Ki játszik velem?

Még van egy hely a PIF-játékban, szeretettel várlak!

Ki ne szeretné a katicabogarakat?!

Ma ezek mennek messzire új tulajdonost keresni... És egy tatyó is készült unokaöcsém keze által, nagyon tehetséges, Samu pedig le is csapott a zsákmányra.

Ki látta...

... imént az m1-en Kepes András filmjét? Elgondolkodtató és el is borzasztó volt, hogy szétesett a család. Nem is tudom hirtelen megfogalmazni, mit érzek... mindig furcsa, ha valaki ennyire zseni, és mégsem tud maga körül harmóniát és békét teremteni(apukára gondolok), vagy csak normális körülmények közt élni. Látszólag boldogok a nagylányok, talán az életcéljuk felé haladnak, de mit visznek magukkal a leendő családjuknak, gyermekeiknek? Milyen család képét? A nagyfiú azt mondta, neki nem kell család, nem szeretne gyerekeket – nem hátborzongató? Nem is csodálom, ahogy szegény felnőtt. Tanulságos volt ez a film, sok szempontból is, nem taglalom, csak egy gondolat tisztult le bennem: nagyon oda kell figyelni, mit adunk át értékként gyermekeinknek, ismeretet, tudást, bölcsességet, tapasztalatot, vagy hitvány, múlékony terheket... "Ne gyűjtsetek tovább kincseket magatoknak a földön, ahol moly és rozsda emészt, és ahol tolvajok törnek be és lopnak. Inkább az égben gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol nem törnek be és nem lopnak tolvajok, mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."(Mt 6:19-21)
Hát nem mindegy, milyen jövőt szánunk a kicsi szívüknek..., vigyázzunk rájuk!

Ettől mindig olyan NŐnek érzem magam... annnnyira szeretem! És Hanna hogy tudja énekelni, táncolni... ő is nő, hiába no!

Egy kosár kedvesség...

... édesség helyett. Ők készültek lábadozás és filmnézés közben, mennek is világgá, otthont keresni.
Cicusok is készülődnek, de tanácstalan vagyok: G. rózsásat kért tőlem, de ha egyféléből van a cica minden testrésze, nem tetszik nekem. Varrtam hát egy kockás változatot, hogy variáljam a kettőt, de nem tudom eldönteni, melyik testrész mely cicusé legyen... Olyan aranyosak, és ha tudnátok, milyen megnyugtató levendula-illatot árasztanak...! Hmmm!

Hát még várakoznak szegénykéim... Ötlet?
Még egy kosárnyi kedvesség: beszálltam a PIF-be, játssz velünk!
A játék szabályai a következőek:

1. Bárki játszhat, akinek blogja, képtára van.

2. Az első három aki commentet ír ide, saját készítésű ajándékot kap 365 napon belül.

3. Cserébe előre kell fizetni: meghirdetni a játékot saját blogban, képtárban.

4. Sajnos nem kaphat ajándékot az, aki ezt nem teszi meg.

Nosza! Szeretettel várom a jelentkezőket, ígérem, szépet adok ajándékba!

Lábadozás

Nem vagyok hűtlen ám, és a szövegből se fogytam ki, csak ledöntött pár napra az influenza. Ma tudtam hosszasabban ideülni először, sőt ma varrtam is egy picit kézzel. Már rosszul vagyok a fekvéstől, viszont nagyon szédülök ülve-állva. Rokonság messze, így tápláló húslevest csak holnap főzök, ha tudok, pedig már meghalok érte!!! Szegény férjecském, mára már nagyon belémfáradt, mindent ő intéz kedd óta, az iskolábaindítástól a teafőzésen át egész az ágybabújtatásig... még zöldséglevest is főzött nekem egyik nap, és almát reszelt és sütit sütött és pipilni kísért és lázat mért és még sorolhatnám, annyit segített! Köszönöm! Azt már nem is merem kérdezni, hogyan tudott elviselni...?
Egy jó tanács influenzára: mindenképp szedj Oscillococcinumot, ez nem reklám, hanem tény! Mármint az, hogy segít, nélküle még most is szenvednék. És sok-sok C vitamin meg alvás!
Gyerekszáj rovatunk következik: Apának egy tesztben meg kellett válaszolni ama kérdést, mi az a "veranda". Megkérdeztük a gyerekeket is, Hanna szerint az, amin vasalni szoktunk, de inkább egy női név. Jakab arra gondolt, régen arra tették a citerát...
Időközben megszaporodtak az olvasgatóim, nagyon köszönöm a bizalmatokat! Ígérem, én is igyekszem figyelemmel kísérni a ti műveiteket is, nagyon érdekes ez a "blogvilág". Ha egyet megnézel, nem tudod abbahagyni, annyi jót talál az ember lánya...! És mennyi inspirációt, nem is győzöm raktározni a sok infót, felfoghatatlan ez az egész, mint egy sci-fi, nem?
No megyek vissza az ágyikómba, jóéjt és jó egészséget mindenkinek!

Cippzárvarrás táskába

Megpróbálom leírni, én hogyan szoktam, nagyon egyszerű ám(elmesélni nehezebb).
1. a cippzárt bevarrom két csík közé, ahogy másoknál is láttam, de ezek a csíkok olyan hosszúak legyenek mint a táska szájának a szélessége
2. a cippzárral rendelkező csíkokat most a színével szembefordított bélés felső részébe illesztem. Olyan módon, hogy a felső résznél találkozzanak a széleik.
3. összevarrom a bélés oldalát, alját és levágom a kilógó fölösleges cippzárvéget.
4. ezután már csak a bélést kell a táskába varrni, ezt már nem írom meg...

Ez is lehetne játék...

... ha nem mondanám meg, mi ez... Vagy mondhatnám, hogy a marslakók vacsorája...
De szerintem látszik is, hogy ez tejbegríz bizarr zöld cukorgolyókkal, merthogy férjem szerint fel kell dobni valamivel. Hát én ilyen formában mégúgyse enném meg, mint eddig, az biztos, de a gyerekek belapátolták. Azért csak három tányér van a képen, mert Jakab még ízlésesebbé téve már összekeverte az egészet homogén trutyivá... vagy csak ő se akarta látni a zöldikéket.
Hanna ma divatguru lett – legalábbis itt minálunk. Állandóan varr meg vág meg szabdal, és egyszercsak kitalálta, hogy egy nadrág textilövébe lyukakat vágva milyen jó kis mellény készülhet a barbijának, egy pár kutyának, sőt még egy gyíkot is belecsomagolt, a baba így már herpetológusként léphetett fel az esti divatbemutatón. Mi jól szórakoztunk, főleg Sárin, aki egyenként hordta be a felkonferált modelleket, mindegyikkel kecsesen körbeforogva majd hanyagul elhajította őket irányunkba, és rohant a következőért.
Amit sajnálok, hogy már megint elszaladt az idő és nem tudtunk együtt olvasni, pedig nagyon jó könyv van most terítéken: Christianna Brand: A varázsdada visszatér. Naggggyon vicces! Az első részt persze utólag fogjuk olvasni, ha ezzel végeztünk. Más is így szokta? Vagy csak mi? Egyébként azt hittük, ismerjük az első részt a filmből, de nem, teljesen átírták az eredeti sztorit. De a legviccesebb az volt, hogy múlthéten itt járt nálunk egy londoni, tündéri fekete tinilány, aki egy kukkot se tud magyarul, és végighallgatta az esti olvasást, és vele a fuldokló röhögést-nyerítést, és fogalma se volt, min mulathatunk olyan jót...
Hűha, nagyon késő lett! Mennem kell!

Játék Elizanikóval

Én is szeretnék már játszani! A táskák cippzárazása sokáig nem tartozott kedvenceim közé, macerásnak tartottam. Ám unokanővérem, aki a "főnököm", kifejezetten kérte a bezárható táskákat, mondván, nem lehet belenyúlni illetéktelen kezeknek. És akkor leesett, miért nem éreztem fontosnak ezt a praktikus záródást: vidéki vagyok, itt nincsenek villamosok, zsebesek... biztonságban érzem a pénztárcámat. Akkor elkezdtem megfigyelni, ki hogyan varrja be a cippzárt a táskájába, és Colette-nél valamit nagyon elnéztem, mert mégse így készíti, de nálam végülis ez a módszer vált be. Egyszer lefényképezem a folyamatát, hátha segít valakinek, mert egyszerűbb, mint amilyennek látszik. A fotó sajnos nem túl részletes, de nincs már itthon egy táskám se, és persze az enyém nem cippzáras...

Halacska

Samu ma eltüntetett fél tábla csokit, miközben mi pakoltunk a varrósarkomban... Mi vagyunk a hibásak, nem lehet szabad prédaként kintfelejteni egy mentolos csokit a konyhapulton...:( Ő meg a fellépővel kezében közlekedik a lakásban, nem sok akadály maradt előtte.
A varrósarkom annyira katasztrofális volt, hogy tegnap nem találtam a géptűket (se), így ma muszáj volt már rendet teremteni. A képen az látszik, hogy ha elhúzom a függönyt, akkor semmi nem látszik...hihihi.( Apró házunkban a fiaim galériaágya alatt kaptam helyet, aztán szép lassan belaktam a polcaikat is.) Drága férjemé az érdem, mostanában rendet rak mindenhol. Tegnap a konyhaszekrények kaptak új arculatot (remélem, megtalálom az alapvető élelmiszereket), és folyamatosan pakol a lakás többi pontján is. Szóval most sikerült a földön szerteszét heverő, hempergő anyagokat polcra tenni, új fecnigyűjtőm lett, és a régi varrógépemnek is lett helye. De a segítségeteket kérném: a régi gépem egy Lucznik, és hat éve nem nyúltam hozzá, hát teljesen beragadt szegény. Mivel tudnám rendbetenni, kitisztítani? Nagyon szeretnék rá vigyázni, egy kedves barátom édesanyjáé volt, és szeretném használni is, hátha tudnék vele "kukacozni", meg jó erős gép a vastag anyagokhoz. Van ötletetek, bevált módszeretek? Nem szeretném szerelőhöz vinni, nincs most rá keret...
A nagy pakolás közepette előkerült egy pár félbehagyott és elfelejtett dolog, így találtam rá a halacskára. Annakidején a Praktikában láttam, a két nagy akkor volt kicsike és kaptak pipis táskát a kollekcióból, amit ma is őrízgetnek, meg továbbgondolt nyuszis zsákot. Látszik a képen, hogy elég öregecskék már... A halacska "vadiúj", mármint régen varrtam, de azóta elfeledve hevert egy dobozban, ám most új életre kelhet egy új otthonban: megvásárolható itt.
Ma nagyon-nagyon sok jót kaptam egy új baráttól, meg is hatódtam... Milyen jó, hogy Istenünk ennyire odafigyel ránk, hálás vagyok érte!
Most megyek pihenni, ma nem is varrtam, annyira elfáradtam. Érdekes, hogy a gyerekek hogy bírják? Még mindig bohóckodnak alvás helyett... és ilyeneket mondanak: "Bárcsak egy tacskókutya lennék...!" "Hány kutya pusziljon meg reggel?" Hát engem egy se, ha kérhetném...

Hova lettek a képeim???

Bevallom őszintén, nem tudom, mit írjak. Két napja töprengek, mit kell csinálni egy bloggal. Írjak a családról? Nem szeretnék, az olyan intim, később talán . Írjak a varrásról? Annyi ügyesebb és okosabb foltos van nálam, majd pont én leszek érdekes... De ez marad, mert eredetileg is a varrományaimnak szerettem volna egy képletes szobát, ahol visszanézhetem őket. Merthogy egy boltnak varrok, megrendelést meg sajátot, és ha elkelt, akkor már nem láthatom többé... Meg praktikus is, ha visszanézhetem, ugyanis pocsék a memóriám.
Hát el is kezdem. Most egy babatakarón és -párnán dolgozok, házikókkal. Nem a
hagyományos patchwork, ahhoz nekem kevés türelmem van, meg igaziból az anyag varázsolt el és nem akarok sokat variálni rajta. A párna már kész(olyan kis lapos bébipárna), a takaróval ma nem haladtam, mert a fecnik varrogatása közben eszembejutott egy félbehagyott párnahuzat-páros, és azt is varrogattam, meg muffint is sütöttünk egy cuki kamaszlánnyal... Szóval a nagy bajom a lassúságom, meg az ide-oda kapkodásom. Rengeteg félbehagyott, kiszabott dolog vár a végleges formába öntésére, közben új és újabb ötletek kezdenek kibontakozni-születni... Hátha ez a blogolás segít a szigorúbb munkarend betartásában is, hiszen lépést kell tartani és villogni, nem szeretnék lebőgni.
Szeretném megköszönni a kedves üdvözléseket és bíztatásokat, nagyon jólesik!
No megyek mesét olvasni a még ébren levő lányoknak, bár ahogy hallom, ők már mesélnek egymásnak("a herceg elpirult, mint a krumpli, mikor tűzbe rakják" – ez Hanna... miket tud?!).

A csendes-óceáni időt is sikerült átállítani!

Még mindig nehézkes

Hát azért meg vagyok elégedve magammal, egész csinos lett az oldalam, és kisebb küzdelmek után számlálóm is lett! Remélem, lesz is kit számlálnia, jólesik az embernek, ha benéznek hozzá. A vendégeimet finomságokkal szeretném fogadni, szép és kellemes dolgokkal, és útravalót is adnék. Kérlek hát, nézz be néha, ha erre jársz, és ülj le nálam egy picit! Ma este biztosan érdemes lesz!

Minden kezdet nehéz...

Hát beléptem én is a bloggerek közé, bár igazán tisztában se vagyok vele, mi az... olyan fogalmakkal van tele már az oldal, hogy teljesen leblokkolok és inkább nem szerkesztek semmit, se képet, se se se...
Valójában a varrott dolgaimat szeretném megmutatni a "nagyközönségnek", egész életemben rejtőzködő életmódot folytattam, hát most egy kicsit kitárulkozok.