... ahol semmit nem adtam el...:) A folyamatosan zuhogó esőben alig láttunk embert, aki idetévedt. Mi is hazavágytunk, fáztunk és reménykedtünk, majdcsak abbahagyja és kisüt a nap, előbújnak a családok és beindul a buli... De nem. Olyan kitartóan zuhogott, hogy százszor meggondoltuk, kibújjunk-e a sátor alól, hogy meglátogassuk az illemhelyet:)
Az áru nagy részét ki se pakoltuk, az a kevéske, amit elővettünk, az is ázott itt-ott. Foglalkozásra persze nem volt mód, pedig készültünk, nagyon vártuk a gyerekeket...
Sebaj, mi remekül elszórakoztattuk egymást, legalább meg tudtunk beszélni pár fontos dolgot, bár jobban esett volna mindezt meleg szobában, teát kortyolgatva...
Hazafelé még jól eláztattam és összesaraztam a fiúkat, miközben kitolták az agyagos földbe beragadt autót... Igazán megérdemeltünk volna egy szaunát...
3 megjegyzés:
Remélem a következő vásár kárpótol ezért a pocsékért!!! Mert persze ne add fel, az időjárás nagyon ki tud szúrni velünk!!!
Majd legközelebb. A vásár tényleg időjárás függő, sajnos.
:) nem adom fel, mert volt mar jobb, sokkal jobb, es tudom, hogy lesz is:)
Megjegyzés küldése