Miután Apa hajnalban elutazott, mi végre jót aludtunk, mert akármilyen hihetetlen, egész őszi szünetben nem pihentem ki magam... Délelőtt a gyerekek leckéztek, lötyögtek, lustiztunk, tettünk-vettünk...
Délután pedig sétáltunk egyet a felújított városközpontban. Hm. Ez mindig vegyes érzéseket kelt bennünk, leginkább dühöt érzünk miatta. Mert amíg a központ csilivili lett, a körforgalmat elhagyva járhatatlan utak, düledező házak mutatják, mennyire álságos ez a világ... Pl. az egyik téren a csodásan lerakott térkövek és a pompás szökőkút mellett düledezik Petőfi Zoltán egykori lakóháza... ezen az emléktábla sem olyan fontos, mint az a két hatalmas márványtábla, mely a felújításban résztvevő személyek neveit hirdeti... hiúság vására.
 |
| Hannáról ettől jobb képet képtelenség készíteni... |
Este palacsintavacsora után fürdés, körömvágás (számold ki, öt gyereknek hány körme van...), aztán ágyba mindenki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése