"Kézműves az, aki hagyományos technikával, vagy ornamentikával, természetes anyagokból alkot; maga tervezi és kézi technikákkal készíti egyedi tárgyait; zsűrizteti elképzeléseit. Mesternek az tekinthető, aki valamilyen formában elnyerte ezt a címet (eddigi munkájának elismeréseként, vagy alkotásai minősítésében)."
Na most: akkor én kézműves vagyok vagy sem? Van ennek valami hivatalos formája? A zsűriztetést értem, de ha mondjuk kézműves vásárba mennék, mehetek? Vagy valami papírja van egy kézművesnek arról, amit csinál? Nem az elvégzett szakiskolára gondolok, hogy pl. valaki lószőrékszer-készítő. Hanem, nem tudom... meg se tudom fogalmazni, mit akarok...:) De hátha érti valaki. És hátha tud választ adni.
Mert nem mindegy, kik vagyunk mi, akik varrunk, horgolunk, saját ötleteket és mások szíve-vágyát valósítunk meg, és ha vásározni szeretnénk, más összeget kell fizetni a helypénzért egy kézművesnek, mint egy "egyéb árusnak". Meg hát amúgyis... ki vagyok én? Kocavarrónő? Mert varrónő sem vagyok, sose tanultam... Az adózás tekintetében alkotóművész, de hát ez is mi a szösz? Ja, és már a kreatív hobbi is kézműves tevékenységnek számít, pl. üvegfestés, dekupázs, origami, gyöngyfűzés, stb. De nem hiszem, hogy ezekről papírt kapna az ember...
Áááá, lehet, hogy az egész egy értelmetlen zagyvaság, de muszáj volt megkérdeznem, ti mit gondoltok erről... Hm? Ti kik vagytok? Kik vagyunk?
Áááá, lehet, hogy az egész egy értelmetlen zagyvaság, de muszáj volt megkérdeznem, ti mit gondoltok erről... Hm? Ti kik vagytok? Kik vagyunk?
15 megjegyzés:
Erika! Ezt én is szeretném tudni. Milyen érdekes ez a világ. Mindenütt van valami átláthatatlan, amibe az APEH bármikor beleköthet. Persze ha rendes vállalkozást váltanál, már a kezdet kezdetén tönkre mennél. Én kb. 15 évig piacoztam, de akkor sem tudtál úgy tenni, hogy minden becsületes legyen, mert különben felkopott az állad.
Nem tudom, hogy piacon kipakolhatsz e . Lehet, hogy csak a kézműves vásárokon.
Én - a szó legszorosabb értelmében - kézművesként aposztrofálom magam, függetlenül mindenféle definícióktól. Nyelvkedvelő vagyok, hát lássuk, mit csinál egy kézműves: kezével művel dolgokat. Közelebbről újat hoz létre. Még közelebbről olyan dolgokat hoz létre, amelyek embertársai lelkét melengetik. Szeretem én ezt a kézműves kifejezést, szívesen alkalmazom magamra:)
De, ha már zsűrizett iparművészeti alkotásod van, akkor az APEHnél milyen kategóriában kell vállalkoznod, mert az az ipar szó amolyan üzletszerűséget sugall és akkor ugye nem lehet az a bizonyos 7-es szám?
Szerintem piacozni lehet a dolgaiddal akárhol, csak a kifejezetten kézműves vásároknál rá kellene kérdezni a szervezőktől, hogy nekik mik az elvárásaik (1-2 fotóval alátámasztva, és esetleg zavarba hozva őket, a képességeidet.)
Eri, talán még érdemes lenne megkérdezni a Waldorfos babákat készítő blogtársunkat a "hajónapló"-ban...
Kézműves vásárokba elvileg csak zsűrizett termékekkel mehetsz.. Én ugyan nem vásározok, de még olyat nem hallottam, hogy valakitől kérték volna az igazolást. (Azt akartam írni, hogy olyat sem, hogy nem fogadtak el valamit zsűrizésre, de ez nem igaz, mert amikor én mentem, százharmincvalahány holmiból kilencvenvalahányat fogadtak el.)
Ez a technikai része. Az meg, hogy magadat minek aposztrofálod, egyéni felfogás kérdése. Amit Mici idézett, az röhejes, és egy élettől elrugaszkodott emberforma írhatta.. :P
Ida, az ipar ebben a szóösszetételben nem sugall több üzletszerűséget, mint a képző ugyanebben a szóösszetételben. Ha eladod, üzletelsz és mivel szerzői jogvédelem alá tartozó szellemi termékedet adod el, kiválthatod rá a hetes adószámot. AKKOR, ha az, amit csinálsz, művészi alkotás. Miciidézet kettő: ha lezsűrizik, művészi alkotás.
Én mondjuk nem érzem magam művésznek. Kézműves. Szerintem ez jó szó rá. Autodidakta.. :D
Ismerek én olyan "kézművest", aki varratja a valahonnan ellesett dolgokat. ( Nem írom miket... )
Egészen jól keres vele, és akkor nem mondtam sokat... a varrónők gondolhatjátok mennyit keresnek ezen...
Számomra nagyon sok kézműves van a blogokon..., vannak akik bizonyos könyvek utánérzéseit varrják szívvel-lélekkel, de én most nem rájuk gondoltam, hanem azokra, akik a semmiből valamit készítenek, saját egyéniségüket beleadva, ez igazi művészet, mert megszépíti a napomat, elindítja bennem az alkotás vágyát... :)
De ez csak az én véleményem.
Ez egy jó kérdés.
Én igazából semminek nem tartom magam, max. kontárnak. :)
Erre meghívtak most vasárnap a Néprajzi Múzeum virágvasárnapi vásárába. Nem tudtam nemet mondani, pedig se képesítésem, se tapasztalatom, se zsűrizett termékeim. Ki érti ezt...
Nos, a Mici által definiált megfogalmazásba én férek bele. :) Hahaha… Én, aki semmit nem tesz a címért, de ezt tanultam. Textilművesnek, két évig, Debrecenben, mint érettségizett, egy képző suliban. Tanultunk müv.törit, szobrászatot, rajz és festészetet a batikoláson, selyemfestésen, szitanyomáson, s nagyon alap szabás-varráson kívül. /De van magasabb szint is, az Iparon. Az annyival több, hogy több a műhelymunka, többet rajzolnak, jobb a felszereltség, s még szőnek is. No meg diplomával zárod. S mint ipart végzett elvileg szakmailag jobb megítélés alá esel, s oktathatsz is. Voltunk műhelytúrán náluk, meg az Iparművészeti Múzeum raktárjaiban is anyagokat tapizni. De jó is volt! :)/ De egy ilyen jellegű vállalkozáshoz, műhely nyitáshoz a pénzen kívül elegendő lenne az a papír, amivel rendelkezem, no meg egy sor építésügyi, tűzvédelmi, stb. engedély. Minden vállalkozás indításánál az a lényeg, hogy vagy a vállalkozás tulajdonosa, vagy alkalmazottja, vagy segítő családtagja rendelkezzen az adott szakterületben való tevékenységhez szükséges (úgy is mondhatnám előírás szerinti) végzettséggel. De úgy tudom, hogy más, olcsóbb megoldás is van, ha „csak” árusítani szeretnél, pl. Meskán. Az indexbaba.hu-n olvashatsz ennek menetéről. IO-Vacskamati szépen körbejárta, s leírta a témát. Vagy még a Meska blogján, az APEH állásfoglalását. Adó szempontjából nincs egységes meghatározás arra nézvést, hogy ki a kézműves. Ld. mi is bajban vagyunk a definiálással. Hát még egy irodista mit mondhatna pl. egy szalvétázott termékre, hova is tartozik, hisz mi se tudjuk…
Amúgy a kereskedéshez/árusításhoz (piacozáshoz) nem kézműves, hanem kereskedő/boltvezető végzettség kell. Ha, mint kézműves a saját portékád szeretnéd árulni, azt, azt hiszem csak kézműves vásárban teheted meg. Jogilag. Gyakorlatilag meg oda mehetsz, ahova a helypénzt megfizetted. Kézműves vásárokkal kapcsolatban meg, kb. 2 évig jártam ilyeneket, meg falunapokat, stb., de sehol nem kérdeztek rá se a végzettségemre, se arra, hogy van-e zsürizett termékem. Persze nem volt. Nem is volt feltétel sehol. Max. bemutatózni kellet valamit. Volt ahol üveget festettem. A selymet sajnáltam volna, a szél ráfújja a homokot, eső elveri… Meg macerás. Akkor kell egy plusz ember, aki a boltra vigyáz, míg te alkotni próbálsz vizslató szemek előtt. S ráadásul a készletem jórésze nem is az enyém volt, mert bizományosként árusítottam másoknak is. A lényeg, hogy adjál blokkot, mégha „csak” adószámos is vagy. Bár én nem találkoztam ellenőrrel egy helyen sem… Papír szerint én, mint mozgóárus árusítottam, egyéni vállalkozóként. Ez volt a megnevezés. Igaz, egy darabig volt üzletem is. De ebből nem lehet megélni. :( Könyvelés szempontjából meg nagyon egyszerűen zajlott az egész. Az eladott portéka után az adott kézműves kiállította a számlát nekem. Mint egyéb beszerzésnél… A lényeg, hogy megfelelő SZJ-szám szerepeljen rajta. Ezt ki kell bogarászni a megfelelő besorolási jegyzékből, ami főképp aszerint csoportosítja a termékeket, hogy milyen alapanyagból készül.
Adózás szempontjából meg akkor kell főképp a zsűriztetés, ha ad.1. GYED-en vagy, s így tudod bizonyítani, hogy a pluszkereset az saját szellemi munkád gyümölcse, azaz szerzői jog hatálya alá tartozó bevétel, s így nem bukod a GYED-et.(Nem kötelező ezesetben sem zsűriztetni, de nélküle elég nehéz bizonyítani az előzőeket…) ad.2. Szakmai elismerésre vágysz, népi iparművész, stb. címre pályázol. ad.3. mint zsűrizett terméket drágábban szeretnéd árusítani.
Hú, kicsit elmentem ezzel a jogi, meg egyéb szakhatósági résszel. Remélem érthető voltam, mert - igaz jogi irodában is dolgoztam -, de ezt inkább a gyakorlatból ismerem, hisz volt közöm hozzá.
A megnevezéshez meg, hogy ki a kézműves? Hát aki annak vallja magát! :) Szerintem csak ennyi a különbség aközött aki otthon, rendszeresen, szépen csinálja, meg aközött, aki ebből próbál egy kis jövedelmet létrehozni. Utóbbinak muszáj magát besorolnia, márcsak avégett is, mert muszáj könyvelni, adózni, jelenteni, stb. De semmiképp nem a papír határozza meg, s nem is személy-, iskolafüggő, hanem maga az alkotás mutatja meg, ki a kézműves. Ha olyat hozol létre, mint amilyen a kézműves termék fentebbi definíciója, akkor te kézműves vagy. Ennyi. :)
Bocsi, hogy telikommentelem a blogod, de csak kettőbe ment el a sok csacsogásom. Mentségemre szóljon, hogy valahol érintett vagyok a témában, s remélem segítettem is véleményemmel! :)
Jó a kérdésfelvetés, választ adni azonban nem tudok, szenvedek az adekvát válasszal. Meg a joggal. :o((
Eri, köszönöm, hogy hátteret cseréltél :))
Egyetértek Skippo-val, a művész (ipar, vagy képző) az, aki annak tanult. Minden egyéb kézzel elkövetett művet a kézműves állít elő :)) És ebbe bármilyen technika belefér. A vásárokban soha sehol nem kérték a zsűriszámaimat, maximum külön meghívtak árulni olyan helyekre, amit a Kézműves Kamara szervezett, vagy pl az Iparművészeti Múzeum adventi vásárába. De hogy a zsűrizett cuccaimat vittem-e, azt senki nem kérdezte. Ott árulhatsz, ahová helypénzt fizetsz, az egyetlen kitétel hogy számlaképes legyél. Vállalkozóként kell a kereskedelmi végzettség, 7-es adószámhoz nem, mert az eseti árusítást engedélyez. Néhány vásárnak van saját zsűrije, pl Wamp, de ott sem a zsűrizést nézik, hanem azt, hogy beleillesz-e az "arculatba". És aki művészi szinten kézműveskedik, az a KÉZMŰVÉSZ :)))
Kedves Eri és többiek!
Ha visszatekintük, nem is oly régre, a nők, asszonyok, anyák, sőt már lányaik is varrtak, alkottak. Ezt ma népművészetnek hívják...a régi korok alkotói nem hívták sehogy. Az alkotás az életük része volt. Ma az a különleges, az a kézműves, aki két kezével csinál meg valamit. Pár évtizede nagyanyáink mindennapos dolga volt a varrás, hímzés, gyöngyfűzés, kosárfonás, nemezelés, kötés, horgolás, stb. Egy-egy motívum, ötlet az adott térségre, falura, családra jellemzően öröklődött. Ez a ÉLET része volt, a túléléshez kellett, persze jobban ment a mosás, ha tulipánosra volt faragva az a súlykolófa.... Ma többnyire kedvtelés, az önmegvalósítás egyik elemeként szerepel az efféle munka sokunknál. Persze régen nem ezek a feltételek szabták meg a vásárokat és nem kísértett a z apeh szelleme sem. További boldog alkotást kívánok mindannyiótoknak
Köszönöm, hogy olvashattalak Benneteket, megnyugodtam abban, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal...szóval 7-es adószám...
üdvéva
Sziasztok Meskások!
Egy kis segítséget szeretnék kérni -hátha Valaki tudja a jó válaszokat :-) A 7-es adószám kiváltása előtt állok és a tevékenységi körök kiválasztásával kapcs.ban vagyok bizonytalan...Ezeket a hobbijaim: Ékszerkészítés (gyöngy-bizsu), Dekupázs technika: elsősorban fára és textilre.Faliórákat is készítek,-dekupázs technikával-.Mit javasltok? Köszönöm a véleményeket :-)
Kedves Névtelen! Üdv itt :)
Erről csak a hivatalban tudnak pontosat mondani, folyton változik a lista, ott megmondod, mivel foglalkozol és segíteni fognak.
Kiváncsi vagyok, mit mondanak, ha van kedved, megírhatnád majd! :)
Megjegyzés küldése