2011. május 19., csütörtök

Barnabás

... lóg a szeren és vigyorog és dünnyögve énekel közben...


Az újrahasznos hinta a múltkori defektemnek köszönhető:)

A mi kis egyévesünk odavan a testvéreiért, a tömegért (igen, nem tévedés!), bárkiért, aki vele foglalkozik.
Lusta, még nem mászik, ahogy kéne, inkább csak visszafelé... de remekül tud helyet változtatni popóátemeléses-módszerrel és bárhova elaraszol, ha el akar érni valamit.
Mindenevő, a mi ebédünkből mindig jut neki is valami fogáravaló, de megfigyeltük, h nem édesszájú, és kedvence a zeller.
Édesen gagyarászik és magyaráz, de nem mindenhol és bárkinek, képes órákig csendben figyelni és megfigyelni.
Ha egyedül érzi magát, szinte vígasztalhatatlanul sír... ezért sokszor a hátamon vagy félkézzel a csípőmön cipelem...
Még mindig első számú kedvenc a szopizás, néha fél éjszaka nem hagy aludni...
Kedvenc játékai az egyáltalán nem gyerekkézbe tervezett holmik, pl. pendrive, óriási fa építőkocka, apró fecnik és fűszálak, tölcsér és kanál, és a legnagyobb favorit: egy dob és Apa gitárja.
A tekintete még mindig szerelem... és ahogy elnézem, lesz majd pár küzdelmem a többiekkel, mert a fél világ is így érez iránta... mindenkit az ujja köré csavar...

7 megjegyzés:

Julcsi írta...

Most nézem, hogy már 1 éves! Te jó ég, hogy repül az idő!
Isten éltesse őt és benneteket is!

Fércművek írta...

Ma reggel úgy ébredtem fel, hogy ti jutottatok eszembe, úgyhogy megörültem, hogy a bloglista tetején ott csücsült a bejegyzésed. :)
Éljenek a szülinapos Barnabások! :)

inecsg írta...

Édes!

Piroska írta...

De aranyos!

Kőrösi Mercédesz írta...

Igen, megértem, amit írsz arról a tekintetről! Nagy ölelés nektek:)

Erika írta...

Julcsi, én is elképedek, hogy eltelik az idő... mindig a gyerekeken látjuk, nem?:) a te icipici lánykád is mekkora....! mindig akarok neked írni, de annyiira rohanvást olvasok mindenkit.... ez neked is szól, Jutka! és annyira kedvesek vagytok, h gondoltok felénk:) hogy Fércjudit úgy ébred, h ránk gondol... ez igazán szívmelengető:)) Mi is sokat emlegetünk, bőven gondoskodtál arról, h mindennap eszünkbejuss... És Gabi és drága Pirimama is, ti mindig itt vagytok, tudom:) Merci, mikor kapjuk már meg azt a nagy ölelést?!:))) mindig csak fenyegetsz....:)

csigaszabo írta...

A szeme sem áll jól. Vérbeli huncut.

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...