Fejezzük be együtt! - Március

Több, mint egy éve várakoztak ezek a Bibliára készült borítók, hogy befejezzem őket.


Tegnap végre kaptak bélést, és kettőt sikerült is az esti tévézés közben öszeöltögetnem.


Egyébként tudomásul kell vennem, hogy a két nagyobbik gyermek menthetetlenül kamaszodik... Ennek következtében borzasztó filmélményben volt részünk este. Valami tini-szerelem-zene-tánc-kotyvalék -- köszönjük, Disney csatorna! És még biztosan nincs vége... sőt, addig örüljek, amíg ilyeneket néznek. Meg amíg nézik, és nem megélik...

Aztán 20:30-kor lekapcsoltuk a villanyórákat és gyertyafénynél próbáltuk egybeterelni csapatot. Kártyázni nem tudtunk, mert nem láttuk a kártyákat, csak fény felé fordítva, de akkor mindenki látja... Társasozni sem, mert nem fért el semmi a gyertyáktól... Jakab hozta hát a citerát, apa a gitárt, és muzsikáltunk. Én kaptam ugyan furulyát, de levegőt nem, inkább bedőltem hát az ágyba, onnan néztem, hallgattam őket... Igazán szép volt így, lehetne többször is.

Na mi készül itt?

Nagyon élvezem a festést! A kötözgetés kicsit macerás meg az ujjaim is fájnak már tőle, de olyan izgi figyelni, mi lesz egy egyszerű fehér vászonból...


És mi lesz a festett vászonból? Egyelőre titok, de úgyis sejthető...:) De hogy hova, na az tényleg titok! Hihi!

Ki a kézműves?

Egy meghatározás szerint:
"Kézműves az, aki hagyományos technikával, vagy ornamentikával, természetes anyagokból alkot; maga tervezi és kézi technikákkal készíti egyedi tárgyait; zsűrizteti elképzeléseit. Mesternek az tekinthető, aki valamilyen formában elnyerte ezt a címet (eddigi munkájának elismeréseként, vagy alkotásai minősítésében)."

Na most: akkor én kézműves vagyok vagy sem? Van ennek valami hivatalos formája? A zsűriztetést értem, de ha mondjuk kézműves vásárba mennék, mehetek? Vagy valami papírja van egy kézművesnek arról, amit csinál? Nem az elvégzett szakiskolára gondolok, hogy pl. valaki lószőrékszer-készítő. Hanem, nem tudom... meg se tudom fogalmazni, mit akarok...:) De hátha érti valaki. És hátha tud választ adni.

Mert nem mindegy, kik vagyunk mi, akik varrunk, horgolunk, saját ötleteket és mások szíve-vágyát valósítunk meg, és ha vásározni szeretnénk, más összeget kell fizetni a helypénzért egy kézművesnek, mint egy "egyéb árusnak". Meg hát amúgyis... ki vagyok én? Kocavarrónő? Mert varrónő sem vagyok, sose tanultam... Az adózás tekintetében alkotóművész, de hát ez is mi a szösz? Ja, és már a kreatív hobbi is kézműves tevékenységnek számít, pl. üvegfestés, dekupázs, origami, gyöngyfűzés, stb. De nem hiszem, hogy ezekről papírt kapna az ember...

Áááá, lehet, hogy az egész egy értelmetlen zagyvaság, de muszáj volt megkérdeznem, ti mit gondoltok erről... Hm? Ti kik vagytok? Kik vagyunk?

Újra újrahasznosítok

Tegnap besokalltam: itt a jóidő, amit nagyon vártam, de nincs egy rongyom, amit felvegyek! Belebújtam régebbi ruhákba, ám akkorát nőtt a hasam és egyéb tartozékaim, hogy sehogysem kényelmesek, és félő, hogy esténként ollóval kéne kihámozni magam belőlük... nagyon elkeserítő... pedig olyan szépek. Elfogult és szemüveges férjem szerint gyönyörű vagyok bennük, de azt hiszem, őrá nem hallgathatok. Gyorsan neki is álltam varrni egy ruhát, pont az ő kiselejtezett ingjéből, ugyanúgy, mint múltkor a natúrszínűt. De ezen volt egy mellzseb, ami elég idétlenül nézne ki rajtam, hát lebontottam. És sikerült likat csinálnom az ingre... óóóó...



Egyik részét eltüntettem csipkével, de maradt egy terebélyesebb lik, amit befoltoztam és most töröm a fejem, hogyan tüntessem el. Olyan helyen van, ahova csipkét már nem rakhatok, majdnem a hónom alatt, de azért még mindig látszik. Azt hiszem, az anyagából rakok rá egy foltot, nem lesz feltűnő annyira... hátha...

Még kell a nyakkivágásba egy patent, ne lifegjen, és kész. Próbáljátok ki ezt az ingátalakítást, annyira jó és olcsó!

Köszönöm...

... mindenkinek a kedves és buzdító szavakat!!! Olyan jólesett, aranyosak vagytok nagyon!

Hát érdekesen sikerült... mivel ez egy babaruhabörze volt, főleg használt ruhácskákkal és játékokkal, tudtam, hogy nem lesz nagy érdeklődés a dolgaim iránt. Így nem csalódtam, bár mindössze egyetlen dolgomat adtam el. Névjegykártyákat vittek páran, talán lesz, aki tényleg megnéz majd. A megunt játékaink közül is vettek párat, kb. a helypénz jött vissza, amiből a gyerekeim újabb játékot vettek...:) ez mindenkinél így van? A megmaradt játékokat (gyakorlatilag majdnem az összes megmaradt) bevisszük az oviba és szétosztom néhány családnak, hátha ők értékelik.

Furák azért az emberek: egy mackóm tetszett egy hölgyeménynek, és azt gondolta, félárra lealkussza... félárra?! Pedig olyan alacsony árakon vittem most a varrományaimat, hogy el se merem mondani... a meskás vásárlóim a hajukat tépnék...:)

A vásározás elég nehezen megy nekem, azt hiszem... Nem vagyok egy jó "kofa", nem tudom kínálgatni a dolgaimat, legszívesebben elbújnék az asztal alá. De szerencsémre ott volt Beatrix, aki nagyon lelkesen kínálgatta a portékámat és szóval tartotta a meg-megállókat. Szuperül csinálja! Erre születni kell, nem tudom, meg fogom-e valaha tanulni ezt... pedig jó lenne, szeretnék vásárokba merészkedni. Nyárra már a babával is lehet bóklászni, kendőben alukálna rajtam...

Most megmaradt egy naaagy halom portékám, lehet kuksizni a Meskát, és lehet jönni a következő vásárra májusban! Hamarosan elárulok részleteket is, nagyon izgi lesz...:)

Izgulok...

Nyugtatömböt vettem, névjegykártyák készen, zacsikat is vettem, aprópénzem még nincs, áruk beárazva, asztalberendezés kipróbálva... bár a táskákat még nem tudom, hogyan volna jó kitenni... a torkomban gombóc... remegek is... hogy a csudába fogok én ma aludni?! Ó, annyira izgulok, még sose vásároztam a saját dolgaimmal! Babaruhabörzén árultam már a megunt játékainkat, kinőtt ruhácskákat, de ez más... nagyon más...


Jó így az asztal? Bár elég pocsék a kép... És tényleg nem tudom, hova tegyem a táskákat... Jaj, szorítsatok nekem, hogy az izgalomtól ne ájuljak el, hogy tudjak laza lenni, de kedves is... Mély levegő... kifúj... na megyek összepakolni.

Mert a kedvenc színem a piros...

..., ezért ki kellett próbálnom a leveles-mintás táskát ebben a jó rikító pirosban is. Kettő is készült, Hanna rögtön lecsapott erre:


A másik pedig sok más varromány társaságában várja az első vásározásunkat... Még sose voltam, eléggé izgulok is miatta, pedig nem is igazi vásár, csak egy babaruhabörze. De mégis... emberek, tömeg, meg azt se tudom, mi a csodát vigyek, ami érdekli őket... furi lesz. De nem megyek egyedül, és ez már vígasztal, Beatrix is jön a mindenféle természetes tisztítószereivel. És még Szera is támogat, de jó is lesz nekem! na már rögtön nem is félek annyira...:)

Még egy macivendég... vagy unoka... vagy kicsoda nekem?!

Szóval egy újabb maciról kaptam képet, őt Zita készítette:

"Végre eljutottam addig, hogy megvarrjam a mackót. Sajnos tovább tartott a gyógyulás, mint gondoltam. De a kislányom születésnapjára kész lett, és nagyon örült neki. Először Őslénynek nevezte el, míg nem volt füle.... Már Kázmér a becsületes neve. :)

Kérlek őszintén mondd meg, hogy nagyon gáz lett-e? Ez volt az első amit így varrtam...

Legyen nagyon szép napod!

üdvözlettel: Zita"

Szerintem nagyon édes, igaz? Olyan jó látni, mik vagy kik születnek egy kósza szabásmintából... mindenki macija más és mind külön egyéniség. Én se tudok két egyformát varrni, legfeljebb hasonlót.

Aki kedvet kapott macit varrni, írjon bátran!

Nagyon lelassultam mostanában, de azért csak elkészültem egy szárnnyal és a hozzávaló koronával. Kertésznadrágos tavasztündérünk mutatja be, ám egy sokkal kisebb, Liliom utcában lakó tündérke fog örömködni benne...:)

...

Ezt varrta egy kedves barátnőm pár hete az én segítségemmel.
Egy régi-régi általános iskolai barátnőjének készült, annyira örültek, hogy megtalálták egymást!
És az én barátnőm nincs többé... ma vele álmodtam... álmomban azt mondta, így akarta, ő akarta így... és mosolygott.
Várom azt a napot, amikor talákozunk: "Elnyeli a halált örökre, és a legfőbb Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról"(Ézsaiás 25:8)

Névjegykártya – avagy ez itt a reklám helye

Íme a névjegykártyám! Ugye, milyen cuki? Már régóta szerettem volna csináltatni, de féltem a sablonos megoldásoktól... hát ez nem lett sablonos egy cseppet sem! Nagyon szeretem...:)

Egy nagyon tehetséges fiatal illusztrátor kezét dícséri. Ha szeretnél hasonlót, írj mailt!

Zoknivagdosás indul!

Ma feltöltöttem pár képet a zoknifigurás könyvből a Picasa albumomba, lehet kezdeni a vicces alakok varrását! És el kell mondanom, kisebb betűtanulmányozás után rájöttünk, hogy ezek kínai nyelvű könyvek. Lehet, hogy az eredetijük japán, de ezek nem. Bocsánat a megtévesztésért, de gondolom, ez nem von le az értékükből, ugyanolyan lelkesedéssel veti bele magát mindenki...:)

Mindig egy keveset fogok lefényképezni és feltölteni, mert ahhoz még van türelmem, egy egész könyvhöz nem lenne... de szólok mindig, ha újabb állatkák elérhetők!

Rajta, elő azzal a sok páratlan zoknival! és aztán szeretném látni is az eredményeket!

Egyik örök kedvencem...

Önarcképek és egy UFO

Sáriék az oviban önarcképet rajzoltak. Annyira édesek!


Ez a kedvencünk, egy kisfiú képe, olyan jó, hogy színes! Mellesleg elég nehezen bír vele az óvónéni, a legelevenebb gyerek...:) a balszélen


Érdekes lenne elemezni a rajzokat... egyik kislány igazán "nagy arc"-nak érzi magát, a rajza is ezt tükrözi:) ma pl. a szemem láttára lökdöste arrébb az útjába került Sárit.


És a Sárié... már megint olyan, mintha máshonnan pottyant volna közéjük egy rajz... és az egyetlen kép, amin nemcsak lebegő fej van, hanem a nyak vállakban folytatódik.


Tudom, gonosz vagyok, de nem bírok betelni vele... csak ámulunk és bámulunk... mindeközben az óvónő egy árva szót sem szól hozzánk... érdekes.

Ma befejeztem egy őskövületnek számító UFO-t. Ezt a kezdetleges patchwork-valamit akkor varrtam kézzel, mikor Jakab még a pocakomban volt!


Azóta nem talált magának helyet... ma körbeszegtem és kapott egy lidlis textiltáskát, így vándorol ajándékba a végtelen türelmes és vicces zenetanárbácsinkhoz. Vásárolni hazafelémenet a férfiak is szoktak... ő meg biztos, öt gyermek mellett. Helyesbítek: hat gyermek...:) én meg azt hittem, utolértük:)

Kíváncsiskodóknak és türelmetlenkedőknek

Aha, ez az én hasam! A gatya, ami rajtam van, a dinnyelopó betétje ellenére rettentően szorít... nem sokáig fogom már hordani. A blúzba meg most kezdek belegömbölyödni. Utálatos dolog a kismamaruhatár... a régiek nem jók, az újak még nem vagy már nem, varrni nincs kedvem, venni nincs pénzem, várom a jóidőt, hogy a gumisderekú szoknyát csak felhúzzam a pocak fölé és kész...

Bibibííí!

Ma két olyan de olyan könyvet kaptam! Egyenesen a Távol-Keletről érkeztek egy barátnőmtől, igazi japán varrós-könyvek! Egy kis ízelítő (ne sokáig irigykedjetek, tervemben áll lefényképezni és feltenni a Picasa albumok közé, mindenki élvezhesse):


Az első könyvben zokniállatok laknak minden mennyiségben, sztorikkal (amit ugye nem értek...), a hátulján varrási útmutatókkal. De olyan arcok vannak benne! Az ember csak vigyorogva tudja nézegetni...:) És: egy férfi műve az összes!

Ilyen fényképes leírások vannak hozzá, japánul persze... de azért érthetőek a mozdulatok és fázisok, alig várom, hogy a gyerekekkel nekilássunk!


A másik könyvben klasszikusabb japán apróságok találhatók, csodaszép hímzésekkel és szuper ötletekkel. És persze képes leírásokkal.

Annyira örülök neki! Sose gondoltam, hogy nekem lesz valaha igazi japán könyvem... köszönöm, Adél!

Más: ma voltam ultrahangon a kis pocaklakóval. Már látom, nem lesz könnyű ezzel a kölökkel... ül a popókáján, én meg azt hittem az erőteljes fenti bokszolásokból, hogy a lábaival rúg olyan erőteljeseket a gyomromba és fejjel befordulva várakozik már a világrajövetelre! És hiába láttuk a popóját, semmi fütyi, semmi nem látszik, még lánynak se meri mondani a doktorbácsi... Hát mi lesz velem?! Van egy faros bébim, akiről azt se tudjuk, mi a neve... igeeen, még nincs neki. Reméltem, ma megtudom, fiú- vagy lánynevet keressünk... meg kipakolhatom a szekrényéből a feleadag ruhácskát... De hogy még csücsül is! Kicsit kiakadtam. Remélem, lesz még helye megfordulni, amikor kell...