Pocsékul...

... vagyok... Ha nem eszem, nagggyon éhes tudok lenni, remegésig, ha eszem, akkor meg jön a hányinger... estig. Akkor már olyan rosszul leszek, hogy muszáj lesz ennem, és közben azon gondolkodom, lehet, hogy az éhségtől volt már hányingerem. És hogy mit eszek? Hát ez nagyon változó... leginkább a pillanatnyi elmeállapotomtól függ. Ha itthon vagyok, kell lennie kéznél narancslének, vagy legalább citromnak. Aztán esetleg csirkesonkás szendvics jöhet szóba... paradicsommal. Aztán persze jön a hányinger... és délután-estefelé betérek valami üzletbe(nem méterárushoz), és körülnézek, mi jöhet számításba. Napokig paradicsomos káposztát ettem fasírttal, aztán májat ettem, de a hatás...brrrr! Ma péksüteményt faltam vacsorára, mint aki egész nap evett... és tényleg reggel ettem utoljára.

Mindebben a sok émelygésben egy jó van: kislány lesz...:) A lányaim készítettek ki hasonlóan. A fiúkkal se voltam kutya a férjem szerint, de akkor alapvető tartozékom volt a csokoládé és a fagyi, most rágondolni se tudok...

És miért jó egy kislány? Semmivel sem jobb, mint egy fiú, csak örülök és kész. Mondjuk varrás szempontjából jobb, sokkal cukibb dolgokat lehet alkotni egy kislánynak... bár egy fiúnak meg igazi kihívás... Á, tényleg mindegy, még az is lehet, hogy ketten vannak... hihihi! Akkor mondjuk kicsit jobban félteném az idegrendszerem.

A morgós kedvem már talán alakul... János szerint elviselhetetlen vagyok. Szerintem már annyira nem. Sőt: még varrtam is! tegnap jó sok szépet sikerült összehoznom, még ufokat is befejeztem, és ma folytattam és még annyira csinálnám, de ez az álmosság! Egész nap tudnék aludni...

Szeretném megköszönni a sok jókívánságot! Nagyon kedvesek vagytok, hogy ennyien gondoltok rám, ránk, olyan jó érzés!

És egy kis gyerekszáj(sajnos mindig elfelejtem ezeket az édes beszólásokat...):
Sári a Süsüt nézte tegnap, én meg felnyögtem, minek nyavalyog annyit ez a kiskirályfi, állandóan csak hisztizik. Erre ő: – Hát őt a bús királylány szülte, nem?
Hanna szerint ma paprikába göngyölt hús volt ebédre – azaz töltött paprika. Hát biztosan jobban hangzik... úriasabban.

Jaj! És elfelejtem a díjaimat! Még egy hónappal ezelőtt kaptam Szerától ezt:


Mostanában pedig Oscar-díjat osztogatnak az éppen aktuális illetékesek, nekem is jutott, bizony!
Ccsigaházból bújt ki...


Nagyon köszönöm nektek! de nincs erőm továbbosztogatni... bocsánat! Megyek aludni, szépeket álmodni. Jóéjt!