De néha varrok is, bár nehezen állok neki. Ilyenkor gyorsan ki kell használnom az aktuális buzgalmamat, nehogy elszálljon a kedvem a rumlitól vagy a sutaságomtól. Pénteken a postán feladtam egy újabb Boróka macit meg a múltkori pipis táskámat, aztán kedvet kaptam macit varrni. Amolyan szürke, de egyáltalán nem hétköznapi maci lett, kedvesen mosolyog és elégedett a foltos bundájával. Tanulhatnék tőle... mármint elégedetten mosolyogni.
Hétvégén pedig Hanna kapott két blúzt, tekintve egyre gömbölyödő formáit... Fura, hogy lassan nagylány lesz! Alig maradt az iskolakezdésre felsője, minden pólót kinőtt... De ezekben nagyon édi szerintem, és ami a fő, neki is tetszik! Egyik finom pamutból van, másik puha flanellből. És jó hosszúak, igazi tunikák, elirigyeltem és fogok magamnak is varrni. Az ujját és nyakát most nem gumival húztam be, hanem beráncoltam és egy pánttal beszegtem.
Persze az arcát nem engedi megmutatni, védi a jogait...Sári volt fejlesztőpedagógusnál, akivel majdnem összevesztem... na nem szakmai kérdésen, hanem Sári elköhintette magát, mire a hölgy(más kifejezés nem is illik rá) egy métert hátrahúzódott:
– Anyuka, beteg a kislány?
– Nem, tudtommal nem.
– De köhööööög...!
Ezután a szobájában is köhögött egyet, mire elkezdett kiselőadást tartani arról, hogy ha ő megbetegszik, megáll az élet a nevelési tanácsadóban. Amit elhiszek, de Sári nem beteg. Most hoztam az oviból, reggel még semmi baja nem volt.
– Hát ez így nem lesz jó...
Belekötött a Samuba is, aki persze délutáni alvása helyett volt kénytelen velem jönni, nyűgösen próbálta feltalálni magát, én felajánlottam, hogy kimegyek vele, de nem, ne menjek, kellek még adatokat szolgáltatni. Közben már harmadjára húzódott hátra a valószínűleg tbc-s, madár- és sertésinfluenzás, kolerás és leprás gyerekemtől, és amikor negyedjére kérdezte meg, hány testvére van Sárának, akkor elszakadt a cérna.
– Már háromszor mondtam, hogy három testvére van, de nehéz lehet úgy figyelni, ha folyton azt számolgatja, hányat köhög a Sári. Mondtam, hogy nem beteg, de ha ennyire aggódik(már a teleírt naptárját is mutatta, hányan jönnek hozzá), hazamegyünk és kérünk új időpontot. Gyere, Sári, menjünk!
Hát ez teljesen kiakasztotta, gyorsan kikérdezettt, aztán kiküldött, mindezt olyan mézesmázasan, hogy majd' elhánytam magam...
Mindegy, a vége az lett, hogy Sárinak fejlesztésre kell járnia, a megkésett beszédfejlődése miatt nehezen érti a feladatokat, nehezen jegyez meg sorrendeket, stb... Logopédiára is járni fogunk, és pofátlanul elmeséltem neki Samut is, ő pedig szíves-örömest fel is hívott nekem egy logopédust, akihez beajánlott minket...! Ja, azt elfelejtettem, hogy a szobából ÖLBEN hozta ki a minden bizonnyal világjárványt kirobbantó haldokló kislányomat és teljesen elolvadva mutatta be a fejlesztőped-nak, aki foglalkozni fog vele(aki mellesleg úgy néz ki és úgy mosolyog, mint Audrey Toutou, tündéri!). Nem normális, mondhatnám, paranormális nő... Gyanítom, vásárolni sem jár, annyira retteg a baciktól és vírusoktól... De akkor miért nem szed valamit? vagy miért dolgozik ennyi gyerek között?! Búcsúzóul ezt mondta még:
– Anyuka, ebből biztosan lesz valami, este itasson vele meleg teát és adjon neki egy Algopyrint, attól jobban lesz!
Algopyrint?! Ez tutira nem ismeri a gyerekeket...
Mindenesetre a fél életemet a várószobákban fogom tölteni, így "áttérek" a hímzésre vagy horgolásra vagy kötésre... Egy csomó megrendelést már le is mondtam, nem lesz időm varrni...:((
Hát így jártam... és mintha nem lenne ez elég, Hannát szexuálisan zaklatja egy ötödikes gyerek, elegem van!!! Hova tart ez a világ?!
Na mostmár egy kis képet adtam arról, mi bajom is van mostanában...
De azt el kell mondjam, hogy még előző vasárnap találkoztam Csipianyuval és édeskedves családjával, a Barátság-takaró első csatlakoztatása megtörtént, és nagyon büszkén jelentem, hogy azóta Ili továbbküldte Szunyónak is! Haladunk... bár jó lenne tudni, azóta mi a helyzet. Lányok, írjatok!
