Ilyen volt a kis standunk, egy hosssszúúú sörpad asztallal, előtte sár... azt se tudtuk először, hova pakoljunk, hogy lássanak is minket meg a portékát. A kirakodók utcájának legutolsó háza voltunk... Mellettünk "büfé", ahol reggeltől délutánig folyt a pia... néha a varrnivágyó gyerekeknek kitett padra telepedett egy-egy söröző ember, azt gondolván, mi a talponálló árnyékos lugasa vagyunk...
János az ördöglakattal keltette a legnagyobb érdeklődést, szívesen próbáratették magukat fiatalok, idősek egyaránt:
Íme a legidősebb "tanítványom", egy szerelmes cowboy, amint szívet varr szerelmének:
Összességében jól éreztük magunkat, sok-sok lovat láttunk, sok-sok érdekes embert... Samu is egész napra talált magának elfoglaltságot, Barnabás sokat aludt és nézelődött, jobban viselkedett, mint itthon. De a célközönségünk egyértelműen nem itt van... próbálkozásnak, tapasztalatnak jó volt ez a nap, sőt még meghívást is kaptunk két következő rendezvényre.
6 megjegyzés:
Jaj de jólesett látni ragyogó arcod! Rég nem jártam blogokon, gyerekklubbok ideje meg sok egyébb... nem folytatom. Még jövök!!! Puszi.
AZ én kis feleségem!:)
Nagyon helyesek vagytok!:)
Csak egy kis morzsikát kérnék az erődből... :)
Valamiért régen jártam feléd. és most olyan jó volt olvasgatni! Na meg kicsit pirulok is.
A legjobb ördöglakatos történetem a vásárról:
2 srácnak mondtam
- "nem erővel, ésszel logikusan ki kell nyitni a lakatot"
- "Nem tudunk logikusan gondolkodni, mert bőlcsészhallgatók vagyunk."
És tényleg nem nyitották ki...:)
Megjegyzés küldése