Szappankonyha

Citromos, kubebaolajos, sheavajas... olyan illata van, mint egy süteménynek...

Az első szappanok nem szegték kedvem, azóta is folyamatosan fő és fogyatkozik nálunk a finom házi szappan. A bőrünk hálás érte, érezhetően jobb állapotban van a kezem a gyakori kézmosások dacára, a finom tej és a plusz olajok gondosan ápolnak.
Hajat is ezekkel a szappanokkal mosunk, (vagy szódabikarbónával, vagy bóraxszal), majd ecettel öblítjük le, és mondhatom, a hajam szebb mint valaha! Nem száll, nem fénytelen, hanem élettel telt meg és egészségesen csillog, van volumene, ahogy a szakemberek mondanák:)

Mentás-csokis, igazi nyalánkság:)

Ám a szappanfőzés szenvedélye engem is elkapott. Néha igencsak meglódul a fantáziám és a kezem, és akkor teméntelen mennyiségben sorakoznak a szappanok a lépcsőn, várva, hogy valaki használatba vegye őket. Az eredeti tervekben nem szerepelt, de mégis úgy alakult, hogy adtam el belőlük, ismerősöknek, barátoknak, baráti áron, így az alapanyagok ára visszajött legalább.
És az is jelenthet valamit, hogy lettek visszatérő vásárlók, sőt megrendelőm is:) Azt jelenti, hogy ezek a tejes, tápláló szappanok tényleg jót tesznek a bőrünkkel, segítenek legyőzni ekcémát és kellemetlen viszketést. Nálunk is és másoknál is:) És ez jó...

Almapépes, fahéjas, mézes... lehet, hogy inkább sütikkel kéne álmodnom?!

Nem csodaszerek, ám nagy lépést jelentenek a bőrünk és környezetünk megóvása felé, mert nem mindegy, ápoljuk vagy mérgezzük magunkat. Mi inkább maradunk a jónál:)