Csak ennyi....

Készen vásárolt mosdókesztyűk kicsit megbolondítva :) Nagymamának és Nagypapának...

Az utolsó öltések előtt.......

Süti + szappan = sütiszappan!

Régóta szemezek a csodásnál csodásabb habos szappansütikkel, mindenféle csilivili finomsággal díszítve.... Mondjuk nem a fürdés jutott eszembe róluk, hanem olthatatlan vágyat kezdtem érezni egy habos-krémes után. El is fordítottam a tekintetem, nehogy kísértésbe essek...
De bevallom, most rabul ejtett ez a technika, muszáj volt kipróbálnom. És mivel nem úgy sikerült, ahogy akartam, kénytelen leszek folytatni... A habpisztolyom megadta magát, így egy porcukros zacskóval folytattam a krém adagolását, ám a szappan közben keményedett, nem akarta, amit én akartam. Ezért lett csak pár darab sütiszerű szappanom, a többi díszítése egészen másra emlékeztet.
A gyerekek miatt pedig kénytelen voltam ehető muffint is készíteni.... Nehogy a szappanba harapjanak :)

Gyilkos lettem

Varrógépgyilkos. Június óta vacakol a varrógépem, először elszakadt az ékszíj. Sehol nem kaptam hozzá, egyszer olyat sikerült vennem egy csomó pénzért, ami nem is jó, és számlát sem adtak, így vissza se vették. Én általában így járok.
Aztán sikerült a neten találnom egy hozzávalót, érdekes módon feleannyiért. Egyedül be is szereltem.
Majd tönkrement a pedál. Apa nagyon ügyesen megjavította. Aztán újra. Meg újra.
Közben eltört benne egy fogaskerék. Na ekkor már szerelőre bíztam. A pedált is megjavította. Vissza kellett vinnem hozzá, mert megint nem úgy működött, ahogy kellene.
Végre varrhattam, egy darabig.
Tönkrement a motor.
Barátnőmnél volt egy pótgép, ma annak is leégett a motorja.
Mi a csuda van velem?! Már nem merek semmihez se nyúlni.......

Heti ötlet - Lefolyó tisztítása vegyszermentesen

Nálunk mindig eldugul a zuhanyzó lefolyója. Ennyi hajjal nem csodálom. Hiába kántálom a gyerekeknek, hogy az a kis szűrő azért van ott, hogy felfogja a maszatokat, hajszálakat, egyebeket, valaki mindig kipiszkálja, aztán a következő nem teszi vissza, és ha egy nagyhajú hajat is mos, akkor aztán annyi... Főleg háziszappannal kombinálva az eseményeket, beszorozva hét emberrel, kész is a dugulás. Próbálom a kis fejükbe vésni, hogy maguk után takarítsák ki a zuhanytálcát, de aki ismeri egy kicsit a kamaszok természetét, velem együtt lemondóan legyint...
Ilyenkor az első, hogy a látható, elérhető cuccokat kiszedem kézzel, műszercsipesszel, akármivel, fujj... Ha kell, kicsavarozom a lefolyó felső részét, így jobban hozzáférek a mélyebben rejlő szmötyikhez.
Ha ez a rész megvan, jön a jól bevált, a kedvenc, a mindenrejó szódabikarbóna. Beszórok a lukba 3-4 evőkanálnyit, utánaküldök 2 dl ecetet, bedugom a dugót és várok. Addig ki lehet sikálni a zuhanytálcát is kevés szódabikarbónával, remekül lehozza a zsíros háziszappan-maradványokat :)
Tíz perc múlva forróvizet engedek a lefolyóba és íme! Az élet folyik tovább! :)
A konyhában is érdemes rendszeresen elvégezni ezt a kis mutatványt, szépen karbantartja a lefolyót, és van esélyünk rá, hogy ritkábban bosszant fel minket a dugulás.
De azért a szűrő maradjon, az az első védelmi vonal ;)

Vasárnap

Nagyon elhatároztam pedig, hogy rendszeresen fogok írni meg becsülettel közlöm a csütörtöki heti tippeket is, de nem megy... Elkezdődött az iskola. 

Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy két középiskolásunk van, akik bejárnak a suliba, és két alsósunk, akiket én tanítok itthon. Na meg az oviskorú, aki nem jár oviba. 

Szeptember első fele így nagyjából azzal telt, hogy úgy éreztem, ezer helyen kellene lennem egyszerre, papírokat intéztem, tankönyvet kutattam, tárgyaltam, fizettem, a szokásos szeptemberi vírusok áldozatait ápoltam, próbáltam tanítani, tanulni, leckében segíteni, főzni, gluténmentes uzsonnát csomagolni, családi programot csinálni, szeretni, szeretni, szeretni.....

És elfáradtam. Nagyon. Tegnapra engem is ledöntött a lábamról a gyerekek vírusa, és bevallom, jól is esik végre feküdni és olvasni, tévézni, horgolni. A halom el nem végzett házimunka miatti lelkifurdalást igyekszem elnyomni magamban, és csak lustálkodok. Ma. Aztán holnap folytatom a rohanást...

Rozmaringos teafaolajos szappan

Nekem egy fűszeres vaj jut róla eszembe, olyan gusztusosak ezen a tányéron...

Friss rozmaring levelét tettem bele, de leginkább csak a móka kedvéért. Az illata és a benne rejlő gyógyító olajok így csak pici mértékben tudnak hatni. A lényeg a teafaolaj, ami fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő, tisztít és regenerál. Ajánlom mindenkinek arcmosásra, fürdésre, hajmosásra. Pattanásos pofira pedig egyenesen kötelező! :)

Heti ötlet - Kovászos rozsos kenyér

A finom ételhez idő kell. A jó kenyérhez is. Nem elég, hogy búzát kell hozzá válogatnom, még napokig érlelhetem hozzá a kovászt is, aztán órákon át keleszthetem a tésztát...

De megéri! Igazi kenyérízű kenyér az eredmény, finoman savanykás, laktató, ropogós héjú...

Ha szeretnéd kipróbálni, íme a receptem:

• 3 evőkanál teljeskiőrlésű rozslisztet összekevertem 3 evőkanál kézmeleg vízzel egy befőttes üvegben, majd lezárva feltettem a hűtő tetejére
• 2 napig hagytam érlelődni, közben néha megkavartam... ekkor már érezhető volt a kellemesen savanykás illata
• újabb 3 evőkanál lisztet adtam hozzá és 3 evőkanál meleg vizet, jól elkevertem és visszazártam
• 1 nap  múlva (ez már a negyedik nap!) 10 dkg rozslisztet és 1 dl meleg vizet adtam hozzá, ám ekkor már kicsinek bizonyult az üveg, átöntöttem a kovászom egy kislábosba, majd letakarva visszatettem a hűtő tetejére még egy napot érni

Amikor végre elkészült a kovász (ezt a savanykás illat és a buborékolós felszín jelezte), jöhetett a kenyérgyúrás! Igen, még mindig várnom kellett...

• egy tálban összekevertem 70 dkg teljeskiőrlésű lisztet (rozs vagy búza) 30 dkg kovásszal 
• hozzáadtam 2 teáskanál sót és 2 kanál olajat 
• annyi meleg vízzel bedagasztottam, amennyit felvett
• és dagasztottam...
• és dagasztottam....

Miután jól átgyúrtam, kis cipót formáltam belőle (mivel elég nedves és ragacsos volt a  tészta, kicsit beliszteztem), és letakarva kb. 3 órán át kelesztettem. Ezután újra átgyúrtam és a formába helyeztem, bevagdostam és beliszteztem a tetejét, és letakarva újabb 3 órán át kelesztettem. Közben néha megkuksiztam és örömködve figyeltem, hogyan növekszik...:)

Begyújtottam a sütőt, alulra betettem a vizes lábasomat, hogy szépen begőzöljön. A szépen megkelt kenyérkét a forró sütőbe toltam és kb. 20 percig nagy lángon, később közepesen sütöttem, jólesően szimatolva a jellegzetes savanykás illatát...

Mikor szépen megpirult a teteje, kivettem és konyharuhával letakarva vártam, hogy végre kihűljön és ehessek már belőle! Egy hónapja nem ettem kenyeret, képzelhetitek, mit éreztem, mikor megkenve joghurttal végre beleharaphattam...:)

És hogyan tovább? A maradék kovászhoz újabb 10 dkg lisztet és 1 dl meleg vizet kevertem, holnap sül a következő adag... és ez így megy tovább, amíg csak jólesik. Ha épp nem sütnék, addig hűtőbe teszem a kovászt, de begyúrás előtt érdemes egy fél nappal elővenni, hogy feléledjen.

Ja, és ezt a kenyeret bátran eheti az is, aki anti-candida diétán van, mint jómagam... kitartás, csak így tovább!:)