2010. március 28., vasárnap

Fejezzük be együtt! - Március

Több, mint egy éve várakoztak ezek a Bibliára készült borítók, hogy befejezzem őket.


Tegnap végre kaptak bélést, és kettőt sikerült is az esti tévézés közben öszeöltögetnem.


Egyébként tudomásul kell vennem, hogy a két nagyobbik gyermek menthetetlenül kamaszodik... Ennek következtében borzasztó filmélményben volt részünk este. Valami tini-szerelem-zene-tánc-kotyvalék -- köszönjük, Disney csatorna! És még biztosan nincs vége... sőt, addig örüljek, amíg ilyeneket néznek. Meg amíg nézik, és nem megélik...

Aztán 20:30-kor lekapcsoltuk a villanyórákat és gyertyafénynél próbáltuk egybeterelni csapatot. Kártyázni nem tudtunk, mert nem láttuk a kártyákat, csak fény felé fordítva, de akkor mindenki látja... Társasozni sem, mert nem fért el semmi a gyertyáktól... Jakab hozta hát a citerát, apa a gitárt, és muzsikáltunk. Én kaptam ugyan furulyát, de levegőt nem, inkább bedőltem hát az ágyba, onnan néztem, hallgattam őket... Igazán szép volt így, lehetne többször is.

5 megjegyzés:

Trixi írta...

Jaj de jó lett volna ott, együtt veletek! :-)

Cila Zzy írta...

A gyertyafény nálunk is hasonlóan működik, főleg böjtben és ádventben szinte minden esti:-)
A Binlia tokok nagyon klasszak, vidámak. Nem is értem, hogy én miért csak fekete bársonmyból és művelúrból készítettem eddig... és még meg sem mutattam... csak elajándékoztam:-)
Megkérdezhetem, hogy ti milyen gyülekezetbe jártok?

H. Mária írta...

Mi is lekapcsoltunk mindent és lefeküdtünk aludni. Nálunk Szilvia zongorázik, de mivel nem volt áram, ezért most elmaradt (elektromos a zongora). :)
Jól kipihentük magunkat.:)

Miska írta...

János gyakorolj csak! Jön a nyári buliszezon!

Erika írta...

Hát biztos buli lett volna többen együtt megélni!:) bár halkan jegyzem meg, én az utolsó 15 percben már horkoltam...

Ducila! Próbáld ki, olyan jó a színeseket kézbevenni! Mi Jehova Tanúi vagyunk, ajándékba szoktam varrni a testvéreknek borítókat, aztán van, aki már kéri...:) Ez egy igazán hasznos és egyedi ajándék.

Sziranszki, én sokáig nem kedveltem a citerát, aztán mikor elkezdtek a gyerekeim tanulni, beleszerettem... az üres húrokon az a harmónia! komolyan mondom, lenyugtatja az embert... és tetszik, hogy bármit lehet rajta játszani, Mozarttól Gryllusig. És egyszerű is, emiatt a gyerekeknek is több kedve van tanulgatni, gyakorolni. Éljenek a citerások!

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...