A tegnapi bejegyzésemről eszembejutott egy vicces kis történet:Férjem egy ismerősünkkel baktatva meglátott egy plakátot, ami patchwork-kiállítást hirdetett. Ismerősünk nem tudta, mi az a "patchwork", férjem pedig lefordítva a szót magyarra, mesélni kezdte volna, mit is takar ez a kifejezés... erre a férfi szeme felcsillant:
– Akkor a feleséged megfoltozná a nadrágom???
Hát igen, végülis ez is foltmunka... néha ezt is kell. És nagyon szépen meg lehet varrni, még dísze is lehet egy ruhának. Hannának is volt olyan lik a nadrágján, amit lepkévé változtattam és a zsebéből repült ki...Azért néha fáj, hogy a férjem örömmel újságolja mindenkinek, milyen ügyes kis varrós felesége van... és özönlenek hozzám a nadrágfelhajtások és cippzárcserék... Utálom! De be kell vallanom, nem válogathatok, pénzből élünk mi is... azt is utálom, de hát ez van.
8 megjegyzés:
ilyen jo lepkes-foltos nadragban en is buszken jarnek. Tuti, hogy ilyen senki masnak nincs.
Mennyit adnak pedig ki fiatalok a koptatott, szaggatott nadrágokért, mások pedig a pw-ös ruhákra!
"Cifra nyomor",ahogy a sógórnőm is mondta.
(Én karácsonyra meleg-étkezési csekkeket kaptam. Étterembe jártunk minden hónapban egyszer,amíg el nem fogyott. Gondolhatták, milyen jól megy nekünk,pedig...:):))
ügyes!!!
jajjaj! a képek NEM az én munkáim, a neten találtam...
A férjem is néha kapott melegételest, amit persze nem is fogadnak el sehol... mi is havonta a mekibe vittük a gyerekeket, mások megbotránkozására:)"ezek szegények?!"– gondolhatták...:))
Én is utálom ,hogy pénzből élünk!!
És a cippzárcserét is.:)
Ha van kedved egy kis játékhoz, akkor gyere. :)
Hát igen, a felhajtás-cipzárcsere "rabszolgamunka"....de ha ezért fizetnek....:((( utálom én is mindkettőt!
Én meg akkor gratulálok neked, mert nem volt olyan nadrágfelhajtásom az elmúlt 2 0 évben, amikor a két szár egyforma hosszú lett volna a beavatkozásom után. :o(
Megjegyzés küldése