amikor az ultrahangon megkérdezte az orvos, volt-e a családban ikerterhesség, nem gyanakodtam, azt hittem, rutinkérdés... bár gyanús volt, miért olyan nagy a méhlepény vagy mi a szösz az a bigyó és melyik a bébi a két izé közül... szóval cikáztak a gondolataim, de vihogásban törtem ki, amikor közölte, hogy ikreket várok! És azóta is vihogok. Hol a csodálkozástól, hol kínomban... És egész nap sóhajtozok... Egyébként nem tudok ikrekről a családban.

Mindenesetre fel kell kötnöm a gatyám. Duplaöröm, de dupla aggodalom. Nem is tudok most többet írni, csak muszáj volt világgákürtölnöm!

Elfelejtettem...

... múlthéten megmutatni egy otthonralelt kaméleonos táskát. A megrendelő kívánsága szerint alakultak a színek, és mivel fiúról volt szó(vagy férfiról, ezt sose tudni egy felhasználónév alapján), szürke bélést kapott és láncos karabínert.


Aztán, miután megtudtam a nevét, bátorkodtam rákeresni az iwiwen, és jesssz! Telitalálat volt! Hosszúhajú, életvidám fiatalember, bőrkabáttal... Már látom is a táskámmal ebben a szélben, lobogó hajjal... Azért ez olyan érdekes, nem? Hogy így megtalálja egymást vevő és áru... szeretem az ilyet.

Sorsoltunk!

Ma reggel, 7:55-kor, teljesen szabálytalan, ám becsületes körülmények között kisorsoltuk végre a babás játékunk győztesét!

Az előkészületekben Hanna és Jakab is résztvettek, ők vágták ki a neveket tartalmazó fecniket. Íme a kalap 54 névvel(Jánosom nem vehet részt a sorsolásban, különben is, ő másra pályázik...).


A sorsolóbizottság, akik felérnek a közjegyzőkkel is, olyan komolyak. Bár mintha Samunak kételyei támadtak volna...


És a sorsolás... tadámm!


És a két nyertes(mert Samunak is muszááááj volt húznia egy nevet) a vajaskenyér társaságában:

Gratulálunk, kedves Inecsg és Martimez! Írjatok egy emilt, hogy egyeztessünk! A nyeremény meglepetés, még nekem is... úgyhogy egy kis időt kérek, ha nem baj... de igyekszem!

Végre lefényképeztem az elmúlt napok termését. Készítettem kosárkákat, lesznek kisebbek is és készletben várják majd új gazdájukat.


Teáscsészéket is varrtam, de még nincs mind kész. Lesznek még fiúsabb színösszeállításúak, nemcsak ilyen habos-babos nőcisek.




Madaras-szíves lógattyú...


Tököcskék...


És a kedvencem: egy poháralátét-füzér, egymásba gombolhatók és felakaszthatók, így ha éppen nem teázol, díszíti a konyhát. Itt láttam és beleszerettem.


Ezt pedig édesapámnak varrtam, aki állandóan úton van... Azt akartam először ráhímezni, hogy "hazavárunk", de csak az a balesetes plakát jutott róla eszembe, amin ez van: "Őket is hazavárták"... hátborzongató...

Vásár!

Ha bekukkantasz ide, nagyon jó könyveket vehetsz meg! és jótékony célt támogatsz a befolyt pénzzel... sógornőm szeretne Kínába utazni önkéntes munkát végezni, ehhez gyűjt pénzt és próbál túladni egy pár dolgon! Jó nézelődést!

Pocsékul...

... vagyok... Ha nem eszem, nagggyon éhes tudok lenni, remegésig, ha eszem, akkor meg jön a hányinger... estig. Akkor már olyan rosszul leszek, hogy muszáj lesz ennem, és közben azon gondolkodom, lehet, hogy az éhségtől volt már hányingerem. És hogy mit eszek? Hát ez nagyon változó... leginkább a pillanatnyi elmeállapotomtól függ. Ha itthon vagyok, kell lennie kéznél narancslének, vagy legalább citromnak. Aztán esetleg csirkesonkás szendvics jöhet szóba... paradicsommal. Aztán persze jön a hányinger... és délután-estefelé betérek valami üzletbe(nem méterárushoz), és körülnézek, mi jöhet számításba. Napokig paradicsomos káposztát ettem fasírttal, aztán májat ettem, de a hatás...brrrr! Ma péksüteményt faltam vacsorára, mint aki egész nap evett... és tényleg reggel ettem utoljára.

Mindebben a sok émelygésben egy jó van: kislány lesz...:) A lányaim készítettek ki hasonlóan. A fiúkkal se voltam kutya a férjem szerint, de akkor alapvető tartozékom volt a csokoládé és a fagyi, most rágondolni se tudok...

És miért jó egy kislány? Semmivel sem jobb, mint egy fiú, csak örülök és kész. Mondjuk varrás szempontjából jobb, sokkal cukibb dolgokat lehet alkotni egy kislánynak... bár egy fiúnak meg igazi kihívás... Á, tényleg mindegy, még az is lehet, hogy ketten vannak... hihihi! Akkor mondjuk kicsit jobban félteném az idegrendszerem.

A morgós kedvem már talán alakul... János szerint elviselhetetlen vagyok. Szerintem már annyira nem. Sőt: még varrtam is! tegnap jó sok szépet sikerült összehoznom, még ufokat is befejeztem, és ma folytattam és még annyira csinálnám, de ez az álmosság! Egész nap tudnék aludni...

Szeretném megköszönni a sok jókívánságot! Nagyon kedvesek vagytok, hogy ennyien gondoltok rám, ránk, olyan jó érzés!

És egy kis gyerekszáj(sajnos mindig elfelejtem ezeket az édes beszólásokat...):
Sári a Süsüt nézte tegnap, én meg felnyögtem, minek nyavalyog annyit ez a kiskirályfi, állandóan csak hisztizik. Erre ő: – Hát őt a bús királylány szülte, nem?
Hanna szerint ma paprikába göngyölt hús volt ebédre – azaz töltött paprika. Hát biztosan jobban hangzik... úriasabban.

Jaj! És elfelejtem a díjaimat! Még egy hónappal ezelőtt kaptam Szerától ezt:


Mostanában pedig Oscar-díjat osztogatnak az éppen aktuális illetékesek, nekem is jutott, bizony!
Ccsigaházból bújt ki...


Nagyon köszönöm nektek! de nincs erőm továbbosztogatni... bocsánat! Megyek aludni, szépeket álmodni. Jóéjt!

Játék

... még mindig! A saját játékomnak határidőt szabok, október 10-ig aki kommentel az előző bejegyzésemhez, nyerhet egy meglepicsomagot! Rajta, még van idő!

Gabcsapnál pedig én szállok játékba egy fini őszi szettért. Gyertek oda is!

Majd jelentkezem még, de leragad a szemem, megyek szunyálni...

Játék!

Csodálkozom, hogy ennyi nőnek meg anyának nem tűnik fel az írásaim mögött rejlő titkos információ...:)) Alszom, morgolódom, nem tudok alkotni, megint alszom, elárulom még, hogy hányingerem is van... na??? A megfejtők között ajándékot sorsolok ki! Ez komoly! de még nem tudom, mit...