2012. április 26., csütörtök

T. E. barátnőmnek... és mindenki másnak szeretettel!

Sharbat Gula, info itt

Forradalmárok, innen

Ki fog igazságot szolgáltatni? Mi nem tudunk...


 Ám Jézus nem engedi már sokáig az igazságtalanságot:
"Nem pusztán szemének látása szerint ítél, nem is csupán fülének hallása szerint fedd. Igazságossággal fogja ítélni az alacsony sorúakat, és egyenességgel nyújt feddést a föld szelídei érdekében" (Ézsaiás 11:3,4)

2012. április 25., szerda

Mákvirág

Szeretem a pöttyös anyagokat, annyira bájosak.




Forrás: etsy.com

Lánykoromban varrtam magamnak egy fekete tűpöttyös ruhát, hosszú széles fekete szalaggal lehetett megkötni hátul, alá csipkés alsószoknya dukált. Ha akartam, elegáns ruha volt színházba, ha akartam, bringára pattanhattam vele... a szalag meg repkedett mögöttem:)
Sokáig hordtam, még Jakabbal a pocakomban is, aztán szegény anyag nem bírta tovább, elkezdett fesleni, rongyolódni... Én meg hízni...

Ez a kedves ruhám jut eszembe erről a pettyes nyakláncról.

Katt ide!

2012. április 23., hétfő

Mi veszélyes?

Elmélkedem... 
A nátrium-hidroxid biztosan az. Erről nem is érdemes fecsegnem, bárki utánanézhet.
Ám a szappankészítéshez kell. Ez tény. És az óvintézkedéseket betartva és tisztelettel kezelve lehet vele biztonságosan dolgozni.

A szappan nem az, bár erről azért vitáznék egy ilyen helyzetben...

Aztán itt van ez a szabály:

"9.2. A Meska oldalain a következő termékek árulása különösen tiltott:
...
veszélyes vegyi anyag, bármilyen tűz-vagy robbanásveszélyes anyag
..."


Ez érthető, elfogadom.
De kérdem én:
A ragasztó nem az? és főleg nem robbanásveszélyes?
Azt mégis lehet kapni... Félre ne értsen valaki, örülök neki, mert szükség van rá. De akkor mi ez a diszkrimináció már megint?! A natrium-hidroxidra is szükség van...

És egy érdekesség a múltból:



A lúgot valamiért betiltották a harmincas években, mérgező volta miatt. Helyette a hatóságok a mosószóda és mész keverékét ajánlják... ami ugyanolyan erős lúgot képez, hiszen elszappanosítja a zsírt. Vicces...

Hjaj... fel kéne már nőni az embereknek... megbízható felnőttekké válni. Mert lassan a gyerekbiztos kupakokat is ki kell cserélni emberbiztosra...

2012. április 21., szombat

Szappankonyha

Citromos, kubebaolajos, sheavajas... olyan illata van, mint egy süteménynek...

Az első szappanok nem szegték kedvem, azóta is folyamatosan fő és fogyatkozik nálunk a finom házi szappan. A bőrünk hálás érte, érezhetően jobb állapotban van a kezem a gyakori kézmosások dacára, a finom tej és a plusz olajok gondosan ápolnak.
Hajat is ezekkel a szappanokkal mosunk, (vagy szódabikarbónával, vagy bóraxszal), majd ecettel öblítjük le, és mondhatom, a hajam szebb mint valaha! Nem száll, nem fénytelen, hanem élettel telt meg és egészségesen csillog, van volumene, ahogy a szakemberek mondanák:)

Mentás-csokis, igazi nyalánkság:)

Ám a szappanfőzés szenvedélye engem is elkapott. Néha igencsak meglódul a fantáziám és a kezem, és akkor teméntelen mennyiségben sorakoznak a szappanok a lépcsőn, várva, hogy valaki használatba vegye őket. Az eredeti tervekben nem szerepelt, de mégis úgy alakult, hogy adtam el belőlük, ismerősöknek, barátoknak, baráti áron, így az alapanyagok ára visszajött legalább.
És az is jelenthet valamit, hogy lettek visszatérő vásárlók, sőt megrendelőm is:) Azt jelenti, hogy ezek a tejes, tápláló szappanok tényleg jót tesznek a bőrünkkel, segítenek legyőzni ekcémát és kellemetlen viszketést. Nálunk is és másoknál is:) És ez jó...

Almapépes, fahéjas, mézes... lehet, hogy inkább sütikkel kéne álmodnom?!

Nem csodaszerek, ám nagy lépést jelentenek a bőrünk és környezetünk megóvása felé, mert nem mindegy, ápoljuk vagy mérgezzük magunkat. Mi inkább maradunk a jónál:)

2012. április 20., péntek

Mint egy nyári rét...

... olyan ez a babatakaró. Tarka, vidám és bájos.





Ritkán varrok takarót, valahogy nehezen indulok neki, aztán belendülök és újra lelassulok... Ez is régóta lapult a félkész dolgaim között, a szegélyét kellett már csak felvarrnom. A varrógépmentes élet és egy jó film segítségével most végre befejeztem.
A Meskán várja azt a kislányt, aki örökbefogadná, cserébe évekig dédelgetné...

2012. április 19., csütörtök

Vidám kékek

Mostanában vonatozhatok. Szeretem, mert nem nekem kell vezetni... Nem mintha tudnám, hogyan kell, de aki sokat vezet autót, az érti, mire gondolok:) A vonaton csak ülök és lógatom a lábam, nézem a zöldellő tavaszi tájat, nasizok , olvasgatok, vagy éppen horgolgatok. És ha horgolgatok, annak eredménye is van, ilyen vidám kis hajbavalók:


Mi nagyon szeretjük ezeket az egyszerű kis gumis pántokat, mert családunk minden nőszemélye hordhatja:) Mert jópofa és jól mutat bárkin, bármilyen hajban, legyen szőke vagy fekete, göndör vagy sima. Mert a kicsik egyedül is felvehetik, megigazíthatják, levehetik.

Ha te is szeretnél ilyet vagy hasonlót, írj vagy üzenj!:)

2012. április 13., péntek

Az utolsó

Ez lett az utolsó táskám. Kitti kívánsága volt egy fekete-fehér virágos, nőcis, csini táska, és már az utolsó öltések következtek, amikor a varrógép feladta... A táska kész, belső zsebek, cipzár a helyén, de a szájának a levarrását kézzel fejeztem be:)
(szemfülesek felfedezhetik a képen tekergő cérnát és tűt...)


A táska nagy örömet okozott, a kívánság célbaért:) A cserébekapott fini szalonna pedig a fagyasztóban várja a fokhagymás fürdőt... nyami!

2012. április 10., kedd

Megöregedett...

... a varrógépem... Nagynénémtől örököltem és nagyon szeretem (a nagynénémet is :-)), sokmindent alkottunk együtt, megbízható, erős gépezet a kora ellenére.
Ám egyik nap furcsán kezdett viselkedni, alul jókora hurkokat produkált, majd szaggatta a felső szálat. Mi másra gondolna egy varrógéphasználó, mint a rossz szálbeállításra. Próbálgattam feszíteni, lazítani, alul, felül, de semmi változás... Néha mintha... de nem, megint folytatta.
Aztán szétszedtem szegény öreg masinát, mélyen belenéztem... és hosszas vizsgálódás után felfedeztem a bajt: az anyagtovábbító kihagy, nem viszi tovább
olyan gyorsan a textilt, mint kellene, ezért tekeredik a cérna és gabalyodik össze alul nagy csomókban. Mert a tű leölt, viszi a cérnát, de az anyag nem halad, áll és gyűjti a gubancot, majd nem bírja tovább és elszakítja.
Két gumiból készült fogaskeréknek kell találkoznia, ezek közül kopott el az egyik... a képen jól látszik, hol van ez (és a kipotyogott gumimorzsalék is az asztalon):



Ám nem tudom, reménykedhetek-e abban, hogy akad még varrógépszerelő, vagy akad ilyen alkatrész... Szorítsatok!!!

2012. április 9., hétfő

Hanna friss, tavaszi gyűrűje

Hanna nem kedveli a levendulát. Mostanában. De a lilát szereti, ő kérte a halványlila organzát...


Most a borsmenta a kedvenc. Ezért ez a gyűrű vatelinnal bélelt és bármikor illatosítható pár csepp mentával. Vagy bármivel, ha megint változna a kedvenc illat...


 Ha kedved támadt az illatos ékszerekhez,
levendulás és nem levendulás gyűrűket találhatsz a boltomban !

2012. április 6., péntek

Pitypang a tányéron


Nagyon szeretem a kertben elszórva virító sárga pitypangot. Amikor kezdi benőni a füvet, tudom, hogy végre menthetetlenül itt a tavasz, és vele a jókedv ideje. Azon veszem észre magam, hogy postaláda-ellenőrzés ürügyén ki-kiszökök az udvarra, figyelgetem a rügyeket és bimbócskákat mindenfelé, kapirgálok kicsit itt-ott... Nem baj az se, ha nincs elmosogatva, vonz a levegő, élvezem a teregetést, gyönyörködök a zümmögő kis teremtményekben...

Na de jól elkanyarodtam a kis sárga kedvenceimtől. Kevesen tudják, mi mindenre jó ez az igényten virág, sokan fanyalogva ki is irtják a féltett gyepről.
Hát én ma kicsit megkopasztottam a szanaszéjjel növő csokrocskákat, szedtem egy jó maréknyi friss levelet. Igyekeztem az üdébbeket, kisebbeket gyűjteni, mert azok nem olyan kesernyések.
Jól megmostam a leveleket, lecsöpögtettem és felaprítottam. Kevés olivaolajon hagymát pirítottam, majd rádobtam a pitypangot is és pároltam egy ideig. Sóval, borssal, bazsalikommal és persze fokhagymával fűszereztem, tejszínnel felöntöttem, és már mehettek is a szószba megmártózni a fincsi fusilli-tészták. Tejföllel is készülhet, icipici cukorral édesítve, hogy ellensúlyozza a levél keserű ízét. 


Pont remek ebéd a betegségből lábadozó gyerekeknek. Akik gyorsan be is falták...:)


Jó étvágyat nektek is!

2012. április 2., hétfő

Sokszor...


... a legegyszerűbb dolgok okozzák a legnagyobb örömöt:)
 Ma találtam egy remek tutorialt, mégpedig egy apró de nagyon fontos kellék elkészítéséhez: ez a szövetcsőkifordító! Na jó, biztosan nem így hívják nálunk...
Nem tudom, más hogy van vele, de a varrott szalagok, táskafülek és hasonlók kifordítása nem éppen a kedvenc elfoglaltságom, szeretem rábízni az éppen körülöttem lebzselő  gyerekre vagy férjre... Hallottam már valahol, hogy létezik erre egy segédeszköz, de sose tudtam, hogyan működik, pénzt adni meg sajnáltam rá... minek, ha van bambuszpálcám?! és ha nem is jó? na meg a postaköltség...
De ma reggel rátaláltam erre, és egycsapásra reményt adott!:) Hátha másnak is ekkora örömet okoz:)

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...