Napló Apának – November 8., kedd

Reggel már minden simábban ment, mint előző nap. Édes gyerekek... Szeretem a reggeli beszélgetéseinket, az Írások vizsgálódását, okos kis gondolataikat és őszinte szavaikat.
"A jó hírt vivő asszonyok, íme, nagy sereg"(Zsolt. 68:11)
Ezen vers kapcsán sok testvérnőről beszélgettünk, akik példamutatóan szolgálnak Istennek és embereknek. Persze elsőként engem említettek, olyan aranyosak!:) Hiába no, "a zanya a világon a legfontosabb"(Gerald Durrell) De aztán soroltuk a neveket és hogy miben lehetnek példák számunkra.

Délelőtt volt szerencsém személyesen találkozni egy teszveszes ügyfelünkkel... háááát.... érdekes. Egy forintokért vett meg pár dolgot, szerencsés ember. Este meg már alig akart megismerni egy boltban... Mondom én: türelem, türelem...

A pintyek nagyon furcsán viselkednek. A lány piheg és gubbaszt, tollát néha felborzolja, olyan, mintha beteg volna. A fiú kapkodva röpdös és mondja a magáét, és észrevettem, hogy a fészkébe hordta a kihullott tollakat. Adtam be nekik abból a fehér szálú bigyóból, amiből fészket szoktak rakni és a fiú szorgalmasan hordja, igazgatja, a lányt is arrébblöki, ha útban van neki. Bújtam a netet, mi a szösz lehet a lánnyal, remélem, csak tojni készül, azért ez a sürgölődés. Érdekes, hogy hagyta magát megfogni, kicsit elröpködött, de olyan kis erőtlen és lassú volt, hogy megfogtam, megsimiztem, megnéztem a popóját (azt olvastam, tojógörcs is lehet a baj, és akkor gyengéden segíteni kell neki, na de semmit nem láttam). Egyelőre még eszik, iszik, nagy baj nem lehet.

Samu azt kérdezte, van-e nekünk almafánk? Mert ő almát enne. Hogyne, fiam, mingyá megrázom!  Persze Barnabás minden mozdulatát leste, és neki is egészben kellett az a nagy alma...

Délután a gyerekek gyújtottak be a kályhába! Bizony! Samu és Sári bepakolták a papírokat, rá a gyújtóst, Hanna vezényelt, aztán meggyújtotta! Megmutattam neki, mikor hogyan kell állnia a szellőzőnek, mit kell hallania, mikor lángrakap minden... nagyon bátor, talpraesett lány.

Délután uzsonna, aztán összejövetelre mentünk, este a szokásos... hullafáradtan dőltem ágyba. Pedig csaltam is: kenyeret nem sütöttem, hanem boltban vettünk. És az uzsonna is keksz volt. Mi lesz itt még?!:)