2011. május 11., szerda

Képes beszámoló

Még félálomban vagyok, nehéz két hosszú napot kipihenni...:) Az élmények még ülepednek, a fejemben még sok dallam és ritmus keveredik, visszhangzik, a szívem telve érzésekkel...

Időben eszembejutott pár képet készíteni, bár János nagyon mérges, hogy rólam nem készült egy se:)
Íme a sátor, ahol szépen megfért egymás mellett mindármunk portékája, sőt, vasárnapra csatlakozott hozzánk az ügyeskezű Makra Laura is:




És íme az örökké mosolygó Barnabásunk, aki derekasan bírta a zajt, tömeget, sőt szerintem élvezte, mert amikor hazajöttünk, egész hétfőn át szenvedett és sírt és unatkozott, bezzeg ott egy hangja nem volt!



Érdekes, hogy a készülődéskor semmi bizodalmam nem volt aziránt, hogy az én varrományaim odavalók lennének, főleg a játékok. És amikor jöttek az emberkék és mosolyogva nézegették és simogatták a macim, nyulam, apróságaim, minden félelmem szertefoszlott:) Beatrix mesélte, hogy míg én   Barnabással mászkáltam, egy lány kétszer is visszajött süniket simizni:))
De a legnagyobb jó és szép az volt, hogy együtt lehettem ezekkel a szuperjó nőszemélyekkel, nagyon megszerettem őket! Remélem, lesz még alkalmunk együtt vihogni meg jókat beszélgetni!:)

5 megjegyzés:

egy anya írta...

Belevaló kiskölök ez a Barnabás!
Te meg belevaló anyuka...:)

Luli :) írta...

Jaaaaaaj, de jóóóóó!Szuper lehetett!Erről most mi Mercikével lemaradtunk, de sebaj majd legközelebb!:)))))))
Jó kis hangulat lehetett, és ez a Barnabás úrfi....tündéri!Még sok ilyen napot nektek!

dióhéj írta...

hát ezt nagyon klasszul megcsiáltátok! ti rendeztétek be az egészet? mert ha igen, akkor gratula, valóban mesés keleties hangulatú lett az egész, remélem fogytak is a portékák :)

böpörö írta...

ááááááá, hogy én erről lemaradtam!! Pedig igazán nem lett volna messze... jó lett volna találkozni, de így jár, aki nem figyel:((

Erika írta...

Virág! Ti sem panaszkodhatok..:)))

Luli.... a múltkori megjegyzésed is elhittem először...:) ne viclegelj velem...:))

Dióhéj, bizony, de a kreatív ötletelőnk Beatrix volt, mi meg megpróbáltuk megvalósítani... ám látnotok kellett volna...:) Julcsival ketten alig értük fel a sátor oldalát....:)) nagy segítség volt a családja, ügyeskezű férje és gyerekei. Na és Hanna lányom, aki szóval tartott minket:))

Böpörö, ez vérlázító!!!:) pedig milyen jó lett volna találkozni....

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...