Forrás: Fortepan
Nem tudom folytatni a naplót, sem időm, sem kedvem... Azt hittem, erős vagyok, Apának is mondtam, minket aztán ne féltsen, egy percig se aggódjon, neki lesz nehezebb, mert egyedül lesz.
Hát nem... én is csak egy gyengébb edény vagyok, a mi családunk is két emberre van szabva, Apára és Anyára.
Be kell vallanom, két napig se bírtam egyedül. Túl sok ez így, egy emberre. A feladatok, a házimunka, a lecke, a gyerekkéz, a gyerekszáj, a számlák, a posta, a vásárlás, minden...
Sokat tanultam a héten, Istentől és embertől.
Megtanultam, hogy egyetlen ember sem irányíthatja a lépteit (Jeremiás 10:23). Akárhogyan szervezel, akárhogyan kapálózol, semmi nem úgy alakul, ahogy kéne... Ha van B terved, lesz egy harmadik variánsa az eseményeknek, ez tuti. Folyamatos imádkozással teltek a napjaim, kéz a kézben jártam Jehovával, Ő most a családfőnk...
Megtanultam, hogy a segítség elfogadásához alázat kell. Sok testvér ajánlkozott mindenfélére, én meg nem szóltam nekik, ha tényleg kellett volna. Pedig kellettek... és milyen jó volt megtapasztalni a szeretetüket! Lehet, hogy minden házimunkát kiosztok, én meg henyélek a hátralévő időben...:)
Megtanultam, hogy a gyerekneveléshez is két ember kell, egy Anya és egy Apa. Egy türelmes és egy erős.
Megtanultam, mennyire szeretem a férjem... hogy a szerelem örök... hogy egy test vagyunk és nélküle félember vagyok... (1Mózes 2:24)
És megtanultam értékelni azokat az anyákat, akik egyedül küzdenek, társ nélkül. Már értem, miért kapunk annyi figyelmeztetést, hogy támogassuk az egyedülálló szülőket (Jakab 1:27). Pocsék érzés, ha nincs kivel megosztani örömöt, bánatot, aggodalmat, nincs, aki megnyugtasson, lecsillapítson, vagy együtt nevessetek. Nincs, aki erőt öntsön beléd, aki megdícsérjen, elismerjen. Ezért elhatároztam, hogy sokkal jobban oda fogok figyelni rájuk, hogy érezzék, milyen fontosak, értékesek, és hogy ne érezzék magukat egyedül!
Sokat tanultam... szívembe vésem és nem feledem.
