Árudömping mindenhol

A vásárra lelkesen készültem, varrogattam, mindenféle szép és hasznos holmit. No ezek most visszajöttek velem és szépen felsorakoznak a Meska-polcomon, várva, hátha így elkelnek...

Érdekes, hogy vasárnap óta 3 dolgom is vevőre talált:) Ma egy telefonhívás simogatta meg a lelkemet: D. elmondta, hogy a Meskán többszáz táskát nézett végig és az én kis neszesszeremen akadt meg a szeme, teljesen odavolt érte! Engem még a hideg is kirázott, annyira jólesett! Amikor varrok, mindig arra gondolok, hogy valahol van valaki, akinek az lesz a kedvence, amit én alkotok... valaki ugyanúgy fogja szeretni, mint én... és tessék! tényleg van ilyen... csak ki kell várni.

Sok helyen olvasom, mennyire pang most a kézművespiac, csökken az eladások száma, sokan aggódnak, mi lesz... Tudjuk, hogy egyre nehezebb az élet mindenkinek, egyre kevésbé fognak az emberek csecsebecsékre költeni, amikor kenyérre is alig jut.

Az jutott eszembe, ahogyan Jézus tanított minket imádkozni:
"Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket" (Máté 5:11)

Van-e olyan erős hited, hogy tényleg csak a mai napra valót kérd? Bízol-e abban, hogy az életedhez szükséges dolgokról mindig gondoskodni fog Jehova Isten?

Én tapasztalatból mondom, hogy sose szenved hiányt az, aki Őrá támaszkodik. Mindig akkor van eladásom, amikor szükségünk van egy kis pénzre:) Tudom, hogy sose fogok meggazdagodni a varrásból, sose leszek híres vagy befutott, de mindig lesz pár ember, akinek az én macim lesz a szívecsücske, és mindig lesz kenyér az asztalunkon!:)