Aki ismer, tudja, mennyire szeretem a szappanokat. Tudja, hogy a szappanokat szeretem, évek óta nem vettem tusfürdőt. Folyékony szappant a gyerekek miatt veszek, de mindig hígítom, kézmosásnál úgyis szétpacsálják... Bár néha mosódiófőzetet töltök bele, most is azt használjuk, ez fertőtlenít is kicsit. És ilyenkor hiányolják a habot... miért hisszük azt, hogy ami habzik, az tisztít?! na mindegy.
A lényeg, hogy régóta kacérkodok a szappanfőzéssel, de nem volt merszem belevágni. Olyan misztikus, titokzatos folyamatnak képzeltem, amihez még nem éreztem magam bátornak. Lúgok, égésveszély, mindenféle olajok és kencék, védőruha, maszk, kivárni, pihentetni, stb.
Aztán Szera barátném elújságolta, micsoda illatos szappant készített, otthon, a konyhájában! És kaptam is belőle:) mesés!
És akkor arra gondoltam, én is meg tudom csinálni! Aztán bújtam a netet, mit kell tudni a szappankészítésről, az olajokról és lúgról, mikor mit kell tenni és hogyan. Annyira, hogy napközben elbambulva is a szappanokon járt az agyam, és éjjel álmomban szappant kavartam és daraboltam... Akkor Jánosom azt mondta, mostmár elég! Elzavart alapanyagokat beszerezni, és tegnap este, mikor elcsitultak a gyerekek (na jó, nem bírtam kivárni, míg alszanak, A padlást nézték egy kicsit, de nem jöttek a konyha közelébe), kavartam és melegítettem, szemüvegben, maszkban, gumikesztyűben.
És Jakab, aki most kezd kémiát tanulni, a pólóját az orra elé húzva tisztes távolból figyelte az exoterm folyamatok lejátszódását A MI KONYHÁNKBAN – ez már igazán tudományos-fantasztikus!
Ez lett az eredmény, de psszt! még nem is szabadna kitakarni, alszik! Csudafinom levendula-illata van... Persze ha már nekiálltam, két adagot készítettem: a másodikba egy régi kedvenc parfümöm maradékát zutyantottam, igazi nőcis szappan lett.
Hát így állunk, kérem. talán sikerül ellátni a családot természetes szappanokkal, mert innentől nincs megállás, szenvedéllyé válik és folytatódnak a nappali elbambulások és a lúgszámolós-szappandarabolós álmok...
