Bohó vagy hobó?:)

Nyár óta dédelgetett álmaim öltöttek most végre testet, íme az első:

Szeretem az ilyen lenge, bodros, nőies, régies, bohókás ruhákat... Ha te is, a boltomban megtalálod.
Hamarosan mutatom a többit!

Most valójában...

... azért ültem ide, mert kihasználva a baba alvását, két mamuszt kéne varrnom, rendelésre, a méreteket kezdtem keresni... Ám Juhizs bejegyzése nem hagy nyugodni...:) A Vasarely Múzeumról írt pár hete, kamaszkorom kedvenc búvóhelyéről, és sok emléket hozott elő. Szerettem a csendjét, a kedves néniket (akkor is tündérek voltak, és Juhizs szerint most is csupa kedvesség mindegyikük), a kertjét... Furcsa volt, ahogy feltörtek az emlékek, mert egy ideje rengeteget felejtek. 10 éve ramaty állapotban a van a pajzsmirigyem, ami miatt (legalábbis erre fogom, nem az öregségre, hehe...) sok-sok sztori eltűnt a fejemből. Nem emlékszem az udvarlási időszakra, csak foszlányokra, nem emlékszem gyerekkori, kamaszkori esetekre, amiken pedig a család jókat mulat, és még sok-sok dologra... A rövidtávú memóriám még csak-csak működik, ám a hosszútávú...! De néha, egy illat vagy egy kép előhoz valamit, kezd derengeni... aztán megint semmi. Kerek történetek nincsenek, inkább benyomások, szagok, ízek, egy mozdulat... Így jártam Emőke írásával is az ódon Óbudáról, feltörtek, felbuzogtak az érzések, pityeregtem is egyet, jó volt na. Talán jobb is, hogy oly sok dolgot elfelejtettem, jobban fájna minden emlék... Milyen jó, hogy van Valaki, aki pontosabban emlékszik mindenre és mindenkire, mint mi:)

Kép innen

 "Akkor a Jehovát félők beszélgettek egymással, mindegyik a maga társával; Jehova pedig figyelt és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és azokról, akik gondolnak az ő nevére.
^'Enyéim lesznek — mondja a seregek Jehovája — azon a napon, amelyen különleges tulajdont hozok létre. Könyörületes leszek hozzájuk, mint ahogyan könyörületes a férfi a fiához, aki szolgálja őt.Ti pedig újra látni fogjátok a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt.' ” (Malakiás 3.)

Anya csak egy van?!:)

A kis kínai vendégünk teljesen beépült a mindennapjainkba: már ismerem a sírását, mikor miért kezd fészkelődni, hogyan szeret enni, mi kacagtatja meg, hol vannak a csikis pontok...:) Ő pedig remekül alszik 3 órát a fiúk játéka közben és a porszívózajban is, mosolyogva üdvözli a gyerekeket, és az egyetlen személy, aki nevet Samu viccein és előadásán... Csudahelyes kis emberke, hozzánknőtt, a szívünkbe.

Fura dolog, hogy van egy baba a karodban, az egész napod a dajkálásával telik és hogy kedvére tégy, ő cserébe szeretettel telve néz a szemedbe és bújik hozzád, aztán este jön az édesanyja és elviszi... Van is meg nincs is. A barátnőm szerint milyen jó, hogy babázhatok, de éjjel nem kell ringatnom és nem kell szoptatnom. Igen, lényegesen kényelmesebb, és minden éjjel úgy alszom, mint akit fejbevágtak, nem szórakoznak velem a hormonjaim és nem fárad el a testem az édes anyatej termelésében. Ez tény.
De hétvégén, amikor nincs velünk... minden nyikkra ugrunk a gyerekekkel, hátha ő az... hiányérzetem van...
Fura dolog, mondom...

Ma...

 

... babáztunk.  Egy kedves barátunk picurija vendégeskedett nálunk, 大卫, vagyis Dávid, mindenki nagy örömére.

Jó volt ilyen apróságot ölelgetni, de a vigasztalhatatlan sírástól megszakad a szívem... olyan tehetetlennek éreztem magam. Hiába no, anya csak egy van ;-)

Furulyapihenő

Néha a furulyának is szüksége van egy kis nyugalomra. Ilyenkor szereti a puha, kényelmes fekhelyet, ami persze legyen szép is...

Kettő készült, kívánságra, az egyikük elkelt (persze fotózni elfelejtettem...), ez pedig még várakozik...