Könnyedebbek

Közhelyes, de igaz, hogy egy nőnek sosincs elég táskája... Alap, hogy a színek miatt mindig kell egy kis változatosság, melyik kabáthoz vagy ruhához, cipőhöz éppen melyik táska jön velünk, de nálam, nagycsaládos anyánál van még egy szempont: a befogadóképesség.
Általában a pénztárcán, iratokon kívül nem sok cuccot hordok magamnál, de ha mondjuk játszótérre vagy sétálni indulunk a gyerekekkel, máris megtelik a táskám: vizespalack, pótszatyor, könyvek, játékok, törlőkendő, zsepi, stb, stb... Ezt a mennyiséget cipelni se kényelmes egy csini válltáskában, szívesebben viszem keresztbevetve, így a kezem is szabadabb marad a parlagonhagyott roller cipelésére.
Ezekre az estekre szerettem meg a tarisznyaszerű átvetős táskákat, kényelmes széles pántjuk van és három részre osztott belsőjük. Elnyelnek mindent, ami szükséges egy csapat gyerekkel, mégis hamar kéznél vannak a holmik. És nem kell lemondanunk a színekről és apró kedves részletekről sem, ezek közt is találunk az aktuális öltözetünkhöz illőt, csipkével, virággal, kockákkal, ki hogy szereti :)

Válogass kedvedre a meska-boltomban!

Sári remekel

Amikor elémtesz egy rajzot, hogy na ezt varrjam meg, mindig elkedvetlenedek. Nem vagyok én olyan ügyes, amennyire ő rajzol... Aztán nekiáll anyagokat válogatni, vágni, pakolászni, cérnát választ, áll mellettem és irányít. Néha hajcsár, de talán kell is, mert hamar lelohad az önbizalmam és vele együtt a munkakedvem, mikor egy-egy bonyolultabb részhez érek.
És hogy miket talál ki? Hamarosan megtudjátok, ezek még csak lájtos ízelítők az elvarázsolt fejében megfogant hihetetlen ötletekből...

Ha szeretnél te is ilyen vagy hasonló őrült és cérnával rajzolt táskát, kukkants be a meska-boltomba vagy írj e-mailt!

Cérnával rajzolt táskák

Újabb táskákat készítettem, de nem ám egyedül: a legnagyobb segítségem mostanában Sári, a kis művészünk. Tervez, rajzol, színeket válogat és mellettem állva felügyeli a "munkát".
De az egész család besegít, hiszen mindenki vesz le valami terhet a vállamról, ha varrok: mosogatnak, főznek, takarítanak, lesik a kívánságaimat.... igazán jó dolgom van! :) Köszönöm!

Kerestem, hogyan lehetne legjobban jellemezni ezeket az új táskáimat, ez a rövid mondat adja vissza a legérzékletesebben a technikát is, ahogy készült és a kész hangulatot is: cérnával rajzolt táskák. 
Ha szeretnél még több képet látni, látogass el meska boltomba!

Házikók

Újra cérnával rajzoltam. Sok évvel ezelőtt kezdődött, mikor egy kedves megrendelésnek tettem eleget az első házikós táskámmal. Ezután még jópár hasonlót varrtam, szerettem ezt a motívumot.

Ez a blokk egy közös blogos takaróhoz készült, majd erről is mesélek hamarosan:

Most újra elővettem, János kívánságára, kicsit más technikával, más stílusban. Hogy tetszik? Én még mindig szeretem, és készülök a folytatásra 😉

Mindig együtt alkotunk

Nagyon szeretek új dolgot tervezni. Jó érzés összeválogatni az anyagokat, fecniket, tenyérnyi maradékokat, elképzelni, hogyan fognak összeállni egy egésszé... Aztán összevetni a megrendelő terveivel, kívánságaival, munka közben is folyton alakítva, formálva. Újabb ötletek is születnek ilyenkor, az egész család szeret belekotyogni és mindenféle javaslatokkal állnak elő. Persze a munka rám marad... :) Aztán ahogy alakul a darab, érezni benne mindenki lényét egy kicsit.

Ebben a közös tervezési folyamatban jól megmutatkozik mindenkinek az egyénisége és képességei: van, aki a rajzban ügyes, más a színek, anyagok kombinálásában, más az izgalmas ötleteket ontja magából, és már van egy haladó marketingesünk is...
Lassan minden adott lesz egy komplett családi vállalkozáshoz! :)

"... s szép, mint mindig, énnekem..."

Nagyon szeretem az őszt.
Is.
Szeretem, ahogy váltakoznak az évszakok, ahogy most a nagy melegek után kicsit beljebb lehet húzódni egy csésze meleg teával, és odabentről hallgatni a csendes esőt...

Mások a fények, a színek, az illatok, gyönyörű időszak ez, sosem az elmúlás jut eszembe róla.

Ti mit szerettek az őszben?

Nyárvégi sárga

Elromlott a varrógépem. Megint. Mindkettő.
Át kellene gondolnom, mit tegyek...
Addig a kezeim és idegeim nyugtatására, na meg nőismerőseim örömére csipkevirágokat keményítettem és fülbevalókat készítettem.
Ez a kedvencem most:

Mutassam a többit?

Rendet a női táskákba!

Mostanában táskarendezőkkel foglalatoskodtam, kérésre készültek, mindenféle színekben. Ám sokan még mindig nem ismerik, nem értik, mire jó. Ezért csináltam egy kisfilmet, családunk kedvenc stop-motion technikájával... Kicsit dilettáns, kicsit esetlen, de a miénk :)

Bajuszok

Aki még nem ismerné, ő az én párom, János, avagy Janucbajusz. Az a pamacs az orra alatt elengedhetetlen tartozéka, testrésze szinte, sőt védjegye. Néha alakul, változik, ritkán (nagy bosszúságomra) eltűnik, de leginkább kackiásra pödörve jelen van. Én szeretem.... Jánost is és a bajuszát is. 

És tudom, nem vagyok ezzel egyedül. Bajuszrajongóknak készültek ezek a párnák, kukkantsatok be meska-polcomra! 

Hangulatok......

Valamiért nekem összecseng ez a két kép... 

Egyik kedvenc képem ez kisebbik lányomról. Bár szerintem bárki elhinné, ha azt mondanám, hogy ez egy múlt század eleji fotó az alföldi gazdák életéből. Jól elkapott jelenet, jó arányokkal és környezettel.

 Sárikám itt másfél éves lehetett, szemmel láthatóan méltatlankodik éppen, sejtelmem nincs, miért. Talán a fotózás ténye zavarja...? Vagy csak nem ízlik a falat? Sose tudjuk már meg... 

Egyik kedvenc táskám, örökölt, kissé durva, de lágyesésű nyers lenből, horgolt fehér virágokkal. Egy darabka múlt ez is, jól megkomponált és mégis egyszerű kombináció...

Nem tudom, mi köti össze a két képet, de van valami finom harmónia köztük. Ti mit gondoltok?

Portéka

Sokáig nem varrtam, nem volt jó a gépem. Nagyon frusztrált, bizseregtek az ujjaim, csinálni akartak valamit, az agyam is zsongott, rengeteg ötlet kavargott a fejemben. De gép nélkül csak tervek maradtak.
Aztán a másik gépemet sikerült helyrepofoznom, rájöttem, miért hurkol alul, nem mindig, csak amikor éppen olyanja van: egy millimétert arrébb tolódott az egész orsótok... Beállítottam és onnantól szabtam-varrtam éjjel-nappal, mert a vásárok vészesen közeledtek, és pár darab áruval mégse mutatkozhatok.
Jólesett varrni... látványosan fogytak az anyagok, nőtt a kész szépségek kupaca... Igazi nyári, nőcis holmik születtek, színesek, csipkések, látványosabbak és szerényebbek is. Felhasználtam hozzá mindent, ami a kezem ügyébe akadt, hogy még egyedibb és megismételhetetlenebb legyen minden darab :)
Íme egy kis ízelítő:

Még tart a vásári időszak,  így az árukészlet is folyamatosan változik. Érdemes hát a facebook-oldalamat látogatni, ott sűrűbben vagyok jelen :)
Kukkants bele az albumokba is, nézelődj és válogass a frissülő egyedi táskák és neszesszerek közt!
Szeretettel várlak!

Vásároztunk

Újra itt a vásárok ideje, mi is belevetettük magunkat :)
A sok textiltáska, párnák, apróságok és mackók mellett fajátékok, népi játékok és népi hangszerek is várják a kíváncsiskodókat. Nemcsak a gyerekek szeretik kipróbálni a zúgattyút, a bürökdudát vagy az ördöglakatot, hanem az idősebbek is csillogó szemmel nyúlnak a régi játékok után... és büszkén tanítgatják az unokáknak a trükköket :)
Múlt szombaton ilyen volt a stand Janucbajusszal, az én vidámpödröttbajszú urammal:

Ha szeretnél velünk találkozni, kövesd a Facebookon a friss bejegyzéseket, szeretettel várunk egy kis játékra, mókára!
(Az oldalsávban megtalálod Kiseri facebook-oldalát!)

Egy koffer

Szükségem volt rá. 

Lett egy. 

És várt.

Nem tudtam, milyen legyen, csak azt tudtam, hogy nem fog így maradni. Ezer ötlet kavargott a fejemben, a guglis keresések meg még jobban összezavartak. 

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve elővettük és nekiálltunk, lesz ami lesz, gondoltuk. 

Kiszedtük a megsárgult selyembélést, bár nekem nagyon tetszett volna így is, de semmi kedvem nem volt kísérletezgetni a tisztítással és szagtalanítással...

 A papír-alap egész jó állapotban van, csak kissé eldeformálódott az egész bőrönd. Sebaj, nem utazni készülünk vele. 

Néhány anyagomat belepróbálgattam, nézegettük, tanakodtunk, de nagyon nehéz dönteni... 

Jánosom szerint a legjobb a papír, hát fogtunk egy (gyengébb idegzetű könyvmolyok most ne figyeljenek, görgessenek tovább...) régi Heltai-könyvet és szétszedtük lapjaira, csiriz bekeverve, és neki is estünk. Egy réteg ment rá az eredeti papírbélésre, csak dekoráció lesz, nem fogjuk lestrapálni. 

És tényleg ez lett a legjobb megoldás. Nekem megfelel, a célnak is megfelel, a többieknek is tetszik, és bármikor javítható vagy folytatható a papírmasé :)

Még van rajta egy kis munka, majd mutatom azt is, ha kiötlöttem, hogyan tovább.....

Tavaszillat....

Már nagyon vártuk a napsütést, a madárcsicsergést, a rügyeket és illatokat.... A gyerekek naphosszat kint játszanak, bogarásznak, ültetnek és gyűjtögetnek. Még az ebédet is odakint eszik meg, Samu a létra tetején gubbasztva :)

A nagytakarítás nálunk nem létezik, folyamatosan tisztogatunk, pakolunk, de tény, hogy a napsütés jobban meghozza a kedvem az ablakpucoláshoz és a lakás cicomázásához. Színes kis girlandok készültek, bárhol kedvesen mutatnak, tavaszi hangulatot adnak. Szinte virágillat lengi körül őket....

Te melyiket választanád? A meska-boltomban folyamatosan bővítem a választékot, kukkants be :)

Karkötők, mandzsetták

Varrógép híján (wellnesezni küldtem, ráfért) igazi kézimunkával foglalatoskodtam az elmúlt napokban. Szeretek hímezgetni és horgolni, de bevallom, a varrógéppel sokkal gyorsabban és precízebben megvarrható részeket nem szerettem kézzel varrni. 

Eltűnődtem, mennyi munka lehetett régen egy egész ruha megvarrása... Érezni rajta a készítője kezének melegét, szeretetét, benne  van az idő, amit vele töltött, az ötletei, a gondolatai. Valódi értéke van egy ilyen holminak. Vajon még ma is tudjuk értékelni?