Édes álom...

A sál

Én sem tudtam ellenállni a Barka-fonalaknak, és persze bokros teendőim és megrendeléseim közepette is muszáj volt horgolnom belőlük... Loptam rá időt... Készültek hajpántok a fürtös lányaimnak, egy Kutyorg-test (amit egyelőre mikrofonként hasznosítanak értetlenül vigyorgó családtagjaim... éljen a Megasztár!:)), és egy olyan bohó nyakbavaló, amilyen Hanna lányom. Próbáltam én lefényképezni, de egy vihogó kamaszodóval nem lehet bírni. Vagy szégyellősködik, vagy idétlenkedik. És olyan kikötései vannak...! Bizonyos testrészei ne legyenek már a képen, pl. a szája, de ha lehet, az egész feje ne látszódjék... és még sorolhatnám.

Mivel a színek nem lettek az igaziak (bár én odavagyok ezekért a képekért...), kimentünk az udvarra, a napfényre.

Hopp, most lebuktam... épp erre járt és meglátta, miben mesterkedem... mostmár folytatom. Elvittem sétálni is a csapatot:

És végül sikerült olyat fényképeznem, amilyet szeretett volna:

Na most sikerült egy alkut is kicsikarnom: a közzétett képekért cserébe saját szobát szeretne a hercegnő... a 49 nm-es lakásunkban... azt hiszem, ennek még per lesz a vége. De megéri!:)

A csipkés blúz végre elkészült...

... de megizzasztott rendesen. Akárhogy törtem a fejem, nem emlékeztem rá, mi volt a szabás titka, hogyan oldottam meg a karöltőnél. Az eredmény először ez lett:

Szemfülesek láthatják, hogy a csipke sarka és az anyag találkozása nem lett túl szerencsés kimenetelű, valahogy furán dudorodik az a rész, ahelyett, hogy szépen kifeküdne.  A domborulataimat nem ér figyelembevenni, ez nem az én méretem amúgysem...:)

Aztán korrigáltam rajta, és jóval jobban mutat, de esküszöm, nem jövök rá, mi a baj... még szerencse, hogy Ancsa türelmes és elnéző, így is elfogadta és majd anyósával megnézeti, hátha tud segíteni, ha mégse jó így.  Minden apró hibája ellenére nagyon szép és bájos blúz lett, nem? Az anyaga mesés... finom, szépesésű lenes anyag, gyönyörű fénnyel... kár, hogy pocsék fotós vagyok:)

Azért be kell valljam, túl nagylélegzetű munka volt ez most nekem, jelen körülményeim közt, egy síró-rívó, elkényeztetett kisbabával...:) Ezért szeretnék köszönetet mondani (mint az Oscar-díj átadásán...) drága, végtelen türelmes családomnak, kik vállvetve együtt küzdöttek a házimunkában és a bébi dajkálásában, míg én csak ücsörögtem és horgolgattam...! Ha belegondolok, lehet, hogy inkább még pár ilyesfajta munkába kéne fognom... hihi!

Ha szeretnél hasonlót készíteni, az alapokat itt és itt találod!

Cinna

Cinna meghitt barátot keres, itt!

Hamarosan a születéséről is olvashattok részletes beszámolót, de ez még meglepi! Olyan jólesett végre újra macit varrni! Többször kéne időt szakítanom rá, de honnan...? Mostanában egyre kevesebb jut a varrásra, főleg az örömvarrásra, jön az iskola is... egyetlen porcikám se várja, tavaly emlékszem, hogy szerettem volna már, de most nem. Olyan jó itthon a gyerekekkel, és bevallom, Barnabás miatt is jobb, ha van valaki, aki szórakoztatja, míg én mondjuk pipilek... mi lesz velem?! és mi lesz Barnabással...?

Aki...

 ... kitalálja, minek a lenyomata ez:

... meglepit ugyan nem kap, de jót mosolyoghat... vagy sajnálhat kicsit...:) Annyit elárulok, hogy a bal karomon van, hátha ez nem kivehető a képen.

Még a szülés előtti napon koncerten voltunk a zeneiskolában, ahol az évi díjakat is kiosztották a gyerekeknek, mindenféléért (Jakab ehelyett kirándulni ment, ahol ugyebár eltört a karja, és az első gondolata az volt, inkább jött volna koncertezni... ráadásul így hetekig nem tudott citerázni, a vizsgáján se zenélhetett). Oklevél mellé mindenki kapott egy helyes mézeskalácsot is, hangjegyekkel díszítve, de persze mutatni nem tudom, a díjazottak megették... A lényeg, amiért ezt mesélem, hogy a mézeskalácsot egy helyi anyuka készítette, és a zeneiskola szeretné mostantól a gyerekeket helyi készítők műveivel jutalmazni – köztük az enyémekkel is! Ez olyan jó érzés... kértek tőlem pár apróságot, milyen ötletem lenne, én meg folyamatosan törtem a fejem, mi lenne jó fiúknak-lányoknak-kicsiknek-nagyoknak egyaránt, és még kímélje is az iskola pénztárcáját. Gondoltam papírzsepitartóra, ezt lehetne mindenféle vicces, gyerekes anyagból varrni:


Gondoltam kulcstartóra, pl. a tulipánosra, de lehetne macifej, házikó, stb:


Vagy mobiltok, minden gyerek mobillal mászkál (vagy majd fog):


Nesszeszer, na nem feltétlen bugyi... a fiam eléggé kiakadt rajta:


És akkor eszembejutott a kislányos könyvjelző, amiből házikós lett, és szerintem a legjobb ötlet, mert ezt használni mindenki tudja, lehet fiús-lányos anyagokból, és egy-két kottával még zeneiskolává is varázsolható (és ez tetszett Jakabnak is):


Így összepakoltam egy táskába szépen, került még melléjük egy ceruzatekercs is, és ez lett nemcsak a bemutató anyagom, hanem az idei ajándékunk is Gáborbácsinak. Illetve a gyerekeinek, most ők járnak jól...:)

:)

Részlet egy levélből:

"köszönöm szépen a kis táskát, nagyon aranyos és kedves tőled, meg a kis kártya is :))

a köztünk levő beszélgetés:

én: jaj de szép szütyő!
a: igen, Erika küldte, nekem is tetszik.
én: csak az a baj,h nincs hozzá zöld ruhám
a: ja, akkor azt akarod mondani,h vegyünk hozzá egy zöld ruhát ;P?
én: igen, ez jó ötlet!! :))
a: akkor majd én fogom használni, nekem van zöld ruhám

:))

vicces volt.
szóval köszönjük mégegyszer.
azért igyekszem én használni, s nem át engedni a-nak ;P"

Horgolok...

... már pár napja folyamatosan... Egy megrendelésen próbálok túljutni, de ezek mindig nehezen mennek, főleg, ha olyat kérnek, ami már volt egyszer. A fehér blúzt próbálom klónozni, és már álmomban is a csipkés blokkokat látom. De ma elkészültek végre!!! Mondjuk, még a felénél se tartok a blúznak...


Persze van segítségem is. Hanna szívesen babázik, míg én "dolgozok", a kis Barnabás meg szívesen lóg bárkin...

Igazán nem értem...

... az okát, és kicsit szégyellem is, de Barnabásunk kedvenc altatódala ez:



Próbálkoztunk mi annyi kedves dallal, dúdolással, Kalákával, Halász Judittal, klasszikusokkal és hagyományosakkal, saját szerzeményekkel és másoknál bevált dalokkal... hiába. Ám ennek az első akkordjait meghallva elcsendesül a kitartó süvöltés és másodpercek múlva mély álomba zuhan a gyermek... rejtély számomra, miért...

Eme rajongásunk láttán biztosan el tudjátok képzelni, milyen állapotba kerültem hétfőn este ezeket olvasva:

ELHUNYT LOVASI ANDRÁS

Túljutva az ájulásközeli élményeken (merthogy ez csak fekete humor volt) ugyanaz zsongott a fejemben, mint Mártának Lázár halálakor: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon"... Milyen jó érzés, hogy Istenünk lehetőséget ad mindannyiunknak az örök életre! És akarja is, hogy éljünk!
"Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra? Kényszerű szolgálatom minden napján várakozni fogok, míg el nem jön szabadulásom. Szólítani fogsz és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után"(Jób 14:14,15)

Sünikék

A sünikék május óta keresik gazdájukat különféle vásárokban, most hátha sikerül megtalálniuk játszótársukat a Meskán:

Minipiac!

Nézzetek be a minipiacra, ha ékszert:


ünneplőt:


vagy játékot szeretnétek!

Tatyók a Meskán!

Régebben készült táskáimat töltöm fel folyamatosan a Meskára, pl. ezt:


meg ezt:


meg ilyen szép vállfát is:

Barkochba

Jakab gondolt.
Hanna: "Írni lehet vele?" (így, első kérdésként...)
Jakab: "Igen, azt is"
Hanna: "Rajzolni is lehet vele?"
Jakab: "Igen, de kérdezz mást is, mondjuk a színét!"
Hanna: "Lila?"
Jakab: "Olyan is lehet"
Hanna: "Bármilyen?"
Jakab: "Bármilyen"
Sára: "Akkor tudom, mi! Az a bólingozó barbibaba!"
Mindenki röhög...
Én: "Én tudom... számítógép!"
Jakab: "IGEN!"

Hasonló élményekben lehet részed itt!

Vásár

Ilyen volt a kis standunk, egy hosssszúúú sörpad asztallal, előtte sár... azt se tudtuk először, hova pakoljunk, hogy lássanak is minket meg a portékát. A kirakodók utcájának legutolsó háza voltunk... Mellettünk "büfé", ahol reggeltől délutánig folyt a pia... néha a varrnivágyó gyerekeknek kitett padra telepedett egy-egy söröző ember, azt gondolván, mi a talponálló árnyékos lugasa vagyunk...




János az ördöglakattal keltette a legnagyobb érdeklődést, szívesen próbáratették magukat fiatalok, idősek egyaránt:


Íme a legidősebb "tanítványom", egy szerelmes cowboy, amint szívet varr szerelmének:


Összességében jól éreztük magunkat, sok-sok lovat láttunk, sok-sok érdekes embert... Samu is egész napra talált magának elfoglaltságot, Barnabás sokat aludt és nézelődött, jobban viselkedett, mint itthon. De a célközönségünk egyértelműen nem itt van... próbálkozásnak, tapasztalatnak jó volt ez a nap, sőt még meghívást is kaptunk két következő rendezvényre.