Még augusztusban varrtam ezt a vidám iskolatáskát egy kedvenc kamaszomnak, Bítiának. Cipzármániás, igazán lökött nőszemély. Míg varrtam, ő mellettem tanult, a történelem pótvizsgára készült (ennyire lökött... rém okos, de lusta), közben kikérdeztem. Kívánságára kerültek rá a cipzárak, valójában a cipzárakhoz készült az egész táska, és az ő ötlete volt az is, hogy egy kismajom lógjon az elején. Felesleges plüssjátékok újrahasznosítva:)
A táska elkészült... és nem vihette haza. A szívem szakadt meg nekem is, de csak akkor kaphatta meg, ha sikerül a vizsga. Azért nem vagyok annyira szőrösszívű, felpróbálhatta:
A vizsga sikerült! Hurrá! A bizonyítványért már ezzel a tatyóval mehetett, na de muszáj volt tovább-dekorálnia... kerültek rá biztosítótűk (a mi időnkben is hogy szerették a vagányak, nem?:)), üdítősdoboz-nyitók (ennyit még sose láttam egy kupacban), és a kedvencem: egy mini csavarkulcs.
Az őszi fényképezés óta biztosan még cifrább lett a táska, de szívből remélem, hogy mindez a sok kacat hozzájárul a sok-sok jó osztályzathoz:)
2011. december 19., hétfő
2011. december 16., péntek
2011. december 4., vasárnap
2011. december 3., szombat
Róza
Ifjan álmodozva sétált el illatos kertek mellett, romantikus regényeket bújt és hitt a Nagy Ő létezésében. Türelmesen várta, mikor bukkan fel, mikor dobban meg a szíve... és várt... és várt...
Ma már mindent tud a rózsák metszéséről, sokat időzik tarka kertjében. Kedves olvasmányai praktikus háztartási tanácsokról és vendégváró süteményekről írnak, néha azért elolvas egy izgalmas történelmi krimit. És megdobban a szíve, mikor pajkos gyerekek bújócskáznak a virágok között...
Róza Szentendrén még mindig vár az igazira...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)