Szemfülesek láthatják, hogy a csipke sarka és az anyag találkozása nem lett túl szerencsés kimenetelű, valahogy furán dudorodik az a rész, ahelyett, hogy szépen kifeküdne. A domborulataimat nem ér figyelembevenni, ez nem az én méretem amúgysem...:)
Aztán korrigáltam rajta, és jóval jobban mutat, de esküszöm, nem jövök rá, mi a baj... még szerencse, hogy Ancsa türelmes és elnéző, így is elfogadta és majd anyósával megnézeti, hátha tud segíteni, ha mégse jó így. Minden apró hibája ellenére nagyon szép és bájos blúz lett, nem? Az anyaga mesés... finom, szépesésű lenes anyag, gyönyörű fénnyel... kár, hogy pocsék fotós vagyok:)
Azért be kell valljam, túl nagylélegzetű munka volt ez most nekem, jelen körülményeim közt, egy síró-rívó, elkényeztetett kisbabával...:) Ezért szeretnék köszönetet mondani (mint az Oscar-díj átadásán...) drága, végtelen türelmes családomnak, kik vállvetve együtt küzdöttek a házimunkában és a bébi dajkálásában, míg én csak ücsörögtem és horgolgattam...! Ha belegondolok, lehet, hogy inkább még pár ilyesfajta munkába kéne fognom... hihi!
Ha szeretnél hasonlót készíteni, az alapokat itt és itt találod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése