Pár hete lakásfelújítás zajlik nálunk, padlástér a nagyoknak, új szoba a kicsiknek, hálószoba a szülőknek. Mindenki és minden új helyre kerül, a varrósarok is. "Hol vár állott, most kőhalom..." - ehelyett hol eddig varrtam, nemsoká a kicsi fiúk játszhatnak végre kedvükre, na de hol kapok
én egy kis helyet ebben az apró házban?? Hónapok óta olyan káosz volt a régi helyemen is, hogy nem tudtam ott dolgozni, ki kellett költöznöm minden apró es nagyobb munkával az étkezőasztalra, ami gondolhatjátok, milyen körülményes hét éhes száj társaságában...
Na de most hátha lesz egy állandó asztalom, rajta a mindig üzemképes és munkára kész varrógépem, kéznél minden vacak, ami szükséges, és esetleg még rendet is tudnék tartani magam körül. A nappali egyik sarkát néztem ki, ezt itt, ni:
Itt éppen szegény elcsigázott Jakab ebédel a felfordulás közepette, örült, hogy valahol le tudott ülni.
Régen itt volt az étkezőnk, a sok gyerekmancsnyom miatt lett itt padlólap a falon. Aztán itt volt a hálószoba, illetve csak az ágyunk... Most végre szeretnénk egy olyan nappalit, ahol le tudunk ülni együtt lazítani, és persze
én varrni.
Ez egy jó kis hely, világos és mindenki közel lesz hozzám, nem szeretek elszigetelődni, és pont elfér az eddigi asztalom is. Jánosom tesz fel nekem új, nagyobb polcokat, én meg majd szortírozok, hogy elférjek.
Ünnepélyesen megígérem magamnak, hogy igyekszem rendet tartani és igyekszem minden munkát befejezni, nem halogatok és nem kapkodok.
Alig várom, hogy megmutathassam nektek az új birodalmam!
Egyébként mit keres decemberben egy szalmakalap az asztalon?! Szerintem sosem tudjuk meg...
