Az elmúlt napokban...

... végre varrtam.
Volt egy meskás megrendelésem, ma meg is érkezett a csomag új tulajdonosához:

A Kincsesládikába is kértek tőlem párnahuzatot, lányosat, macisat és persze lovasat (hogy odavannak a kislányok a lovakért!), hát varrtam többfélét, és persze fiúsat is, megelőzvén a következő rendelésleadást:
Édesanyámnak varrtam régen egy táskát, amibe most bélést és cippzárt kért:



Öcsémnek és párjának varrtam két párnahuzatot a hosszúkás párnájukra, egy kék kockás ágyneműhuzathoz (és hogy ne legyen olyan semmilyen, piros szívecskét kaptak rá, hátha varázserővel bír...):
Egy kedves ismerőstől kaptam egy hatalmas csokor levendulát, cserébe varrtam neki illatos párnácskákat, a kék jegyében, mert az a kedvence:


És mivel pár napra elutazunk, apró ajándékokat is készítettem barátoknak, rokonoknak. Pici illatzsákok levendulával töltve:




Hétvégén különleges programon veszünk részt, egy háromnapos szellemi lakomán. Íme a meghívó (talán kaptatok mostanában ilyet):





Gyertek el, ha van kedvetek vagy csak kíváncsiak vagytok! Emilben elértek és találkozhatunk is, hogy ne vesszetek el a nép között! Szeretettel várunk mindenkit! Itt találhattok még infot!

Pamfil

Pamfil, a kedvestekintetű kismackó újra otthont keres. Katt a képre!

Tegnap nagy öröm ért egy kislányt:

(Én meg kihasználtam az alkalmat és fényképeztem... sose engedi magát, még nem érti, mekkora érték, ha láthatja majd pár év múlva az édes kis pofiját)

Köszönjük, Jutka!

Szép...

Újra játék...

... bár nem tudom, hogy ez ugyanaz vagy sem??? Most 6 lényegtelen dolgot írjak magamról, erre kért Skorpiócska, majd adjam tovább hat embernek.
Férjem rögtön azt mondta, minden dolog lényeges... hát igen, ez nagyon nehéz kérdés! Mert tényleg: mi a lényegtelen valakiben? Napok óta ezen töröm a fejem... de megpróbálom.

Mondjuk legyen egy szempont, miszerint lényegtelenek ezek a tulajdonságok. Legyen lényegtelen a varrás szempontjából, hogy:

1. nagyon szeretek úszni, de évek óta nagyon ritkán jutok hozzá... lánykoromban rengeteget jártunk ki egy bányatóhoz, biciklivel, éjszaka, és fantasztikusan finom, mikor a hűvös éjszakában körülölel a langyos víz, holdfény van és csillagok és csend... elmondhatatlan! Itt a városban még a strand is megszűnt...

2. szeretek mezítláb mászkálni, nehezen viselem magamon a zoknit, harisnyát, és nagyon vicces, de valahogy Samu örökölte ezt tőlem: onnan tudjuk, hogy jól érzi magát valahol, ha szedi le a zoknit, elhajítja és szalad tovább játszani... ha álmos, akkor is leveszi és mászik az ágyba...

3. szeretek papírra írni, amúgy régimódiasan levelet, üzenetet, jegyzeteket, terveket, és a grafitceruza a kedvencem! Állandóan televagyok fecnikkel, amiket lépten-nyomon keresgélek...

4. szeretek úgy lefeküdni aludni, hogy párom még fentvan, tesz-vesz, motoszkál, filmet néz vagy olvas – valahogy ettől biztonságban érzem magam. Ha ő hamarabb elalszik, vagy nincs otthon éjszaka, nem tudok elaludni, akár hajnalig fentvagyok...

5. szeretem a gyerekeim szagát, illatát... az ébredés utáni, párolgó bőrükét, a nyálas szájukét, a bongyor hajukét... Amúgyis szaglászós vagyok, az emlékek az orromban raktározódnak el, és sok-sok illat vagy szag régi dolgokat juttat eszembe. És szagérzékeny is vagyok, ki lehet kergetni a világból olyan szagokkal, amik mások szerint nincsenek is (férjem szerint remek "orr-ember" lennék).

6. mi még? Mondjuk varrás szempontjából lényegtelen még, hogy szeretek furulyázni, bár többet kéne a férjem szerint. Ritkán veszem elő, pedig olyan jó együtt zenélni és énekeket tanulni a gyerekekkel!

No ennyi. És kinek adjam tovább? Legyen ZsuKa, hordosv, Eszter, Nagycsili, Ágó, és Julcsi.

Egy blúz születése

A kiszabott részeket (eleje, háta, 2 ujja) körbeszegem.


Összevarrom a 4 részt a karöltők mentén, így kapom ezt:


Az elejét csipkével, szalaggal, rátéttel, akármivel díszítem. Itt a szalag alatt kicsit beráncoltam az anyagot.

Ezután összevarrom a blúz ujját és oldalát, a széleket felvarrom. A nyakkivágásba középre készítek egy kicsi gomblyukat, majd körbeszegem a kivágást, úgy, hogy szalagot vagy zsinórt lehessen belebújtatni megkötőként. Ezután már csak belehúzom a megkötőt, esetleg az ujjába is gumit húzok és kész! Egyszerű, nem?



A képen látható blúzok nagyon aprók, 62-68-as méretűek, egész kicsi lányoknak. A fehérnek már van gazdája, de a kék csíkos-virágos megvásárolható itt. És persze rendelhető még, ha valakinek nem pont ez a mérete...

Virágos jókedvet mindenkinek!

Én is bevállalom!

A fiúk szobájában, ami mindössze 3,5x2,5 m, áll egy galériágy. Ez alatt volt Samu kiságya, ami ősz óta megszűnt, mert mi naivan azt gondoltuk, örömmel alszik majd bátyjával(minden éjjel mellettünk kötött ki). Hát nem jött be... ma is velünk alszik, néha én mászok fel a nagyfiamhoz, ha már elegem van a rugdosásából...
No de felszabadult alul a hely, és szép fokozatosan belaktam... A varrógép már régóta ott állt, de sok-sok anyagomért a padlásra kellett felmásznom és zsákokban kutakodnom. Mindeközben kisvasút tekergett a székem alatt és lábaim között, és néha az interlock szolgált űrállomásként. A kosaraimban néha több volt a lego, mint a csipke... Hát férjem döntött: lepakolta a játékpolcot, átpakolta a lányok játékpolcára a dobozokat(csodák csodája, egy polcon is elfért a selejtezés után a négy gyerek összes játéka, na jó, az ágy alatt is van pár láda...) és a polc immár az enyém lett! Még egy régi kamrapolc is befért, , de sose elég... látható, milyen rumlit csinálok! Pedig igyekszem...
Egy régi éjjeliszekrény és az öreg gépem asztala szolgál alapul, erre fektetett rá János egy asztallapot, így elfér a szegőgép, a varrógép és az öreg gép is.
Az ágy felezővonalában van egy függönysín, így függönnyel eltakarható az egész... még ez a szerencsém.
Ami úgy keresztben lóg, az egy pár méter anyag függőágyként hasznosítva a kicsiknek
Ezek a képek egy hónapja készültek, barátném kérésére, azóta többször raktam már újra rendet, de minden új projektnél annyi anyag kerül elő..., olyan nehéz összehajtva visszatenni őket, és különben is: steril környezetben nincs ihletem... Igen, én bevállalom: a rumli inspirál!
Már egy ideje újra a nappaliban varrok, mert nem férek az asztalomhoz... meg szeretek együtt lenni a családdal. De azt hiszem, vár egy rendrakás!

Akinek nem inge, ne vegye magára – azaz blúz Aranyalmának ígérve

Tulajdonképpen a mi történelmünkben ezt mellévarrott ujjú ingnek hívták. Eredetileg négyzetekből állt, szokás volt néhány tájegységen a hónaljába kis négyzetet varrni még, ez volt a pálha.
A nyíllal jelölt részeket kell összevarrni, majd beráncolni a nyakát, esetleg az ujját is.


Csinosabb, ha a nyakkivágást ívesen szabjuk, és a karöltőt is hasonlóan szabjuk egy blúzéhoz. Az ujja hossza lehet bármekkora, húzott, vagy tölcséres is. Mell alatt is beráncolhatjuk.



Még csinosabb, ha az oldalát is ívesen szabjuk, vagy mellszűkítőt és háta szűkítőt varrunk bele. Vagy mell alatt elvágjuk és más anyaggal egészítjük ki.


Tulajdonképpen a végtelenségig variálható, és végtelenül egyszerű. Nálunk nagyon bevált, a lányok csecsemőkorától folyamatosan varrom mindenféle formában. És a legjobb az egészben, hogy MINDENKINEK jól áll, nemcsak manökenalkatokon! Na jó, egy bajusz jelentősen ronthat az összképen...

Mostmár valamit ki fogok találni, hogy többször keveset írjak, mert ez borzasztó így! Mindig eltűnök, aztán annyi mindent szeretnék leírni, hogy a felét(?) elfelejtem. Fényképezni is elfelejtek, folyton utólag szisszenek fel, hogy már megint...

Hát kezdem.

Lassan gyógyulgatva inkább nem varrtam, bár négy blúzt sikerült összehozni a beígért tíz helyett, amiket persze nem fotóztam le...:((

Hála a sok jókívánságnak és a rengeteg C vitaminnak, szerdán már felkeltem és ténykedtem. És milyen jó, mert a fiam osztályának segítenem kellett egy kirándulásban. Azért nem egészen így képzeltem a talpraállást, de ez van. Én vagyok itthon, én érek rá. Mivel a kicsiket is kivittem magammal, bekentem őket egy frissen vásárolt naptejjel, perzse a kilógó részecskéiket. No ezek estére olyan pirosak és forrók lettek, csupa apró kiütéssel, hogy másnap nagy dérrel-dúrral(á, nem mertem én úgy, a siker érdekében kedvesen mosolyogtam) visszavittem a naptejet és vissza is kaptam az árát. A kölkök egyébként még mindig viszketnek és lángolnak... ma már szteroidos krémet írt az orvos, de én még inkább maradok a kaciumnál. Várunk. Hátha.

Mindeközben próbáltam varrni az ajándékokat, ami lassan ment, mivel még szülői a táborhoz, sütisütés a kirándulásra, és még ezer más...

Másnap előre megbeszélt okból megint kirándulni mentünk a fiam osztályával... a program főzés lett volna, de az égben valaki nagyon látta, hogy nem akarom, mert tűzrakási tilalom volt, hurrá! Jakab osztálya egyébként elmondhatatlanul elvetemült és csúnyaszájú és gonosz és... és.. nem is folytatom. Egy délelőtt elég, hogy beleőszüljön bárki, le a kalappal a pedagógusok előtt!

Ma reggel egyszerre kellett volna három helyen lennünk: Jakab évzárója és tanítónéni-búcsúztatója, Hannánál szintén, és közben Jakabot behívták az Önkormányzathoz pár gyerekkel az alpolgármesterhez... Apát küldtem vele, átvették a nyári táborozást meg sütiztek és a fickó érdekes beszédét hallgatták a jövőévi fejlesztési tervekről, úgymint strandberuházás, stb...:)) Normális?! Gyerekeknek... Na mindegy, ilyen világot élünk, mindenhol reklámozni kell magukat.

Aztán iskolai évzáró, oklevelek, díjak, Hanna pityereg, hogy ő miért nem?... mi se értettük, de elmondtam neki, hogy semmit nem ér a szívemben egy ilyen papír, nekem ő a legjobb és legszebb és legokosabb! Punktum! Jakab meg kiállt érte nem egyszer a színpadra, amit ő sose tenne meg, hát ezért kapta. Tessék bátrabbnak lenni és lesz mit bezsebelni.

No végülis ki kellett próbálnom ezeket a csészéket, olyan rég szemezek velük, így két tanítónéni és egy napközis ilyet kapott:



A két angoltanárnőnek levendulával töltött illatpárnát adtunk, ami teafilterre hajaz, "papírján" "tea time" és "relax" felirattal, hátha segít... ezt a gyerekek írták rá...



És most vissza a varrógéphez! Ja nem is, már vacsiidő van...:(( Úúúúúgy szeretnék egy kicsit már magam lenni! Aztán félórát se bírnám...

Ja és Aranyalmának ígértem rajzot, este felteszem!!!

Még betegen se...

... tudom leállítani a kezeimet.
Mivel feküdtem, hát horgoltam. Ha aludtam, akkor horkoltam, de ez egy másik blogra való...

Szeretek horgolni, de a varrás mellett sosincs rá időm. Hát most volt. Már régóta szerettem volna kipróbálni a nyakláncokat, olyan szépeket láttam! Alkottam is egyet fémallergiás barátnémnak, aki ráadásul nagyon szereti a fehéret, remélem, tetszeni fog neki.(a fotók pocsékak, mert bent készültek)


Karkötő-könyvjelzőket is horgoltam, Ameva leírása alapján. Már horgoltam párszor, most ismét ajándékba készültek.


Egy másik nyakláncot is készítettem, nem tudom, kinek...


És virágokat, pl. a készülő fehér blúzokra(majd ezeket is megmutatom, ha elkészültek).


Azért tegnap rossz voltam, és nem pihentem, hanem elmentem megnézni a fiamat egy gálaműsorban(pénteken lemaradtam, mert aludtam...). A műsor után tanárokból álló zenekar koncertezett, Dire Straits, Smokie, meg mindenféle jó számokra csápolhattunk és rophatták a lelkesek. Jakab leendő osztályfőnöke volt az egyik gitáros, megnyugodtam, jó kezekbe kerül a gyerek.