Vers mindenkinek

... de főleg azoknak, akik szeretik a matekot. Meg a vonalakat. A geometriát.

Roppant érdekes dologgal kerültem kapcsolatba egy táskarendelés kapcsán: a versvizualizációval. Pont előtte beszélgettünk a gyerekekkel a koordináta rendszerről, függvényekről, vektorokról, és hogy egy művész készített így képeket. Hát ezért a versvizualizációért meg egyenesen odavoltunk! Próbáljátok ki, izgi nagyon :)
Az is érdekes, hogy ez a kedves megtendelő a madaras táskámba szeretett bele, aztán más színt szeretett volna, aztán más mintát, és egyszercsak eljutottunk ezekhez a vonalakhoz. Elküldte ezt a könyvet, amiről közben kiderült, hogy az ő alkotása... Leesett az állam és az összes önbizalmam elszállt, hogyan tervezzek ééén egy grafikusnak?! Olyan kedves volt, azt mondta: ő meg táskát nem tud varrni :) Hát persze, mondtam én, hiszen mindent nem tudhatunk, kivéve Chuck Norrist, aki mindent IS tud...
Szóval nem tudta pontosan, mit szeretne, együtt agyaltunk, szóbajöttek még az origami meg tangram madarak is... Szeretem ezt az együttgondolkodós részét a tervezésnek. Sárit is bevontam, mindenképpen, ő az én ügyeletes grafikusom. Végül az ő terve győzött.

Bár ez nem egy bizonyos vers vizualizációja, csak spontán vonalak, már biztos vagyok benne, hogy lesz olyan táska, amire egy konkrét verset vonalazok fel... Addig próbálgatom, melyik tetszik legjobban :)

Rókavadászat

Van az úgy, hogy olyan dolog tetszik meg, ami már másé... Így volt ezzel egy kedves látogatóm, teljesen beleszeretett Hanna táskájába, ebbe:

Hanna szívesen odaadta volna, de ez egy próbálkozós táska volt, újításokkal, amik hát nem pont úgy sikerültek, ahogy elterveztük, túl nagy lett, furán állt az egész, és így nem szívesen adtam volna ki én sem a kezemből. Másrészt nem szeretek és nem is akarok ugyanolyan mintát készíteni, amit már egyszer varrtam, hogy garantáltan egyedi táskák kerüljenek ki az utcára, ne jöjjön szembe veled még csak hasonló se :)

Azt hiszem, végül sikerült mindenkit boldoggá tennem, magamat is... Mert nagyobb boldogság adni, mint kapni, és mindig örömmel tölt el, ha célbaér egy táskám. 

Amikor magamnak varrok

... az a legnehezebb. Szerettem az előző táskám, passzolt nagyjából mindenhez, jól pakolható volt és szerettem a mintáját. Ám nem volt a cégérem. Ha átadtam a névjegykártyám egy érdeklődőnek, nem tudtam megmutatni, milyen is egy igazi cérnával rajzolt táska, az enyém túl szerény és visszafogott volt... És a paraméterei sem olyanok, mint az eladásra szánt táskáimnak, még cipzárja sem volt.

Hát nekiálltam tervezni.
Ne legyen túl nagy, mindig túlzásba esek a pakolásnál.
Legyenek zsebei, hogy ne az alján kotorásszak a zsepi meg tollak után.
Legyen kulcstartó karabinere.
Legyen kívül is több zsebe.
Hordhassam hátizsákként is, ha úgy hozza a kedvem.

A színén és a mintáján agyaltam a legtöbbet, nagyon nehéz volt kitervelni... Olyan legyen, ami illik a ruháimhoz, kabátomhoz (ami lilaaaa!!), de közben legyen kiseris cérnarajzos. Egy csokibarna kordbársony mellett döntöttem végül a lányaim segítségével, és a régirégi kedvenc motívumnál: madárkát rajzoltam.

Az eredményért odavoltam, végre nekem is van igazi kiseris táskám! ☺️

De úgy tűnik, ez a "sajátom" tény a legösztönzőbb vevőmágnes: többen jelentkeztek érte, szinte azonnal elkelt. Most állhatok neki újat tervezni...