A másik tunikám

Végre eszembejutott lefényképeztetni magam:) Nagyon rég várakozik már a szekrényben, de most felkerült a boltom polcára, itt láthatod.

Játék!

Rég játszottunk már, ideje újra versenybe szállni. És érdemes is lesz, mert aki nem nyer, az is kaphat útravalót...:)

 Nem szimpla megjegyzéshagyósra gondoltam, hanem rejtvényes-megoldósra. Egy kérdésre kéne válaszolni, és akik jól válaszolnak, azok közt sorsolunk ki egy meglepicsomagot. Azért meglepi, mert a játékhoz is köze van, de nem árulkodhatok...

A válaszokat ennél a postnál hagyott megjegyzésben kérem, a határidő január 6. éjfél.

Ha más oldalakon is megosztod a játékot, megköszönöm, izgibb is lesz többen játszani, de természetesen ez nem feltétele a részvételnek:)

7-én sorsolunk, és persze közzétesszük a helyes megfejtést.

És a kérdés:

MI LEHET AZ A TÁRGY, AMIBŐL MINDEN HÉTEN MINIMUM 24 DARAB HALMOZÓDIK FEL NEM KIS CSALÁDOM HÁZTARTÁSÁBAN?

Segítség: fogyóeszköz maradványa, mely szemétben is végezhetné, de nálunk aztán nem:)

Remélem, érthető... de az biztos, hogy a fantáziátokat beindította, igaz?:) Na rajta!

Amikor...

... még mindenki alszik, mert téliszünetben nem illik koránkelni, főleg nem esti családi kártyaparti után, és különben is, megspórolunk egy reggelit...
... anya akkor is felkel és megpróbál csendben tenni-venni. Negyvenkilenc négyzetméteren ez teljesen mindegy, a teáskanál csörrenését is hallani minden zugban, de igaziból nekik is mindegy, úgy alaszanak, mint a bunda... legalábbis úgy tesznek.
És ilyenkor anya nemcsak a házimunka apró örömeinek hódol, hanem egyéb hasznos tetteket hajt végre: szappant főz! Jó is így, mert nincs senki láb alatt, és a reggeli szellőztetéssel egy szusszra kimegy a lúg gőze is. Lehet gondolkodni, számolni, tervezni, álmodozni... és kivitelezni.
Ma reggeli ügyködésem eredménye egy nagyon szép, ígéretes szappan lett:

Erős teát főztem körömvirágból és kamillából, ez lett az alapja. Körömvirág-macerátum is került bele a finom olajok mellé, és egy kis termelői méhviasz. Geránium illó adja finom illatát, és apró kamillavirágok csücsülnek a tetején. Nagyon várom már, hogy felvághassam! Gyönyörű színe lett a teától...

A szélhámos zsaroló és a hercegnő levelezése – avagy komédia egy tizednyi felvonásban

Ne valami angolszász irodalmi remekműre számítson az, aki betekint ebbe a felettébb érdekes levelezésbe. De tanulságul mindenkinek szolgálhat, kicsinynek és nagynak, tapasztalatlannak és tisztes ősznek egyaránt. Mert veszélyes kór az, ami rágja ma az ember szívét... ennek gyökere a butaság, gőgben szökken szárba, virága a mérgező indulatokkal teli gyűlölködés...

A szélhámos:

"Kedves ...!

Igazából reggel, mikor a leveled olvastam, köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Szívesen jótékonykodok, mindig szoktunk, bár mi is rászorulnánk öt gyerekkel, de tudod te is, hogy mindig az ad szívesebben, aki maga is átérzi, milyen nélkülözni...
Ha ez volt a terved a mamusszal, nem került volna semmibe megkérdezni engem, mit szólok az ötlethez. És lehet, hogy igent mondok.
Bár lehet az is, hogy elkerülte a figyelmed, hogy a mamusz árát és a te postaköltséged már rég visszautaltam, és azt hitted, a saját mamuszoddal jótékonykodsz.
Ám így valóban mellbevágó volt az élmény... hetekig rendezkedtél, milyen legyen, mekkora, hogyan jusson el, én próbáltam alkalmazkodni, segíteni minden kívánalmadon, szervezkedtem én is, bár pl. a leírásban ott van a meskán, hogy személyes átvétel Nagykőrösön lehetséges... Mindennek ellenére türelemmel és mosolyogva próbáltam kezelni furcsa stílusod, bár néha bevallom, elgondolkodtam, mit gondolhatsz rólam és úgy általában a kézművesekről...
Rosszul esik, hogy ennyi ráfordított idő és energia után azt kapom, hogy a munkám gyakorlatilag egy gyűjtőbe kerül, az én akaratomon kívül. Úgy lett volna becsületes részedről, ha megkérdezel, nem egy mondatban közlöd, hogy már tárgytalan a dolog, nem fogom visszakapni azt, ami az enyém. A meska szabályzata sem így szól, és semmilyen adásvétel esetében nincs szó arról, hogy a vevő rendelkezik a visszafizetett termékkel.
Így arra kérlek, utald vissza a mamusz árát. Ha már a mamuszt nem kaphatom vissza... "

A hercegnő:

"Kedves Erika,

Nem ijesztettel meg a "jogi zsarolassal" ugyanis semmi alapja!

...

Nem ijedtem meg. Nem csialtam semmi torvenyelleneset. Nem loptam, nem hazudtam. EGesz egyszeruen vasaroltam egy alkalmatlan termeket, amiert visszakaptam a penzt, es en visszakuldtem az arut.

Az elado trehanysaga, hogy keptelen visszavenni a termeket, nem az en hibam.

Most jut eszembe hogy meg nem adtam le az ertekelesed a Meskan. Ha tovabb zaklatnal, nagyon szivesen figyelmeztetem a tobbi esetleges vasarlot hogy nehogy beleessenek ugyanabba a hibaba mint en. Ugyanugy a Meska szerkesztetoit is figyelmeztetem az egyik eladojuk szelhamos-zsarolo hozzaallasarol.

Valaszthatsz!

Udv es "kellemes unnepeket" Neked is!"

 

A szélhámos:

"Olvasd végig a levelezésünket, kedves, te magad kértél személyes átvételt annak ellenére, hogy írtam, Nagykőrösön lakom. A Nyugatiban azért nem akartad átvenni a csomagot, mert neked nem volt jó az időpont, öcsémet meg mégsem ugráltathatom hétköznap (ahogy te kérted)... stb, stb, a levelezésből sokmindenre fény derül. De ezek a tények teljesen lényegtelenek abból a szempontból, hogy se a mamuszomat, se a pénzemet nem kaptam meg.
Zsarolásról szó nem volt, legalábbis az én levelemben, ellenben te fenyegetőzöl sőt választás elé állítasz. Inkább nekem kéne figyelmeztetnem a többi kézművest...
Írtam a meskásoknak, egyikük már válaszolt is. Ha neked úgy jó, írj rólam negatív értékelést, nem hinném, hogy visszariasztana bárkit, szemben a sok pozitív értékeléssel, ellenben te nem fogsz jól kijönni belőle sehogy. A meska nem az a felület, ahol ezt a stílust folytathatod. A törvény az törvény, ha nem ismered, akkor is, vagy ha azt gondolod, rád nem vonatkozik, akkor is.
Kérlek, nézz utána a jogszabályoknak.
Én sem követtem el semmit, nem vagyok "haszonleső", ahogy írod, hisz a mamuszon semmi hasznom nem is volt, gyerekáron kaptál egy felnőtt méretet, aminek az árát is visszakaptad végül, igaz? Nem vagyok zsaroló sem, hisz nem állítottalak választás elé, ahogy te tetted velem, megfenyegetve a hitelrontásommal. Lépj egyet hátra, és próbáld meg tárgyilagosan, kívülről nézni ezt az egészet: fordított helyzetben pl. te jogosnak éreznéd, hogy se mamusz, se pénz?:) Ha te kifizeted nekem a mamuszt, én elküldöm, de visszakerül, mert te nem tudod átvenni, 2 hét múlva rendelkezhetek úgy, hogy másnak adom és a pénzt is megtartom? te is beláthatod, hogy ez nem így van..."

 

Álljon hát ez itt okulásul minden kézművesnek és művésznek, és mindenkinek, ki a két kezével keresi kenyerét... Mert  ne higgye senki, hogy felcseréltem a szereplőket... neeem, a világ cseréli fel, kérem... Ki eddig nyílt és egyenes volt, azt mondják ma bűnösnek, és ki téves úton jár, az az igaz ember.

Egy mamusz története

Volt egyszer, holnemvolt, egy hölgyemény, aki gondolt egyet, és rendelt egy mamuszt. Olyat, mint a képen, de gyerekláb helyett az ő 42-es lábikójára. És a szalag is legyen más színű, mert tetszett ugyan a kék, de mégiscsak. Ki tudja, milyen volna amúgy...? Ki kell próbálni... Ja, és ugyan 110 km-re lakik, de személyesen kéne átvenni.
És akkor a varrónő nekiállt, és készített egy 42-es szabásmintát. Nem kis munka volt, mire minden a helyére került, méghozzá úgy, hogy arányos és szép legyen a leendő lábbeli. Természetesen ugyanazon az áron.
Közben sürgető levelet kapott, fázik a rendelő lába, ajjaj... bele kell húzni!
És mikor elkészült a mamusz, képeket küldött szalagokról, vajh melyik illik hozzá? Kedves rendelőnk kiválasztotta és érdeklődött, hol veheti át? Varrónő öccse épp tudta volna kézbesíteni, de az időpont nem volt megfelelő. A hölgyemény kérte, másik napon találkozhasson vele, ám a varrónő (talán rugalmatlanul) javasolta, ezt inkább az öccsel beszélje meg... aki reggeltől estélig dolgozik.
Mamusz maradt. Majd egy utazás alkalmával már közel járt a megrendelőhöz, aki viszont egy szem gyermekével nem találta jó ötletnek a BKV igénybevételét, ám feltételezte, a varrónőnek könnyebb öt gyerekkel utazgatni... neki a belváros a jó. A mamusz újfent maradt, jöhet a posta.
Postázás után pár nappal ingerült telefon, még ingerültebb levél... "Megkaptam a mamuszt.
Nagyon torz a szabasa, es egyaltalan nem kenyelmes. Minosegileg elfogadhatatlan.
Kerlek szepen utald vissza a penzt, az egyszeri postakoltseggel, es en visszakuldom neked a mamuszt, ami szamomra sajnos hasznalhatatlan. Kar mert azt terveztem hogy a tobbi noi csaladtagnak ilyet rendelek karacsonyra..
Nagyon csalodott vagyok :("
Mindeközben egy másik megrendelő hajszálra ugyanilyet kapott, azt írja, nagyon szereti és a kollégiumi szobatársa is ilyet akar:)
...
Mamusz visszajött egyszer, ám varrónő nem tudta átvenni, így visszakerült a megrendelőhöz.  Mire varrónő újra utalta volna a postaköltséget, hogy visszakapja munkáját, ezt a választ kapta:

"Kerlek ne utalj - ha eddig nem tetted vola meg (lehet hogy en lattam rosszul hogy mar utaltal)

Odaadtam a magyar Voroskeresztnek. Remelem hogy ha nem is kenyelmes, valakinek a labat melegiti a telen."

Erre csak ezt tudta írni, leforrázva: "Rendben, minden jót nektek!"

Most komolyan, az ilyen emberek mit gondolnak magukról?  Ők valójában valami hercegnők, akik körül forog a világ, mi meg a kiszolgálószemélyzet? Nem térek magamhoz... Annyi problémázás meg huzavona után tulajdonképpen varrtam egy mamuszt jótékonyságból? Szívből remélem, hogy akihez kerül, értékelni fogja... ha mást nem, legalább a melegét...

Cs..ssssss...

D(T)éligyümölcs télire

Nagyon rosszul indult a napom, semmi nem úgy sikerült, ahogy terveztük, összevesztem egy ismeretlen nőszeméllyel (ééén.... egy hülye parkolás miatt, máskor legyintek és otthagyom, de tegnap... úúúgy szégyellem is magam), hiába várakoztam valakire -5 fokban, gyerekestül, szétfagytak a lábujjaim, kicsúsztam az időből és nem tudtunk elintézni semmit, még bőgtem is...
De tudom: "Jobb egy dolognak a vége, mint a kezdete"(Prédikátor 7:8) Hát igyekeztem szebbé tenni a napom...

A minap olcsón jutottam hozzá nem túl szép narancshoz, gondoltam, itt az ideje kipróbálni a narancsdzsemet.
Először gondosan átmostam, átsikáltam a narancsokat meleg, mosogatószeres vízzel.
Majd almaecetes vízben áztattam bő félórát.
Tudom, ez sem az igazi.... akinek fenntartásai vannak (nekem is van sok sokmindennel), lassan már nem is ehet semmit.... de most nem akartam kihagyni a narancshéjat a dzsemből, szeretem a kissé fanyar, kesernyés ízét.

A recept szerint jártam el, bár csak pár narancs héját szeleteltem fel, nem voltak túl szépek. Ja, és a citromot kihagytam, de nem is hiányzott belőle.
Teatojásban raktam hozzá szegfűszeget, löttyintettem bele rumaromát, és hagytam, hogy másfél órán át beillatozza a lakást... nagyon ígéretes volt, féltem is a csalódástól....:)
A végén még kapott egy kis fahéjat és gyömbért, aztán gyorsan üvegekbe zártam, egy kis adag pedig tálkában várta a vacsorát. Illetve mi vártuk a vacsorát... közben gyönyörűen megdermedt a dzsem, gyönyörű lett!

Nem kellett csalódnunk, pont olyan kellemesen fanyar és kellően édes lett, amit nem tudsz abbahagyni.... és a házi teljeskiőrlésű kenyerünkkel olyan, mint egy sütemény...

Társasjátékok...

...eladók!

A lakásunkat egyre kisebbnek érezzük, ahogy nőnek a gyerekek, a selejtezés, válogatás lassan folyamatos elfoglaltsággá válik. Kinőtt rucik, játékok, mesekönyvek, és mindenféle holmik kerülnek a padlásra, rokonokhoz, barátokhoz, és a teszveszre.
Most pár társas keres gazdát, itt jobban megnézheted, hátha találsz kedvedre valót, van bibliai és ovisoknak való is!
Hamarosan töltök fel mesekönyveket, ismeretterjesztő könyveket is, mert van, amiből az évek során kettő is lett... és van, amit nem szerettek meg a gyerekek, sőt, amit szerintem nem is láttak...