A fiúk szobájában, ami mindössze 3,5x2,5 m, áll egy galériágy. Ez alatt volt Samu kiságya, ami ősz óta megszűnt, mert mi naivan azt gondoltuk, örömmel alszik majd bátyjával(minden éjjel mellettünk kötött ki). Hát nem jött be... ma is velünk alszik, néha én mászok fel a nagyfiamhoz, ha már elegem van a rugdosásából...
No de felszabadult alul a hely, és szép fokozatosan belaktam... A varrógép már régóta ott állt, de sok-sok anyagomért a padlásra kellett felmásznom és zsákokban kutakodnom. Mindeközben kisvasút tekergett a székem alatt és lábaim között, és néha az interlock szolgált űrállomásként. A kosaraimban néha több volt a lego, mint a csipke... Hát férjem döntött: lepakolta a játékpolcot, átpakolta a lányok játékpolcára a dobozokat(csodák csodája, egy polcon is elfért a selejtezés után a négy gyerek összes játéka, na jó, az ágy alatt is van pár láda...) és a polc immár az enyém lett! Még egy régi kamrapolc is befért, , de sose elég... látható, milyen rumlit csinálok! Pedig igyekszem...
Egy régi éjjeliszekrény és az öreg gépem asztala szolgál alapul, erre fektetett rá János egy asztallapot, így elfér a szegőgép, a varrógép és az öreg gép is.
Az ágy felezővonalában van egy függönysín, így függönnyel eltakarható az egész... még ez a szerencsém.
Ami úgy keresztben lóg, az egy pár méter anyag függőágyként hasznosítva a kicsiknek
Ezek a képek egy hónapja készültek, barátném kérésére, azóta többször raktam már újra rendet, de minden új projektnél annyi anyag kerül elő..., olyan nehéz összehajtva visszatenni őket, és különben is: steril környezetben nincs ihletem... Igen, én bevállalom: a rumli inspirál!
Már egy ideje újra a nappaliban varrok, mert nem férek az asztalomhoz... meg szeretek együtt lenni a családdal. De azt hiszem, vár egy rendrakás!
11 megjegyzés:
Haláli...:))))
Hű a mindenit! Lassan én is kedvet kapok ehhez a bevállalósdihoz. Én mindig abban az illúzióban ringatom magam, h ha nagyon akarom, akkor uralom a helyzezet és a helyet... végül a hely és a -zet uralkodik fölöttem.
Megnyugodtam... :)
Húúúú, de irigyellek a sok anyagért! Itt aztán jöhet az ihlet! Neked nem kell visszafogni magad, mert nincs otthon valami. Neked mindened van!
Én is ledöbbentem az anyag mennyiségén. :))) Még keresem az államat. :))
Na csak tessék megmutatni mindenkiét! ne csak én piruljak...
Az anyagmennyiség... hát egy időben állandóan beleszerettem mindenfélébe de nem nyúltam hozzá, sajnáltam felhasználni, mert mi lesz, ha eszembejut majd valami jobb és akkor meg nem lesz már belőle... tiszta hülye voltam! Így szépen felhalmozódtak, zsákokban várakoztak, én meg néha keresgéltem valamihez köztük, aztán csak visszamásztak. De közben vettem újabbakat, meg kaptam ismerőstől, rokontól, meg turiztam... És tuti, hogy ezek titokban még családokat is alapítottak... mert egyre több volt, hiába varrtam! Erre biztosan van valami fizikai törvény, csak a varrónők nem tudósok, a tudósok meg nem varrnak, ezért nem fedezte fel még senki.
És mindezek tetejébe DE, mindig hiányzik valami...:))
Jaaaa, és a fecnik gyűjtögetéséről még nem is szóltam, és a képen sem látszik, mekkora kosár van tele velük...
Na jó, nyertél, még van hova fejlődnöm :o)))
De jó!!!! NEM VAGYOK RENDELLENES ANYAMADÁR!!! Ez akkor nem csak velem történik! Köszi, hogy bevállaltad!
Én nem varrok, de a gyerekek ilyen-olyan ruhái, meg a vigyük-magunkkal-hátha-esik ruhásszatyrok, amik az autóban időznek egy-egy kiruccanás alkalmával (gyakran megtörténik ez a kiruccanás), nos, ezek hazakerülve egyre nagyobb halmokat képeznek. És ha meg is emberelem magam olykor, akkor is visszamásznak(!) azok a halmok napok alatt. Ma azon gondolkoztam, hogy nem természetellenes dolog-e egyáltalán harcolni a halmok ellen, nekem ugyanis kezd úgy tűnni, hogy ők az erősebbek...
Hú, jó látni, hogy más is a káosz közepén varr.Megnyugodtam. Külömben is a lányom szerint a zseni a káoszon is átlát. Szerinte kár összerámolni, mert akkor nem találunk meg semmit, és pillanatok alatt újra fellehet túrni a szépen rendezett holmikat.
Eri, le az összes kalappal! :)))
Most már, hogy ennyien bevállaltátok a rumlit, én is kezdek megnyugodni:))) Jó érzés ám, mikor az ember látja, hogy nincs a hülyeségével egyedül:)))
Megjegyzés küldése