Ám minden akácfa mintha tudna, mire készül az ember, olyan magasan novesztette virágait, hogy nem értük el... Sebaj, nagyfiam es barátja felmásztak egy ilyen nyurga akác melletti kiszáradt fara, hogy ok majd atmasznak es megszerzik a zsákmányt. Míg a mutatványok szórakoztatták a kicsiket meg engem, Hanna csendben atballagott egy pár méterre, lehúzott egy viragtol roskadozo ágat es elkezdte szedni a kosárba...:)
Hiába no, nőből van. Egyszerűen, logikusan lat es gondolkodik. Vagy nem ilyenek vagyunk?:)
A kosárra való akácvirágot aztán beaztattam citromkarikakkal egy nagy vödör vízbe, es a hűtőben érleltem. Ma finom szorpot főztem belőle, jól jön a nagy melegben... Vagy a zord télben felidézni azt az erdei sétát... Ha marad addig.
6 megjegyzés:
Úgy de úgy megkóstolnám....sajnos most nem érek rá ilyen csoda dolgokkal"bíbelődni"
Akác szörpöt én is készítettem, amikor a polcra raktam a dunsztból, akkor lepődtem meg, hogy milyen sok lett. Most a bodza van soron. Finom, illatos, aromás mind. Egészségetekre!
Jucc, úgy de úgy adnám...
Compot, én is arra készülök most:)
A csodálatos Gyerekek, ráadásul még mindent tudnak...
Köszönöm szépen :)
Szép hetet kívánok!
Én is citromkarikával áztatom, de nem is tudtam, hogy ezt még fel kell főzni. Ha nem főzöm meg, akkor nem ihatjuk meg?
Mági, mi köszönjük!:)
Erzsim, nem kell felfozni, biztos van hideg módja is, én így láttam most jobbnak. Bár telig nem marad belőle, mar alig van.....:))
Megjegyzés küldése