2013. szeptember 26., csütörtök

Heti ötlet - Légfrissítő helyett

Mostantól minden csütörtökön megosztok veletek valami egyszerű trükköt, ami nálunk bevált a mindennapokban. Lehet ez egy olcsóbb megoldás, egy recept, egy környezetkímélő módszer... Szívesen veszem, ha ti is ötleteltek, a kapcsolati űrlapon egyszerűen tudtok írni nekem. Nem baj, ha nem saját az ötlet, hiszen sokan régóta használunk jól bevált ezeréves praktikákat, inkább arra vagyok kíváncsi, tényleg működnek-e ezek a dolgok. Tehát itt csak kipróbált, működő, elérhető módszerek lesznek, nem okoskodások:)
Na jöhet az első?:)

Első trükköm, amit megosztok veletek, nem valami nagy szám.... Sőt valószínű, hogy sokaknak nem mondok újat, de azért mindig van köztünk újszülött :)
Légfrissítő talán már vagy 8 éve nincs a házunkban, most nem részletezem a kedvelt illatosítók összetételét és azok káros hatásait. Egy szellőztetés sokkal hatásosabb és a fejem sem fájdul meg a friss levegőtől... 
Na de mi a helyzet a kellemetlen szagokkal, mondjuk a wc-ben? A nagy téli hidegben nem lehet folyton nyitva az ablak, mi pedig elég sokan vagyunk ahhoz, hogy sűrűn bebüdösítsünk:)
A világ legolcsóbb és leghatásosabb szagtalanítója a gyufa: gyújts meg egy-két szálat, majd fújd el és hagyd a füstjét elszállni... Semlegesíti a kellemetlen szagokat, és nem károsít senkit és semmit:) Persze nem a kisebb gyerekek keze ügyében tartjuk, a nagyobbak pedig hamar megtanultak vele bánni, biztonságosan használják.


Néha füstölőt is használunk, ez folyamatosan hatástalanít:)
Van még egy egyszerű trükköm a szagok ellen, ami felfrissíti a szobát is: egy vizes-illóolajos oldat. Egy kiürült spricnis flakonba tölts hideg vizet (vagy lehet rózsavizet, narancsvirág-vizet), cseppents bele a kedvenc illóolajaidból, használat előtt pedig mindig rázd fel. Az én bevált keverékemben a kedvenc levendula mellett kicsi rózsafa, teafa és szegfűszeg van, néha fahéj. A szegfűszeg remekül vizsgázott a wc-ben is....:)
Próbáljátok ki és meséljetek!

2013. szeptember 18., szerda

Ami elromolhat, az el is romlik

- mondta Murphy első törvénye. Na nálunk ez hatványozottan igaz, minden nap kapunk bizonyosságot arról, hogy ez a törvény működik és megingathatatlan. Hol egy gép romlik el, hol egy gyerek, na jó, néha én is... De ezek az események késztetik az embert az újításokra, más megoldásokra, nem?
Tegnap például Hannára bíztam a kenyér begyúrását, nem törődve azzal, hogy húzza a száját, még emlékeztetett is arra, legutóbb hogy rontotta el. Én nevelő célzattal biztattam, jó lesz az, most menni fog, meglátja.
De nem ment. Néha azt hiszem, direkt rontanak el mindenfélét a családtagjaim, hogy aztán sose nekik kelljen csinálniuk...
A tészta túl nedves volt, ragadt, mint egy nokedlicsiriz. Kidobni ételt nem szoktunk, vacsora meg kellett, hát gondoltam egyet, belelapátoltam (vagy belelapítottam) a legnagyobb tepsibe, sajtot szórtam rá és megsütöttem lepényként.


A végeredmény sokkal jobb lett, mint vártam, zsömle helyett mindig ezt fogom sütni! Kockákra darabolva és felvágva a legjobb szendvics alapanyag, nem kell bajlódni sem kenyérszeleteléssel, sem a zsömlék sütésével:) valószínű, hogy már megint nem én találtam fel a spanyolviaszt, de nagyon örülök magamnak :D


2013. szeptember 17., kedd

A világ legvidámabb és legtürelmesebb zenetanárnénijének...



... merthogy hónapok óta vár rám! A kérés egy furulyatartó volt és egy puha tok a xilofonnak, amolyan kiserisen-anikósan, cuki legyen és vidám, mert mégiscsak a kis szolfézstanoncok szeme elé kerül nap-mint-nap:)
Na nekem ez pont elég a hezitáláshoz és a halogatáshoz. Mert ha csak egy közönséges tokról van szó, fogok két-három anyagot, vagy csak egyet, és kimérem és varrok. Szép lesz az is, de az ide nem elég, Anikó néni más, a szívemcsücske... Annyira szeretem a nevetését, a csupa kacagás lényét, mindig feltölt, ha találkozunk! Le sem tudom őt írni, sőt: őt felírni kellene receptre savanyú embereknek... És halkan súgom, mert nem szeret vele dicsekedni, hogy ő az igazgatónéni is a zeneiskolában:) de ezen sincs mit csodálkozni, nálunk csupa ilyen kedves és vidám emberke tanít zenét!
Szóval így vártam az ihletre, néha már elkezdtem volna a szabást, de éreztem, hogy nem jó úton járok... Aztán váratlanul, mint szokott, elébempenderültek ezek a vidám, kedves madarkák, és alakult a kezem alatt a két puha, kedves tok. Használd olyan örömmel, Anikóm, ahogy neked készültek!:)


Találtam egy varázsdudát,
di-du-dá,
azzal aki hármat dudált,
di-du-dá,
elfeledte a bánatát,
még a szíve is táncra állt,
di-du-dá!


Faragtam egy fűzfasípot,
fü-fi-fi,
azzal aki hármat sípolt,
fü-fi-fi,
vállára szállt a telihold,
fü-fi-fi!


Vertem egy szép réztrombitát,
trá-rá-rá,
azzal aki így trombitált,
trá-rá-rá,
a fényes nap vállára szállt,
trá-rá-rá!


Megyünk hárman éjjel-nappal,
trá-rá-rá,
jobbomon a fényes nappal,
trá-rá-rá,
a telihold sípja sikolt,
köztük meg a dudám rikolt,
di-du-dá!

(Tóth Bálint)



Mennyit ér egy kézműves termék?

"Érdekes megfigyelni, hogy a kézműves szakmák idős művelői hogyan vélekednek a munkájukról. Bizonyos értelemben ebben is a múltat képviselik, amely szerint illő díjazás csak a jó munka után jár. A maguk idejében ez teljesen természetes volt, manapság azonban sajnos ez is másképpen van. A mai vállakozó úgy gondolkodik, hogy annyit kell felszámolni a jól-rosszul elvégzett munka után, amennyit a piac (értsd: a pénztárca) még éppen elbír. 
A mai napig élénken él az emlékezetemben az eset, amikor nagy nehezen sikerült rávennem a híres suffolki hajóépítő mestert, Mr. Harry Kinget, hogy készítsen nekem egy 14 láb hosszú csónakot, természetesen fából. Az eset nem sokkal a II. világháború után történt, amikor még nehezen lehetett hozzáértő embert találni az ilyen munkára. Szabadkozott a mester, nem nagyon akarta vállalni, végül mégiscsak ráállt. 
- És mégis mennyit számol majd a munkáért? - kérdeztem. 
- Három font lábanként - vetette oda.
- De hát Mr. King, mások 4 fontot szoktak kérni lábanként, nem tévesztette el az árat?
- Az én áram 3 font lábanként, ha nem tetszik, menjen máshoz, nem kell nekem feltétlenül megépítenem a maga dingijét.
Az igazi kézműves mester sosem akart többet, mint amennyi elég volt neki. Manapság bezzeg mindenki a még többért hajt. Nem is úgy tesszük fel a kérdést, hogy mennyit ér a munkánk, vagy hogy mennyire van szükségünk, hanem azt próbáljuk meg kideríteni, mennyit vagyunk képesek kipréselni másokból. 
Jómagam számos fiatalembert ismerek, aki azért adta fel munkáját, mert abból csak megélhetésre tellett, ő pedig az elegendőnél többre vágyott. 
Ha földgolyónk valamennyi lakosa többet szeretne az elégnél, hát akkor bolygónk nehéz időszak elé néz. Pedig úgy gondolom, hogy a több mint elég egyiküket sem tenné boldogabbá, még akkor sem, ha a felhalmozott sok tárgy vagy egyéb érték mindegyike jó minőségű. Igazán boldoggá csak az teszi az embert, ha a munkáját szeretettel végzi, elismerést szerez vele, és ezért meg is fizetik." (John Seymour)


2013. szeptember 12., csütörtök

Nyárbúcsúztató akció

Ha már szegény gyerekeket iskolába kellett küldenünk, legalább kedvezzünk kicsit nekik... Nálunk egy hete buli van, palacsintát sütök reggelire, kedvenc ételeikkel várom haza és apróságokkal lepem meg őket... Hátha enyhít valamit a szeptemberen.

A többi gyerekre való tekintettel és persze a szülők pénztárcájára tekintettel akciót hirdetek a Meska-boltomban: ebben a hónapban MINDEN JÁTÉKOM 15% KEDVEZMÉNNYEL VÁSÁROLHATÓ MEG!







2013. szeptember 10., kedd

Régiből újat, újra

Már-már beteges a semmitkinemdobunk hozzáállásom. És ezt a körülöttem élők is tudják:)
A szomszéd sufnijából került elő ez a kereken 13 éves szék, N. kapta, mikor iskolás lett. Rakosgatták ide-oda, de hát évek óta nem volt, aki használja, N. rég kinőtte... Itt minden jól jön, én örültem neki, csak a családom akadt ki, hogy megint begyűjtöttem egy kacatot. A nyarat az udvaron töltötte, de ez már meg se kottyant neki annyi év után. Hannával ízekre szedtük, megszabadítottuk koszlott huzatától, letakarítottuk és helyrepofoztam. Ugye, kár lett volna kidobni?:)

                                   




2013. szeptember 3., kedd

Tornacipők

Hogy ne keverjük össze sem itthon, sem az iskolában:


Nem nehéz kitalálni, melyik Samué és melyik Sárié....:)

Uzsonnás zsák varrása folytatásos teleregényben...

Bocsánat mindenkitől, nem az érdeklődés csigázása a célom ezzel a szaggatott közlésmóddal, csak a gépemen valamiért nem tudom legörgetni az ablakot, ha több képet töltök fel, és így ugyebár nehéz lenne írnom...
De most folytatom! Ha most csatlakoztál, az előzményeket lásd az előző postban!

Most a zsákocska leendő oldalán szegj be felülről mérve kb. 8-9 cm-t mindkét oldalon.


Ettől lefelé varrd össze a zsák oldalát es folytatólagosan az alját, szegd is el.


Most azt a részt, amit nem varrtál össze, hajtsd be és varrd végig, mint egy szoknya sliccét:


És most hajtsd be kétszer a zsák száját es varrd végig, ez lesz a zsinór bújtatója, majd mehet bele a zsinór, és kész is!



Remélem, kellemesen elfáradtak..... Öööö, akarom mondani, remélem, sikerült követni az útmutatást és remek kis zsákocskátok lett!:)
Ha vízhatlan anyagból varrod, biztonságosabb a szendvicseknek, de mi műanyag uzsidobozt használunk, ebben még a palacsinták is békében lehetnek, míg be nem töltik küldetésüket. Teljesen környezetkímélő is, mivel kb. 8 éve használjuk ugyanazokat a dobozokat... Mellé textilszalvéta dukál, ezen higiénikusan lehet reggelizni az iskolapadon. 

Ha van kedvetek, küldjetek képet az elkészült zsákokról, mutassátok meg, hogy sikerültek!




2013. szeptember 2., hétfő

Uzsonnás zsák varrása lépésről lépésre




Nem egy nagy vaszisztdasz, pont ezért lehet jó a szárnypróbálgató anyukáknak:) ha nagyobb készül, tornazsáknak is tökéletes.
Én most kétféle anyagból varrtam, de ugyanez a menete ha egy anyagból készül, persze kihagyva az első pár lépést.

Előszöris szabj ki egy 24x50 és egy 12x50 cm nagyságú anyagot.
Színt színre fordítva varrd össze őket a hosszabbik oldalukon.
Tisztázd el.
Kívülről is varrd végig a varrást, így jobban bírja a strapát...





 Folytatás hamarosan!:)





Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...