A hátizsákot hosszas várakozás után feltettem a Meskára, így hátha lesz gazdája, bár lehet, hogy megtartjuk majd...
Egy blúzom is várakozott jóideje, visszatöltöttem inkább. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Miért én fogom ki a kamu-rendelőket??? Azért, hogy nektek az igaziak jussanak...:)

Most nem is foglalkozom ezzel, egy hét igazi pihenő jön, igazi külföld, igazi programok, igazi izgalmak! Csak Jánosom marad húzni az igát, szegény...
Köszönöm az úti tippeket, strandolni biztosan megyünk, pont aputól 10 percre van egy ingyenes strand, meg persze Schönbrunnba is ellátogatunk, és még találtam pár helyet, csak a pénztárcánktól függ, mit csinálunk.
Hát viszlát egy hét múlva! Mindenkinek szép napokat kívánok!

Ötletelő

De most én kérek ötleteket! vasárnap Bécsbe utazok a gyerekekkel, édesapámhoz, és segítsetek, mit nézzünk meg, hova menjünk! Apunak a belvárosban, Dunaközelben és sétálóutcás környéken van a lakása, biztos izgi lesz...:) De olcsó programok kellenének, tekintve a létszámunkat... együttleszünk apu párjával és az ő kisfiával, no meg az én négy kölköm... szóval kisebb népvándorlás leszünk.
Szóval várom a tippeket!

Túrófánk

Nem, nincs ilyen fánk sajnos... hanem túróból készült ma fánk ebédre. Aranyalma receptje tényleg egyszerű és gyors, próbáljátok ki! Azt hittem, nem lesz elég a fél kiló túró, de még maradt is gombóc... igaz, egy levest etettem előtte a bandával.




Sári szerint azért nem lehet kimenni, mert KÚVÉ RIADÁS van... és ez kérem, komoly.

Kisvirág és kérdés

Egy virágos táska várja leendő tulajdonosát a Meskán!

És egy virágos hátizsák keresi megrendelőjét... Szerintetek mi a teendő, ha valaki megrendel egy táskát, és aztán nem jelentkezik? Hm? már nem először történik ilyen velem a Meskán, mióta kívánságlistáznak az emberek... nagyon dühítő, nem tudom, miért jó ez egyeseknek... én töröm magam, ő meg nem válaszol a levelekre. És még negatív értékelést sem írhatok, mert nem kattint rá a termékre... Ez megérne egy meskás kérdést Boriék felé. Ti jártatok már így? Mit tettetek?

Mobilruhák

Mobiltartók készültek többféle variációban, a Meskán várják új gazdájukat!


És egy hátizsák is készülőben, megrendelésre. De olyan lassan haladok, kijöttem a hátizsákvarró-formámból, mindig megállok, agyalok, számolok... meg hát határidős, és én ilyenkor...!

Ez is rózsás...

... és pakolós. Katt a képre!

Még mindig romantika... és ajánló

Ruhakímélő és óvó vállfák itt!


És újra van villakarkötő a janucbajusz boltban! Ráadásul ebben a hónapban 15% kedvezményt ad minden termékre! Katt a képre!

A nőcis fekete

Ez meg olyan igazi nőies táska, nem?

Katt a képre!

Egy kis romantika...

Vannak, akik még romantikusak ebben a rohanó világban... ők is rohannak, de romantikusak. És pakolni is szeretnek. Cipelni a fél világot a nőcis táskájukban.

Hát nekik készült ez a táska... Katt a képre!

Figyelem!!!

Eszternél olvastam:

Szokolyán, Budapesttől ~50 km-re a Börzsöny lábánál van egy 4 hektár nagyságú több, mint 2300 fás Biokontroll által minősített szilvásunk.

Rövidesen - 2-3 hét múlva érik a legkorábbi, Lapotica Cachanska fajtájú szilvánk, amiből előzetes becslések szerint lesz min. 20 tonna. Később érik a President és a Lepotica Top.

A vásárolandó mennyiség függvényében alakulnak az árak 50-100,-/kg körül, igyekszünk alacsonyan tartani.

A gyümölcs semmilyen, még a bio minősítésbe beleférő vegyszerrel sem volt kezelve!

Külföldre, fillérekért felvásárolnák féléretten a termést, de mi a kezdők szentimentális lelkesedésével hiszünk benne, hogy maradhat a szilvánk kis hazánkban. Lehet belőle aszalt szilva, isteni lekvár, műkedvelőknek pálinka.

Ha szeretnétek bármilyen módon szedni, venni, kérlek jelezzétek, hogy mennyire lenne szükség.
Nagyobb mennyiség esetén ki tudunk szállítani 3-4 mázsányit is.

Mivel építkezünk és van 2 pici gyerekünk, így idén inkább a szedd magad felé hajlunk.
Akit érdekel kérem jelezze, illetve kérlek benneteket, hogy juttassátok el minél több helyre a lehetőséget!

Köszönettel és szeretettel: Csernák István 06 30 270 7729

e-mail elérhetőség: csernak.istvan@emberisegcsoport.hu

Kérlek, ha lehetőséged van, tedd ki a blogodba.
A telefonszámot leellenőriztem, az e-mail címet Csernák Istvántól kaptam.

Köszönöm!

Sokminden...

... történt a múlthéten, nem is volt nagyon időm a blogvilágra.

Például kifestettük végre a nappali-étkező-konyha-lépcsőfeljáró-komplexumot. Mi ketten, János meg én... sokkal nehezebb volt, mint gondoltam, tele apró helyekkel meg ablakokkal meg zegzugokkal... plusz a keretek és könyvespolcok lekenése... és a ki- és bepakolásról nem is beszélve... mindez megspékelve egy kíváncsi háromévessel, akit a hőség miatt az udvarra se küldhetsz ki... nem is sorolom tovább, a végeredmény a lényeg! Hófehér falak, antikfenyőszín polcok és tisztaság, rend, kicsi újjászületés.

Ezzel egyidőben ünnepélyesen elvágtuk a TV-antenna vezetékét és azóta máshogy számoljuk az idő múlását... nem azt mondom, hogy több lett, eddig se voltunk nagy TV-nézők, hanem valahogy sokkal-sokkal tartalmasabb.


Mindeközben három nagyobb csemeténk Szlovákiában töltött két hetet édesapámnál és kedves családjánál, Jakab még Bécsben is járt apuval dolgozni. Fura, de nem hiányoztak... tudtam, hogy jó kezekben vannak, láttam, ahogy Sára átkarolta Marcsi nyakát és sorolta neki, miket szeret enni... és ráadásul még hazajönni se nagyon akartak. Ez mind megnyugtatott...


Jártunk végre Szeráéknál! Már oly rég terveztük a találkozót, de nem könnyű manapság összehangolni ennyi embert, akiknek ezer dolga van. De végre sikerült! Annyira jó volt velük, észre sem vettük az idő múlását, olyan otthonos és bájos volt náluk minden... és persze tündéri emberek! A varráson kívül öszeköt minket a közös hitünk, és ez olyan pluszt adott, mintha ezeréve ismernénk egymást! Remélem, még többezer évig tarthat is ez a barátság...
Samu ott cicázott ilyen édesen, bár néha figyelmeztetni kellett, hogy a cicának is lehet önálló akarata...
Úgy tele lettem élménnyel és szeretettel Szeránál, hogy este, lefekvéskor csak ezt tudtam imádkozni: "Köszönöm, Jehova!" Nem tudtam szavakba önteni, mit érzek... Ő úgyis látja...


Aztán kimentünk a gyerekekért Szlovákiába és résztvettünk egy falunapon. A gyerekeknek jópár ingyenes program volt, lovaglás, arcfestés, ugrálóvár...
Jakab kedvenc rajzfilmhősévé szeretett volna válni, de a kislányok(!) látszólag csak Pókembert tudtak festeni, így szegény olyan lett, mintha ételmérgezést kapott volna...
Samu cica, Sári pedig süni akart lenni, talán sikerült, mindenesetre ők nagyon boldogan nyávogták meg szuszogták végig a lovaskocsikázást a csendes falun át...


Aztán hétfőn Jakab elment a balatoni táborozásra, élete első táborába... nem tűnt túl magabiztosnak, de remélem, remekül érzi magát, olyan ő, aki könnyen alkalmazkodik és mindig megtalálja a pozitív oldalát a dolgoknak. De felhívni nem mertem még a tanárnőjét... hétfőn már úgyis jönnek haza.

Közben persze varrok ezerrel, fel is fogom töltögetni a Meskára a dolgokat, csak fényképezni kéne... És annyi szép dolgot láttam nálatok mindenfelé, tele lett a fejem megint tervekkel és ötletekkel, csak győzzem megvalósítani!

Végülis a lényeg a kalap lenne... de hát profi modellel dolgozni annyira jó, hogy abba sem lehet hagyni a fotózást...!

A kalapot pedig hiába varrtam meg a kisasszonynak, nem hajlandó hordani, neki nem tetszik, hát megveheted itt!

Samu

Samuval nagyon jókat lehet játszani, tele van ötletekkel és szívesen osztozik a kedvenc vasútján is! Aztán, ha elfáradtál, odabújik hozzád, és egy mese után már alszik is...
Itt várja új barátját!

Eszternek

Úgy döntöttem, nekiállok valamit babrálni, mert már elvonási tüneteim vannak... És valamikor még megígértem Eszternek, hogy mutatok szappanbugyrokat. Hát íme! Kétfélét horgoltam most, egy szellősebbet és egy dörzsisebbet. No? Hogy tetszik? A képek éjjel készültek, lámpafénynél, a valóságban rikító hófehér a cérna! És természetesen egy Eszter-féle szappan lapul a zsákocskákban...

Végre varrtam!!!

Már egy hete nem varrhattam, mert festettünk, aztán napok óta takarítunk... De ma egy kedves ismerősömnek összevarrtam gyorsan egy párnahuzatot! Hurrá! Sose gondoltam volna, hogy ennyire örülök majd egy ilyen egyszerű dolognak... De már nagyon hiányzik a varrás, tele van a kezem bizsergető ötletekkel és késztetéssel. Na már nemsokára kész leszünk a lakással és akkor újra belevethetem magam! Vagy nem... még a gyerekszobák hátravannak...:(

Gyorsan...

... írok, mert rohanok takarítani a nagy lakásfestés után...:(
De közben történt pár dolog: vasárnap találkoztam Szarvasmicivel és kézbevehettem a cuki kis állatkáit! És puszit kaptam élete Páljától meg tőle is és annyira aranyosak és közvetlenek! És cuki a kutyusuk is! és olyan villámtalálkozás volt.... muszáj lesz rendesen leülnünk együtt és dumcsizni kicsit. Mici segített eljuttatni egy csomagomat, ami már nagyon régóta várta a gazdáját... és hát rohantak, mi meg festettünk, így tényleg csak egy gyors szemrevételezés volt... De olyan, mintha ezeréve ismernénk egymást, tényleg fura, hogy meglehet ismerni egymást a blogokon keresztül!

Hát ők keltek végre útra új otthont keresve, remélem, jó helyre kerülnek...


Annyira a szívemhez nőttek, furcsa volt dobozba pakolni őket és útjára indítani a csomagot... Kívánom, hogy az új kis gazdik is így megszeressék őket! Megérdemlik... nagyon türelmes és kedves mackók.

Ha szeretnél te is egyet, katt ide!

Bob egy igazi világfi, egy dzsentlemen. Kedves időtöltése az utazás és az olvasás, de a legjobb egyszerre a kettő.
Öltözéke mindig kifogástalan, őmaga udvarias, jómodorú.
Ha csendes, művelt, de hű barátra vágysz, ő a jó választás! Itt vár rád...

Díjak

Nem is tudom, hol kezdjem... amikor elkezdtem ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes társaságba csöppenek. Nem is akartam személyes hangvételű dolgokról írni, csak varrni és kicsit népszerűsíteni a varrományaimat. Barátném tanácsára kezdtem többet adni magamból, és meg is lett a jutalma, sok-sok szeretetet kaptam-kapok tőletek!
Egyszer régen kaptam egy díjat Hordosv-től, amit nem tettem ki, mert nem éreztem magam barátnak. Most bátran kiteszem és dicsekszem vele!

A napokban pedig többektől is megkaptam ezt a díjat:

Esztertől, Vacskamatitól, Fércművektől... nagyon jólesik, köszönöm!
Valóban különleges hely ez a blogvilág, és csak az érti meg, aki benne él egy kicsit... férjem is néha kiakad, mennyit ülök itt a gépnél és olvasgatok, de hát komolyan érdekel, kivel mi történt, mit alkotott és hogyan, mit evett vagy mi történt a gyerekekkel. Olyan ez, mint egy szétszóródott baráti társaság vagy család, közelebbi és távolabbi rokonokkal, haverokkal és kebelbarátnőkkel.
Nem is adom tovább a díjakat, mindannyian megérdemeljük...:) Vigye, akinek tetszik és még nem kapott! Éljenek a kreatív, bájos és humoros blogbarátnők!

Vlagyimir

Vlagyimir szeret emlékek közt ücsörögni, szívesen tekint vissza a régi szép időkre, amikor a lányok még hosszú szoknyát hordtak és az újságokban folytatásos krimit olvashatott egy jó tea mellett...

Vlagyimir várja új gazdáját!

Leleplezem Janucbajusz igazi arcát: az igazi mester, aki a gyönyörűségeket készíti, faragja, díszíti és életet lehel beléjük nem más, mint a kép jobb oldalán szerényen meghúzódó D. András. Az ő gyönyörűséges fajátékait és egyebeit vásárolhatod meg itt, Jánosom (a kép bal oldalán) csak csendestárs...


Amikor felfedeztük a Meskát, rögtön Andrásra gondoltunk, milyen jó lenne neki ott is árulnia a dolgait, még többen megismerhetnék őt. Ám nagyon húzódozott, nem engedett se nevet, se fényképet, így János vállalta a "marketing" részét a dolgoknak (sokszor szokott ő beállni vásározni az asztal mögé, valahogy neki nagyon megy az ilyesmi, gyerekekkel röppentyűzni, lányoknak fülbevalót kínálni, komoly emberek kezébe ördöglakatot nyomni...)


Szóval így lett a meskabolt neve janucbajusz, és így lettek népszerűek Andrásmester csudadolgai. A dícséreteket mindig tolmácsoljuk neki, amit szerény mosollyal konstatál, de ahányszor kértük, legalább hadd fényképezzük le, szinte menekült. Mi meg már úgy éreztük magunkat, mintha tolvajok lennénk... pedig direkt nem írt János semmit a profiljában sem, nehogy félreértsék, és mégis...


Hát íme, most mindenki láthatja végre, és tudtára is adom a világnak, hogy csudálatos ötletei és kezei vannak ennek a szerény embernek! Mi csak kis inastanoncok vagyunk a műhelyében és segédkezünk, amiben tudunk, hogy minél többen megismerjék András műveit, ha már őt magát nehezen lehet...


Pl. az utolsó képen egy nagy kupac gyapjú látható, ez az egyik következő projekt... több zsákkal szállítottunk el Mikó mestertől (középen áll a képen)nyers birkagyapjút egy világvégi tanyáról, ott készült a kép.
Valaki tudna segíteni abban, hogyan mossuk, tisztítsuk ki? Elég szennyezett... meg szalmás meg mindenfélés.

Hát remélem, András, ha egyszercsak meglátja ezt az irományt, még szóbaáll velem... mindenesetre a felesége örül neki! És mi is. És biztosan ti is... András meg visszabújik a csigaházába és alkot tovább, ahogy ismerem.