Vásári élmények és gondolatok

Sokat autóztunk.
Sokat beszélgettünk.
Találkoztam sok kedves emberrel...
Apukámmal és legkisebb öcsémmel, akik kutyakiállításra jöttek és a fél napot velünk töltötték...
...Kisviccel és Szintiával, akiktől sok erőt kaptam...
...Renátával, akinek a táskái élőben élőbbek, mint a képeken és akit szívembe zártam...
...Ritával és családjával, akiket melléjezártam...

Hangulatos helyen voltunk, nagyon jó volt a szervezés is, köszönet érte Csillának!
Az eső maradhatott volna odafenn...
Jöhetett volna több ember, mondjuk esőkabátban sétálhattak volna, mintha szép időben tennék...
Vásárolhattak volna is.
Vihettem volna magammal egy kardigánt a szél ellen.
De János esőkabátja is jó volt.
Az esőkabát megjárta a kutyakiállítást is.
A kutya nyert.
Még jó, hogy Jakab és Barnabás fel tudtak öltözni...
Anyukám bodzaszörpje finomabb volt, mint a forrócsoki...
A belváros valami meseszép!
Anyagi veszteségünket bőven kárpótolta a szellemi és érzelmi töltet, amit kaptunk...
Barnabás jobban érzi magát egy vásárban, mint itthon.
Majdnem elcsábultam egy gyűrű irányába, melyen Radnóti önfeledten nevet...
Az Alföld éjjeli csillagos ege feledhetetlen.
Nagyon elfáradtam már a készülődésben is és azóta se érzem kipihentnek magam.
És nagyot csalódtam... sose szoktak elvárásaim lenni, de most valami nagy dologra számítottam és nem jött be...

Textilrózsák

Sokszor okoz gondot lányaim rakoncátlan, dús haját csinosítani, legegyszerűbbnek a hajpántok bizonyultak. Na de egy leányzónak sose lehet elég hajbavalója... így nekiálltam rózsákat és pántokat kreálni mindenféle színben és mintában, vidám nyári ruhácskákhoz.

A Meskán többféle színösszeállítás közül válogathatsz! Neked melyik a kedvenced? nekem a narancsvirágos-színes...

Várakozás....

.... és izgalom:) Holnap lesz a vásárka Székesfehérvárott (lásd a plakátot jobbra), és persze úgy érzem, semmivel nem vagyok kész.
Készültek mindenfélék, aprók és nagyobbak, apróknak és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, illatosak és ölelgetnivalók, csinosak és szerények...
Az első igazi vásárom lesz, ahol valóban a kézműves alkotások kedvéért jönnek a nézelődők, és nagyon kíváncsi vagyok a megmérettetésemre. Beígértem magamnak valamit, ha ez az alkalom jól sikerül:)
Hát szeretettel várunk mindenkit, aki arra jár! Lesz zene, hangulat, mindenféle kézműves portéka, és persze mi...:) Lehet Barnabást ölelgetni, macit simizni, varrogatni és gitárszót hallgatni, gyertek el

És az igazi izgalom az, hogy holnap találkozom végre Kisviccel, aki olyan nekem, mint egy húg!:) Rengeteget beszélgettünk már, órákig és nagyon mély dolgokról, ám még sose találkoztunk! És most holnap végre megölelhetjük egymást és szemtől-szembe beszélgethetünk...

"... van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél"(Példabeszédek 18:24)

Játék!

Orsi, aki dúla, újra játékot hirdetett. A múltkoriban játszottam és nyertem, most pedig én is egy nyereménnyel járulok hozzá a játék öröméhez! Sok szép és hasznos és vicces holmi keresi nyertesét (mert Fércjutka nyula se nem hasznos, se nem klasszikusan szépséges, hanem egyszerűen vicces és kötelező minden gyerekkézbe).

Barnabás

... lóg a szeren és vigyorog és dünnyögve énekel közben...

Az újrahasznos hinta a múltkori defektemnek köszönhető:)

A mi kis egyévesünk odavan a testvéreiért, a tömegért (igen, nem tévedés!), bárkiért, aki vele foglalkozik.
Lusta, még nem mászik, ahogy kéne, inkább csak visszafelé... de remekül tud helyet változtatni popóátemeléses-módszerrel és bárhova elaraszol, ha el akar érni valamit.
Mindenevő, a mi ebédünkből mindig jut neki is valami fogáravaló, de megfigyeltük, h nem édesszájú, és kedvence a zeller.
Édesen gagyarászik és magyaráz, de nem mindenhol és bárkinek, képes órákig csendben figyelni és megfigyelni.
Ha egyedül érzi magát, szinte vígasztalhatatlanul sír... ezért sokszor a hátamon vagy félkézzel a csípőmön cipelem...
Még mindig első számú kedvenc a szopizás, néha fél éjszaka nem hagy aludni...
Kedvenc játékai az egyáltalán nem gyerekkézbe tervezett holmik, pl. pendrive, óriási fa építőkocka, apró fecnik és fűszálak, tölcsér és kanál, és a legnagyobb favorit: egy dob és Apa gitárja.
A tekintete még mindig szerelem... és ahogy elnézem, lesz majd pár küzdelmem a többiekkel, mert a fél világ is így érez iránta... mindenkit az ujja köré csavar...

Régiből újat - ing és pulóver

Ismerős, amikor a hosszúujjú pólók mandzsettája szétrongyolódik? Úgy utálom... a póló még jó, semmi baja, de emiatt nagyon csúnya tud lenni. Vagy amikor a kamasz, akinek a végtagjai gyorsabb ütemben nőnek, kinövi minden használható meleg holmiját? Na ilyenkor kell összeházasítani a kinőtt és elrongyolódott holmikat...:)

Jánosom kedvenc pólójának ujját lenyisszantottam (ő ezt nem látta, mert elvitte a gyerekeket sétálni, hihi), és hozzányisszantottam egy régi ing ujját.

Színt színnel szembefordítva összeillesztettem a pulcsi meg az ing ujját...

... végigvarrtam...

... eltisztáztam (az interlockom pihenőben van, így a jó öreg cikk-cakk-öltést vetettem be)...

Így néz ki készen, de még jön egy csel:)

Kb. 1 cm szélesen csippentek egyet a pulóver ujján...

... és az ingujj felől körbevarrom a két anyag találkozásának vonalán...

... ettől olyan lesz, mintha rövidujjú póló alól kandikálna ki az ingujj:)

A nyakrész már kicsit fifikásabb... beillesztettem az inget a pulóver nyakába, belőttem valamiféle irányt és vágtam... Érdemes arra is gondolni, hogy a férjünk okos feje átférjen majd az új pólónyakon is...:) merthogy az ing nem rugalmas... ezért vágtam "V" nyakat, és így maradt hely a gombolásnak is.

Az ingre ráhúztam a pulcsit és körberajzoltam a kivágás mentén, hogy tudjam, hol kell vágni

Miután kivágtam, a gomboláspántot összevarrtam, hogy ne csúszkáljon szét

... aztán szintén színt színre fordítva bevarrtam a helyére, eltisztáztam és kifordítás után a színéről körbevarrtam 

És mire Apa hazaért a játszótérről, egy megújult pulóver fogadta őt:)

Nem a legdivatosabb, nem a legprofibb, de nagyon szereti...:)

Újabb vásár

Szeretettel várunk mindenkit, 28-án én is ott leszek férjjel, gitárral, babával és Kisviccel!

Képes beszámoló

Még félálomban vagyok, nehéz két hosszú napot kipihenni...:) Az élmények még ülepednek, a fejemben még sok dallam és ritmus keveredik, visszhangzik, a szívem telve érzésekkel...

Időben eszembejutott pár képet készíteni, bár János nagyon mérges, hogy rólam nem készült egy se:)
Íme a sátor, ahol szépen megfért egymás mellett mindármunk portékája, sőt, vasárnapra csatlakozott hozzánk az ügyeskezű Makra Laura is:

És íme az örökké mosolygó Barnabásunk, aki derekasan bírta a zajt, tömeget, sőt szerintem élvezte, mert amikor hazajöttünk, egész hétfőn át szenvedett és sírt és unatkozott, bezzeg ott egy hangja nem volt!

Érdekes, hogy a készülődéskor semmi bizodalmam nem volt aziránt, hogy az én varrományaim odavalók lennének, főleg a játékok. És amikor jöttek az emberkék és mosolyogva nézegették és simogatták a macim, nyulam, apróságaim, minden félelmem szertefoszlott:) Beatrix mesélte, hogy míg én   Barnabással mászkáltam, egy lány kétszer is visszajött süniket simizni:))
De a legnagyobb jó és szép az volt, hogy együtt lehettem ezekkel a szuperjó nőszemélyekkel, nagyon megszerettem őket! Remélem, lesz még alkalmunk együtt vihogni meg jókat beszélgetni!:)