Végre mindenki iskolában. Csendben mondom, de hurrá! Kicsit sok volt nekem ez a nyári szünet... sose gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom. De tényleg. Végre csak egy gyerek csacsog mellettem, nincs kivel összevesznie sem, és remekül elszórakoztatja magát.
Most éppen az ölemben ugyan, de ez is változni fog... talán pont ezt érzi, ezért lóg rajtam...Ma ott töltött egy órát az oviban. Reggel ugyan nem akart hallani se róla, de szívesen maradt és sírva jöttünk el... maradt volna még. Ez nekem megnyugtató, szívesebben hagyom olyan helyen, ahol jól érzi magát. Az óvónő tündéri, fiatal, humoros, de anyás is. A párja idős, de mosolygós, csendesebb ugyan, de az ismerősök jókat mesélnek róla. Holnap is megyünk kicsit(megint sírás-rívás lesz, hogy el kell jönni), aztán hétfőtől fejestugrunk. El sem tudom képzelni, milyen lesz nélküle... már megint magamért aggódok... közben az előbb panaszkodtam rájuk. Mi anyák, nem vagyunk normálisak. Se velük nem jó, se nélkülük...
Ezt meg kell mutatnom, bár Hanna talán mérges lesz miatta:
De annyira édes itt! Esti "nemakarokaludni"...
4 megjegyzés:
Ne legyen mérges, mert édes. :) És igazad van, se velük, se nélkülük... és ez mér mindig így lesz. :)
A szívemből szóltál, Marcim ma ment 4 hónapos szünet után először, és mi csak lézengünk Petrussal itthon, na de hamar megszokjuk és Marcim is nagyon szereti az ovit...:)
Ági
Dettó ezt élem át. :)) Andor elkezdte a sulit, és egy hét múlva kezdem Peteszt beszoktatni az oviba. Itthon maradunk ketten Micivel... Nagyon furcsa, és kicsit rossz is elengedni őket.
Ugye mondtam én:)) Nekünk most kezdődik a szünidő:))))
Megjegyzés küldése