2009. február 12., csütörtök

Bevallom őszintén, nem tudom, mit írjak. Két napja töprengek, mit kell csinálni egy bloggal. Írjak a családról? Nem szeretnék, az olyan intim, később talán . Írjak a varrásról? Annyi ügyesebb és okosabb foltos van nálam, majd pont én leszek érdekes... De ez marad, mert eredetileg is a varrományaimnak szerettem volna egy képletes szobát, ahol visszanézhetem őket. Merthogy egy boltnak varrok, megrendelést meg sajátot, és ha elkelt, akkor már nem láthatom többé... Meg praktikus is, ha visszanézhetem, ugyanis pocsék a memóriám.
Hát el is kezdem. Most egy babatakarón és -párnán dolgozok, házikókkal. Nem a
hagyományos patchwork, ahhoz nekem kevés türelmem van, meg igaziból az anyag varázsolt el és nem akarok sokat variálni rajta. A párna már kész(olyan kis lapos bébipárna), a takaróval ma nem haladtam, mert a fecnik varrogatása közben eszembejutott egy félbehagyott párnahuzat-páros, és azt is varrogattam, meg muffint is sütöttünk egy cuki kamaszlánnyal... Szóval a nagy bajom a lassúságom, meg az ide-oda kapkodásom. Rengeteg félbehagyott, kiszabott dolog vár a végleges formába öntésére, közben új és újabb ötletek kezdenek kibontakozni-születni... Hátha ez a blogolás segít a szigorúbb munkarend betartásában is, hiszen lépést kell tartani és villogni, nem szeretnék lebőgni.
Szeretném megköszönni a kedves üdvözléseket és bíztatásokat, nagyon jólesik!
No megyek mesét olvasni a még ébren levő lányoknak, bár ahogy hallom, ők már mesélnek egymásnak("a herceg elpirult, mint a krumpli, mikor tűzbe rakják" – ez Hanna... miket tud?!).

2 megjegyzés:

Kaoka írta...

Kedves kiseri! Nem verseny ez itt, hogy ki ügyesebb ki nem. :) Mindenki imádja nézegetni más munkáit, ötleteket meríteni belőlük, vagy esetleg kedvet kapunk valamihez, amihez addig nem volt. Majd ráérzel mennyit akarsz tudatni másokkal és csak annyit fogsz. Én pl. személyesen örülök mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és megmutatja a munkáit esetleg még ír is hozzá valami tájékoztatást. Ha nincs is mindig időm reagálni, azért biztos, hogy megpróbálom napi szinten követni az eseményeket. Hosszú az éjszaka. :)Aranyos lesz ez a kis garnitúra. :)

Erika írta...

Hát ez jólesett, nagyon kedves vagy! Azért fura ez az egész nekem, mert jóideig csak ajándékba varrtam, aztán most egy boltnak, de ugye névtelen marad az ember. Most meg olyan, mintha hirtelen felfújná a szoknyámat a szél és kilátszik valami, ami egyeseknek tetszhet, másnak nem biztos... nem tudom, érthető ez vagy nagyon zagyva? De ha ilyen kedvesen fogadod te is, akkor nincs mitől félnem, úgy érzem, és nagyon köszönöm!

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...