Évforduló

Nagykorúak lettünk… 18 év együtt, egyre bővülő családdal, felnövő gyerekekkel… Elszaladt.

VVolt benne sok öröm és sok fájdalom, nehéz volna számbavenni. Felesleges is. Mindannyian tanuljuk és alakítjuk egymást, erről szól a család.

És folytatódik bennünk, velünk, együtt, örökké.

Countrys hóemberkék

Ismét küszöbön a tél.... Na jó, még nem annyira hideg, de mi már vágyunk egy jó kis hógolyózásra, hóember-építésre, szánkózásra. Ehelyett tisztára mintha tavasz volna...

És ismét előkerültek a hóemberkék, pöttyösben, kockásban, vidáman integetve: "Ha-hóóó, hó-ha-hóóóóó!"

A fürdőszoba polca

Valakinél médiapolc lehetett, hátulján lukkal a vezetékeknek. Gubiztuk.

Előtte világítós, tükrös, fiókos, polcos, csilivili szekrénykénk volt, sokmindent elnyelt. Azt is gubiztuk. De nem szerettük... És szépen sorban elkezdtek leesni az ajtajai, tönkrement a világítás... Talán pont azért, mert nem szerettük, feladta.

Akkor János felfúrta ezt a kis kétfiókos fenyőpolcot, majd lett tükör is hozzá, jó sokára. De ezt szerettük. Világítás még mindig nincs, a borotválkozóknak nehezítve az életet, de nem találtuk meg az igazit.

Aztán hirtelen ötlettel átfestettem fehérre és kiderült, hogy ez a polc így a legszebb... Valahogy helyére került ettől minden, nem látjuk már olyan rumlisnak, porosnak, egyre jobban szeretjük :)

Szekrények

Jaj, néha annyira nem könnyű a lányaimmal.... Mikor megvettük ezeket a ruhatároló micsodákat, egy világsztár fiúcsapat képe díszelgett a frontján. Hát persze, hogy nem akartuk így hagyni, csak annyira akciós volt, hogy nem lehetett otthagyni (na jó, bevallom, megvicceltük vele őket: úgy tettünk, mintha azért vettük volna meg, mert úgy tudjuk, hogy ez a kedvencük, és nagy csinnadrattával adtuk át nekik. Azokat az arcokat látnotok kellett volna...).
Ám az nem csak az én hibám, hogy olyan régóta nem készült el az új huzat rájuk. Folyton variáltak, semmi nem volt nekik jó. Nehezen jött az ihlet... Nekem is.
De most hirtelen nekiültem egyik nap és sitty-sutty kész lettek. És képzeljétek: tetszik nekik! Nekem is :)

Felismered?

Valószínű. Ő Chewie, teljes nevén Chewbacca.
És ismered is? Én rájöttem, hogy semmit nem tudtam róla, hiába bírom több mint harminc éve... Sose gondoltam arra, hogy neki is lehet életrajza, hogy vannak szülei, családja, képességei. Egyszerűen csak szerettem a szőrmók fizimiskáját és lelkesen próbáltuk utánozni öcsémmel a hangját...
Úgy gondolom, sokak kedvence, azé a felnőtt fiúé is, aki ezt a párnát kapta :)

Új a táskám :)

Nem kevés táskát varrok, kívánságra, ajándékba, barátoknak, családtagnak, vásárba, ide-oda..... Néha magamnak is sikerül. Aztán jön valaki és elkunyerálja. Múltkor ajándékba kaptam egy szépséges táskát, egy barátnőm varrta, pont jó volt a mérete, a zsebei, a vállpántja, nagyon szerettem. Egy nap anyukám meglátta és kijelentette, hogy ez olyan "nagyeris" és pont az ő színei és különbenis én úgyis varrok magamnak... Kaptam cserébe egy másikat, hogy hazajussak, nem volt rossz, de aaaakkora naaaagy... Folyton kerestem benne a dolgaimat, és néha kísértést éreztem arra is, hogy telepakoljam, akkor meg majd' leszakadt a vállam. A gyerekek is mérgesek voltak, ha megkértem őket, hozzák már ide belőle a csörgő telefonom: minden zugát át kellett kutatni, mélységes sarkait kiforgatni, hogy megtalálják :)
Szóval szükségem volt egy új táskára, na.
De ötletem nem volt, milyet szeretnék... A méret meg a belseje oké, az igények megvoltak, de hogy nézzen ki? Milyen színű legyen? A kabátom enciánkék, kacérkodtam egy piros táskával, de az meg már annyira színes... Inkább valami olyan kellett, ami ellenpontozza, valami szolíd, de mégis látványos... (Borzasztó, más is ennyit szenved ezzel?!)
Végül megfogtam ezt a bézs kordot, a szín szuper, na de mi legyen rajta? Valami kiseris madárkás minta, vagy rózsák? Vagy variáljam más anyagokkal?
És a kezembe akadtak ezek a kis bőrvirágok, mindenféle színben, és már láttam is magam előtt a kész táskát...
Ugye, hogy pont jó lett? Nekem biztos :)

A kanalak új élete

Hanna függönyéhez azt hittük, megtaláltuk a megfelelő karnistartókat, de használat közben rá kellett jönnünk, hogy mégse. Alul-felül terhelődnek a feszített függöny miatt, hát még akkor, ha ki-be huzigáljuk... De íme, egy riszájkling megoldás, mindenki örömére:

Csipke

"Úgy vélem a csipke a valaha készült egyik legszebb utánzata a természet fantáziájának; a csipke mindig felidézi számomra azokat a egyedülálló tervezéseket, melyeknél a fák ágai és levelei hímezik az égboltot, és nem hiszem, hogy az emberi lélek bármely találmánya kecsesebb vagy pontosabb eredetű lehetne."(Coco Chanel)

És én kaptam egy egész dobozzal! :) Köszönöm, Lizám....