A lábaikkal kezdtem, mert az a legmacerásabb nekem valamiért. Gondoltam, de jó lesz, ha ez már kész és nem kell vacakolnom vele! Közben szabásmintát is kreáltam, mert az első pár manó készítése annyira zsigerből és szívből jött, hogy semmi maradandót nem rajzoltam róluk, csak a pofijukat. Szóval gondoltam, lábak készen, zacsiba be, jöhet a fejecske. 4 nagyorrú pofa, és persze a nemezelt szakáll, hajféleség. Hát ebbe beletelt egy nap, férjemmel felváltva nemezeltünk, kínlódva és kétkedve, hogy ebből valaha lesz valaki...
Mindeközben a család élete is zajlott, és amikor a legjobban belendültem a varásba, rajzolásba, tervezésbe, akkor történt mindig valami. Amikor azt hittem, lesz egy napom, amikor csak a mesebeli manókkal kell foglalkoznom, akkor biztos, hogy szülői értekezlet, orvos, hivatalos intéznivalók, stb. jött közbe...
Lassan haladtam, nehezen, mint minden megrendeléssel, és főleg olyannal, amiből már készült egy. Nem tudok két ugyanolyat alkotni, ilyenkor mindig örülök, hogy nem lettem porcelánfestő...:)
A zacsiban lassan de biztosan szaporodtak a különféle testrészek. Aztán végre elkezdtem összevarrni, összeilleszteni a kis testeket, és akkor.... tudtam, hogy a matek nem erősségem, de hogy ennyire! Négy manónak négy lábat és négy kezet varrtam... óóóóóóó! ülhettem újra a géphez, azt hittem, sose végzek....
De igen, mégiscsak megcsináltam!!! és annyira aranyosak! És mostmár minden apró részükről szabásmintát rajzoltam, hogy ha netán újra szeretne valaki rendelni, soooookkkkal gyorsabban elkészüljek:)
Ja, mikor kivittem őket a kertbe fényképezkedni, valami olyan fura volt rajtuk... és csak akkor jöttem rá, hogy mi, amikor a számítógépre feltöltöttem a képeket. A piros orrok... :))
3 megjegyzés:
Jajdearanyosak!
:):):)!!! ♥♥♥
Jaj, de helyesek lettek:)
Megjegyzés küldése