Amikor magamnak varrok

... az a legnehezebb. Szerettem az előző táskám, passzolt nagyjából mindenhez, jól pakolható volt és szerettem a mintáját. Ám nem volt a cégérem. Ha átadtam a névjegykártyám egy érdeklődőnek, nem tudtam megmutatni, milyen is egy igazi cérnával rajzolt táska, az enyém túl szerény és visszafogott volt... És a paraméterei sem olyanok, mint az eladásra szánt táskáimnak, még cipzárja sem volt.

Hát nekiálltam tervezni.
Ne legyen túl nagy, mindig túlzásba esek a pakolásnál.
Legyenek zsebei, hogy ne az alján kotorásszak a zsepi meg tollak után.
Legyen kulcstartó karabinere.
Legyen kívül is több zsebe.
Hordhassam hátizsákként is, ha úgy hozza a kedvem.

A színén és a mintáján agyaltam a legtöbbet, nagyon nehéz volt kitervelni... Olyan legyen, ami illik a ruháimhoz, kabátomhoz (ami lilaaaa!!), de közben legyen kiseris cérnarajzos. Egy csokibarna kordbársony mellett döntöttem végül a lányaim segítségével, és a régirégi kedvenc motívumnál: madárkát rajzoltam.

Az eredményért odavoltam, végre nekem is van igazi kiseris táskám! ☺️

De úgy tűnik, ez a "sajátom" tény a legösztönzőbb vevőmágnes: többen jelentkeztek érte, szinte azonnal elkelt. Most állhatok neki újat tervezni...