Egy másik kívánság, több soron is az

 Úgy kezdődött, hogy Sári (ki más?) előáll egy ötlettel, látva a sárga-piros variációmat: lehetne rajta egy olyan cica, mint a kedvenc plakátján. Ezen:

Így lett ez a neszesszer, amire persze ő vágta ki a macsekot:

Ezt látva egy kedves barátom írt, hogy ő egy ilyen táskát szeretne, annyira tetszik a merész sárga a pirossal, és olyan játékos rajta a cica... Hát Sári megint rajzolt és vágott, és megszületett az áhított táska:

Kívánság

Szeretek kívánságokat teljesíteni, ha módom is van rá. Jézus is megtanított bennünket, hogy adni jobb, mint kapni :)
És ha táskarendelésről van szó, mindig szeretem az új ötleteket és kihívásokat, és jó együtt gondolkodni a megrendelővel.
Így készült ez a pitypangos táska is.

Annyiból indultunk ki, hogy erős legyen, de elegánsabb helyen se kelljen szégyenkezni vele.
Nőcis legyen, de hátizsákként is viselhető.
Nem túl nagy, de a laptop beleférjen.
A türkiz a kedvenc szín, de mintáról még nem volt elképzelés.
Aztán agyaltunk... a megrendelő is meg én is. Időnk volt, mert a varrógépemhez egy alkatrészt meg kellett várnom valahonnan Ázsiából, és addig úgyse tudtam nekiállni. Közben ötleteltünk még és egyre inkább közelített a kettőnk elképzelése. Mire ideért az alkatrész és a táskához való anyag is, már összeállt a terv egésze, és végre nekiállhattam :)

Textilbőrre először hímeztem, de nem csalódtam, remekül lehet dolgozni vele. Egy pitypangos kép lett a kiszemelt, szeretem én is ezt a kedves és egyszerű virágot...

A bélését vastag vatelinre steppeltem, hogy puhán védje a laptopot.
Zippzárral zárható, belül két zsebe és egy kulcstartó karabinere van.
Valódi bőr pántja állítható, sőt kettő pánttal hátizsákként hordható.

Azt hiszem, minden kívánságnak sikerült megfelelni. De annyira újszerű... Kiseris ez még? Vagy csak a fekete műbőr fura? Nagyon szép lett, tetszik, de nem az én világom... Furcsa volt a logómat felvarrni rá, azt se tudtam, hova tegyem.
Ám a lényeg, hogy célbaérjen és az új tulajdonosának tetsszen :)

Éveleji anyagbeszerzés

Általában kordbársonyból varrok, nagyon szeretem a puhaságát, és hogy mégis annyira tartós, strapabíró — igazi táska-alapanyag. Sokféle színben beszerezhető, ám sajnos folyton változik a piac, nem mindig sikerül újra ugyanazt a színt megtalálnom. Például ezt a kellemes mustársárgát is elfogyasztottam, és nem találok belőle sehol.

Egy kedves ismerős múltkor megkérdezte, miért nem varrok világosabb színekből is? És tényleg, miért nem?
Elmentem hát az egyik kedvenc méterárusomhoz, ahol óriási a választék, mindig csupa izgalmas újdonságot találok náluk, és mindig nagyon kedvesek. Elmerültem a böngészésben, olyan ez a hely nekem, mint egy édesszájúnak a cukrászda... De legalább ez nem hízlal ☺️
Rengeteg maradék is van, kedvező áron csábítják az ember lányát, vigye haza mindet...

Nehéz volt a döntés, annyi szép új textiljük van megint. Drága férjem mindig biztat, hogy nyugodtan vegyek meg bármennyit, hiszen úgyis elhasználom, de józan eszemnél kell maradnom, úgysincs helyem hova tenni annyi anyagot... Csak azokat hoztam el, amiben látom a kész táskát, párnát.

Így a jótanács hatására és a közeledő tavaszra-nyárra beszereztem pár élénkebb színt, igazán világosat is. Ugyan nem kordbársony egyik sem, ám nagyon jó vastag, mégis puha kevertszálas lakástextilek, jó ezekkel is dolgozni és tartósnak bizonyulnak. Hamarosan mutatom, mik készülnek belőlük 😉