... tapasztalatokat gyűjtöttem a hétvégi vásáron. Reggel, induláskor villant a fejembe, hogy tulajdonképpen ez az első igazi kézműves vásárom, ide direkt ezért jönnek az emberek. Hanna mondta is, reméli, hazafelé nem kell már cipekednünk:) Textiljátékokat, macikat, bárányokat és szappant vittem csak, a táskák és egyebek maradtak, azt gondoltam, jöjjenek csak a különlegesebb dolgok, feleslegesen nem cipekedek.
És jó is, mert semmi nem történt. Sem nem találkoztam kedves, értékelő pillantásokkal, sem nem volt forgalmam... egész nap egy mackó-szabásmintát és egy darab szappant adtam el.
Ketten árusítottunk unokanővéremmel, ő takarókat és táskákat készít, és egy halom textiljáték is volt nála, amiket valamikor még én varrtam a boltjába:) Ő egy vöröshajú babámat adta el, akit mi csak Anne Shirleynek hívtunk:)
Az egy szem asztalon, amit kaptunk nehéz volt elrendezni a sok szépséget, rossz irányba állították be, nem változtathattunk, és a vevők így alig láttak valamit... De amúgyis, az emberek is olyan nyúzottak, szürkék és érdektelenek voltak, mi van velük?! Fura volt, na...
De mi jókedvűek voltunk, szétvihogtuk magunkat és rongyosra beszéltük a szánkat, anyukámat is kicsábítottuk, képzelhetitek, mit művelt együtt 3 nő és egy kamaszlány...:) Varrogattunk is, magunknak, egymásnak, és készítettem egy pici macit, holnap mutatom. Pihentünk, nem kellett gyerekeket etetnünk, nevelnünk, nem kellett főzni, takarítani, csak ülni és trécselni... köszönet a férjeknek!:)
Azért fura ez az egész: amikor vásárba mentem, mindig mindenki azt mondta, azért nem megy jól a biznisz, mert nem jó helyen vagyok, lovas rendezvény, stb, nem pedig kifejezetten kézműves vásár. De mindig megkerestem a helypénzt és az utiköltséget, néha még pluszt is. Ezen a vásáron csak költöttem... Most akkor hogy is van ez? Még az időpont is jó lehetne, ilyentájt szívesen vesznek ajándékot az emberek... nem értem... Nektek mi a tapasztalatotok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése