A kis kínai vendégünk teljesen beépült a mindennapjainkba: már ismerem a sírását, mikor miért kezd fészkelődni, hogyan szeret enni, mi kacagtatja meg, hol vannak a csikis pontok...:) Ő pedig remekül alszik 3 órát a fiúk játéka közben és a porszívózajban is, mosolyogva üdvözli a gyerekeket, és az egyetlen személy, aki nevet Samu viccein és előadásán... Csudahelyes kis emberke, hozzánknőtt, a szívünkbe.
Fura dolog, hogy van egy baba a karodban, az egész napod a dajkálásával telik és hogy kedvére tégy, ő cserébe szeretettel telve néz a szemedbe és bújik hozzád, aztán este jön az édesanyja és elviszi... Van is meg nincs is. A barátnőm szerint milyen jó, hogy babázhatok, de éjjel nem kell ringatnom és nem kell szoptatnom. Igen, lényegesen kényelmesebb, és minden éjjel úgy alszom, mint akit fejbevágtak, nem szórakoznak velem a hormonjaim és nem fárad el a testem az édes anyatej termelésében. Ez tény.
De hétvégén, amikor nincs velünk... minden nyikkra ugrunk a gyerekekkel, hátha ő az... hiányérzetem van...
Fura dolog, mondom...
6 megjegyzés:
na és hol lehet egy ilyen babát lízingeli?
na jó egy LÁNYT?
Ildikó
:-) Azért irigykedek!
:) Ildikó, apukája jót nevetett:)) aszongya, ilyet nem lehet venni...
Én is irigykednék:) de egyszer elmesélem, hogy került ide, és hogyan maradt a "nyakamon":)
tényleg jól jártál, van babaillat a lakásban és éjfélkor nem neked kell felkelned
na jó, nem lízingelés, bérlés!
Ildikó
Igen, ez az anyai ösztön :)
Megértelek. Én már vagy 3/4 éve is volt már, hogy nem szoptattam (nem volt már tejem), és az utcán menve babasírást hallottam, nyár volt, átütött a blúzomon egy cseppecske... furcsa érzés volt nagyon.
Jaj de szívesen babusgatnék én is....és képzeld immár az én két nagyobb lányom jár babaringatni. ( Úgy tűnik, egyformák a babák akár Pesten, akár Bécsben, akár Lipcsében vannak) Bizony, hogy irigykedek én is rád....:)
Megjegyzés küldése