Nem is tudom, hol kezdjem... amikor elkezdtem ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes társaságba csöppenek. Nem is akartam személyes hangvételű dolgokról írni, csak varrni és kicsit népszerűsíteni a varrományaimat. Barátném tanácsára kezdtem többet adni magamból, és meg is lett a jutalma, sok-sok szeretetet kaptam-kapok tőletek!
Egyszer régen kaptam egy díjat Hordosv-től, amit nem tettem ki, mert nem éreztem magam barátnak. Most bátran kiteszem és dicsekszem vele!
A napokban pedig többektől is megkaptam ezt a díjat:
Esztertől, Vacskamatitól, Fércművektől... nagyon jólesik, köszönöm!
Valóban különleges hely ez a blogvilág, és csak az érti meg, aki benne él egy kicsit... férjem is néha kiakad, mennyit ülök itt a gépnél és olvasgatok, de hát komolyan érdekel, kivel mi történt, mit alkotott és hogyan, mit evett vagy mi történt a gyerekekkel. Olyan ez, mint egy szétszóródott baráti társaság vagy család, közelebbi és távolabbi rokonokkal, haverokkal és kebelbarátnőkkel.
Nem is adom tovább a díjakat, mindannyian megérdemeljük...:) Vigye, akinek tetszik és még nem kapott! Éljenek a kreatív, bájos és humoros blogbarátnők!
4 megjegyzés:
Szia!
Eddig nem írtam nálad megjegyzést, de jó ideje olvasgatlak. csak ez a mai bejegyzés indított, hogy írjak. Amióta olvasgatom a sok kézimunkás blogot (pár hónapja), látom, hogy milyen jó ez a társaság. Előtte sose akartam honlapot csinálni, blogot írni, de azóta igen. A tied is nagyon szeretem, mindig gyönyörködöm a munkádban (a családodban is!).
Vlagyimirt meg imádom. Van már gazdája?
Köszönöm, Macus, és mindig szeretettel várlak!
Vlagyimir még facér...:)
Nálam is díjazott vagy... :)
Örülök, hogy már barátnak számítok:)
Megjegyzés küldése