Sára kismadarai

Cseresznyéslány-Kinga ajándékai ezek az édes, aprócska madarak, akik rögtön fészketraktak Sára szívében...:) Köszönjük szépen!

Hetek óta...

... készült négy manó lecsúszni a szivárványon. Szokásuk szerint elszalasztottak pár alkalmat, de ez nem az ő hibájuk. Én, a nemtudokmegrendelésrealkotni nagymestere, én bénáztam el az időt.... de annyira-de annyira!!! És olyan lütyő voltam, hogy már csak vihogni tudtam magamon néha...

 A lábaikkal kezdtem, mert az a legmacerásabb nekem valamiért. Gondoltam, de jó lesz, ha ez már kész és nem kell vacakolnom vele! Közben szabásmintát is kreáltam, mert az első pár manó készítése annyira zsigerből és szívből jött, hogy semmi maradandót nem rajzoltam róluk, csak a pofijukat. Szóval gondoltam, lábak készen, zacsiba be, jöhet a fejecske. 4 nagyorrú pofa, és persze a nemezelt szakáll, hajféleség. Hát ebbe beletelt egy nap, férjemmel felváltva nemezeltünk, kínlódva és kétkedve, hogy ebből valaha lesz valaki...
Mindeközben a család élete is zajlott, és amikor a legjobban belendültem a varásba, rajzolásba, tervezésbe, akkor történt mindig valami. Amikor azt hittem, lesz egy napom, amikor csak a mesebeli manókkal kell foglalkoznom, akkor biztos, hogy szülői értekezlet, orvos, hivatalos intéznivalók, stb. jött közbe...
Lassan haladtam, nehezen, mint minden megrendeléssel, és főleg olyannal, amiből már készült egy. Nem tudok két ugyanolyat alkotni, ilyenkor mindig örülök, hogy nem lettem porcelánfestő...:)
A zacsiban lassan de biztosan szaporodtak a különféle testrészek. Aztán végre elkezdtem összevarrni, összeilleszteni a kis testeket, és akkor.... tudtam, hogy a matek nem erősségem, de hogy ennyire! Négy manónak négy lábat és négy kezet varrtam... óóóóóóó! ülhettem újra a géphez, azt hittem, sose végzek....
De igen, mégiscsak megcsináltam!!! és annyira aranyosak! És mostmár minden apró részükről szabásmintát rajzoltam, hogy ha netán újra szeretne valaki rendelni, soooookkkkal gyorsabban elkészüljek:)
Ja, mikor kivittem őket a kertbe fényképezkedni, valami olyan fura volt rajtuk... és csak akkor jöttem rá, hogy mi, amikor a számítógépre feltöltöttem a képeket. A piros orrok... :))

Árudömping mindenhol

A vásárra lelkesen készültem, varrogattam, mindenféle szép és hasznos holmit. No ezek most visszajöttek velem és szépen felsorakoznak a Meska-polcomon, várva, hátha így elkelnek...

Érdekes, hogy vasárnap óta 3 dolgom is vevőre talált:) Ma egy telefonhívás simogatta meg a lelkemet: D. elmondta, hogy a Meskán többszáz táskát nézett végig és az én kis neszesszeremen akadt meg a szeme, teljesen odavolt érte! Engem még a hideg is kirázott, annyira jólesett! Amikor varrok, mindig arra gondolok, hogy valahol van valaki, akinek az lesz a kedvence, amit én alkotok... valaki ugyanúgy fogja szeretni, mint én... és tessék! tényleg van ilyen... csak ki kell várni.

Sok helyen olvasom, mennyire pang most a kézművespiac, csökken az eladások száma, sokan aggódnak, mi lesz... Tudjuk, hogy egyre nehezebb az élet mindenkinek, egyre kevésbé fognak az emberek csecsebecsékre költeni, amikor kenyérre is alig jut.

Az jutott eszembe, ahogyan Jézus tanított minket imádkozni:
"Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket" (Máté 5:11)

Van-e olyan erős hited, hogy tényleg csak a mai napra valót kérd? Bízol-e abban, hogy az életedhez szükséges dolgokról mindig gondoskodni fog Jehova Isten?

Én tapasztalatból mondom, hogy sose szenved hiányt az, aki Őrá támaszkodik. Mindig akkor van eladásom, amikor szükségünk van egy kis pénzre:) Tudom, hogy sose fogok meggazdagodni a varrásból, sose leszek híres vagy befutott, de mindig lesz pár ember, akinek az én macim lesz a szívecsücske, és mindig lesz kenyér az asztalunkon!:)